A „döglött macska” stratégia (The dead cat strategy) főleg szélsőjobboldali és jobboldali pártok stratégiája. Nevét egy Lynton Crosby nevű ausztrál stratéga hasonlatáról kapta, aki úgy írta le a jelenséget, mint amikor a vezérigazgató az igazgatótanács ülésén úgy kerüli el, hogy számot kelljen adnia a rossz statisztikai adatokról, hogy egy döglött macskát dob az asztalra. Attól kezdve mindenki a döglött macskával foglalkozik, nem a statisztikával.
A tömeges figyelemelterelés stratégiáját a szélsőjobboldali Boris Johnson, a Brexit egyik felelőse dobta be a köztudatba a The Telegraph-ban írt egyik cikkében, és a téma kapcsán mindig ezt idézik. Boris Johnson ezt olyan sikerrel alkalmazta a gyakorlatban, hogy ma ő a brit külügyminiszter. Annak ellenére, hogy szélsőséges, populista elmebetegnek tartják, ő is egy Trump-szerű figura. De a gátlástalan hazudozás és a „döglött macska” stratégia nála is sikerre vezetett. Miért? Mert nem vették elég komolyan és a tényekkel nem söpörték le.
A szélsőjobboldal továbbfejlesztette a goebbelsi propagandát, összeesküvés-elméleteket. Az álhíreket összegyúrták a „döglött macska” stratégiával. Ennek lényege, hogy a „döglött macska” legtöbbször nemcsak figyelemelterelés, hanem egy összeesküvés-elmélet. Olyan hazugság, amelyből mítoszt teremtenek. Trump krónikus, beteges hazudozó, és legerősebb fegyvere a „döglött macska” stratégia. Az álhírek szerepe ez: megtévesztés, dezinformálás és figyelemelterelés.
Trump eszköze a Twitter, amelynek segítségével bedobja a „döglött macskát” a köztudatba. Orbán eszköze a péntek reggeli rádiós álinterjú, ahol aktuális „döglött macskákat” dob be az asztalra. Lázár annyira tehetségtelen, nárcisztikus, egoista hülye, hogy az ugyanebből a célból tartott kormányinfón megszámlálhatatlan mennyiségű „döglött macskát” szed elő, de még így is működik neki, mert a magyar sajtó és a közélet semmi mással nem foglalkozik, csak az elé tett „döglött macskákkal”.
Trump hazugsága arról, hogy Obama lehallgattatta, tipikus „döglött macska” volt, abban a pillanatban, mikor Jeff Sessions igazságügyi miniszterről kiderült, hogy találkozott az orosz kémhálózat vezetőjével, amit eskü alatt letagadott a konresszusi meghallgatásán. Amikor a sajtó és a demokraták Sessisons lemondását követelték, s az orosz kémgyanú tetőpontjára hágott, hajnalban Trump bedobott négy orbitális hazug twitter üzenetet a lehallgatásáról, s másnaptól összekuszálta a szálakat, elterelte a figyelmet, meggyengítette az orosz ügyet, s az igazságügyi minisztere a helyén maradt. Miközben nem biztos, hogy nem orosz kém.
Orbán tudatosan kiválasztott „döglött macskákat” használ. Magyarországon hét éve semmi másról nem beszélnek, csak a „döglött macskáiról”, miközben megdöntötte az alkotmányos rendet, eltörölte a jogállami alkotmányt, és senki észre sem vette. Orbán „döglött macskái” a migránsoknak nevezett menekültek, a terrorveszély, Soros és Brüsszel. Szégyen, hogy a sajtó és az ellenzéke nem képes a „döglött macskákat” félresöpörni, bedobni a kukába, és a lényegről beszélni. Orbán ezeket húzza-vonja, s a közvéleményt az orránál fogva vezeti.
Az amerikai sajtó hetek óta sürgeti, miután nincs semmiféle bizonyíték, hogy a lehallgatás címén bedobott „döglött macskát” dobják ki végre a szemétbe. Trump azonban ragaszkodik hozzá, és mindig fordít egyet rajta: így értette, úgy értette, ezt jelenti, azt jelenti, idézőjel, nem fizikai lehallgatás, hanem valami más. Amikor kiderült, hogy egyetlen titkosszolgálat sem végzett lehallgatást, előrántott egy másik „döglött macskát”: brit titkosszolgálat tette.
Amerikában a kommunikációs térben ez a harc zajlik, hogy ki tudják-e védeni a „döglött macskákat” vagy nem. Mondhatnánk ezt macska-egér harcnak is, de itt az egér szerepében egy „döglött macska” van. De Amerikában legalább védekeznek ellene, és Trumpnak nem könnyű, hogy a „döglött macskát” naponta az asztalon tartsa. Miközben ezzel nem képes a valódi ügyekről elterelni a figyelmet, mert a mainstream sajtó a „döglött macskának” csak az elásásával foglalkozik, míg a valódi ügyeket az asztalon tartja: a nap 24 órájában arról beszélnek a hírcsatornák.
Magyarországon ez nem így van, mert az Orbán által elfoglalt sajtó kizárólag a „döglött macskákkal” foglalkozik, és a valódi ügyeket vagy lesöpri az asztalról vagy elhallgatja. A viszonylag szabad és ellenzéki sajtó viszont bedől a cselnek, a „döglött macskák” mellett képtelen megtalálni a valódi tényeket, ügyeket, problémákat, amelyekről beszélnie kellene, és a „döglött macskákat” sem képes se megkülönböztetni, se hatástalanítani. Kilopják az emberek szemét, nem mennek utána. Nem tartják napirenden, nem elemzik a büntetőjogi következményeit. Egy napig képtelenek bármit napirenden tartani, mert jön egy „döglött macska”, és már vetik is rá magukat. El is felejtették, hány milliárdot lopott Orbán tegnap „Mészáros Lőrinc” neve alatt.
Ezért nincs semminek következménye, mert nem állítják meg az időt, az órát, a percet, az életet, amíg a nyilvánvaló bűncselekményt ki nem tárgyalják, be nem viszik a köztudatba, és nem követelik a törvényes felelősségre vonást, hogy a diktatúra megmutassa az igazi arcát. Az élet megy tovább, mindenki az elé dobott „döglött macskával” foglalkozik. Már a kastélyokat, szállodákat viszik, naponta kurtítják az emberek jogait, építenek szögesdrótot köréjük, nincs semminek hírértéke. Semmiből nincs ügy, semminek nincs következménye, és hét éve nem tudnak négy nevetséges „döglött macskát” kidobni az ablakon.
Trumpot bekerítik, mindennap nevetségessé válik, ahogy fordít egyet a „döglött macskán”, de előbb-utóbb sarokba szorul. Annyit tehet, hogy a populisták csőcselék táborát életben tartja, akik Magyarországon ugyanolyanok, mint Amerikában: várják a „döglött macskát”, a hazugságot, mint narkós a belövést, amiben hihetnek, amit továbbadhatnak, aminek ők is bedőlhetnek. Erre tartják a szóvivőket, a hivatásos hazudozókat. A The Atlantic egy cikke kielemezte Trump „döglött macskáját”, és feltette a kérdést, hogy ezek után, hogy minden lelepleződött, miért nem vonja vissza? A válasz: hogy a hívek higyjenek benne, mint ahogy az ufókban hisznek az ufóhívők. A „döglött macska” funkciója ez is, a mítoszképzés.
Védekezni azonban lehet. Az ufókban csak kevesen hisznek, de rajtuk nem lehet segíteni. A széles közvélemény előtt azonban a „döglött macskákat” le lehet leplezni, és ki lehet dobni az ablakon. Ennek módja az, hogy minden egyes szónak utána járnak, megvizsgálják, és a hazugságot leleplezik. Beszorítják a hazudozót a sarokba, és nem engedik ki onnan. Előbb-utóbb a „döglött macska” bűzleni kezd, és le kell venni az asztalról. A bizonyítékokat fel kell kutatni, be kell mutatni, a konzekvenciákat le kell vonni, a hazudozót szembesíteni kell.
A magyar sajtónak nem szabadna továbbmennie, amíg mindent ki nem veséz: migráns-e a menekült, kik állnak a határon, hogyan bánnak velük, Brüsszel tényleg ellenség-e, valóban a magyar nemzeti függetlenséget támadja-e? Soros György kiket és miért támogat, tényleg Magyarország ellen tör-e, mi a nyílt társadalom, valóban Soros szervezi-e a menekülteket s küldi Magyarországra? Ezekről egy napi 24 órás hírtelevízióban kellene tényeket közölni. Ha nincs rá pénz, akkor egy online hírtelevízióban. Riportokat kellene készíteni Brüsszelben, a határon, New Yorkban, megkérdezni nyugati politikusokat, nem az MTI-ből kellene újságot írni. Ha megkérdeznék tőlem, melyik lap miről szól, mi az újság üzenete, nem tudnám.
Mindehhez, persze, pénz kellene. Amit az MSZP nevében kiloptak, magánzsebbe vándorolt. A kollaboráns ellenzéki pártok egyetlen mentsége az lenne, ha az árulásért Orbántól kapott százmilliókat erre fordítanák, nem magukra költenék és felélnék, mint Rogán Antal. Az is előrelépés lenne, ha a szellemeskedő cinizmusukba beájult hülyegyerekek online portáljai helyett legalább egy vagy két igazi újságot, online felületet létrehoznának, amely újságírást folytat, mert ilyen ma egy sincs Magyarországon. Lennének, akik képesek lennének rá, de nincs rá lehetőségük. Ami nem terjeszti, hanem leleplezi a hazugságokat.
Az is előrelépés lenne, ha a megélhetési politikusokat nem egészítenék ki a megélhetési újságírók. Akik megelégednek annyival, hogy megtelik naponta az újság vagy az online felület, és hazamennek. Dumálnak, cinikuskodnak, panaszkodnak, ki-ki habitusa szerint, de elvannak a „döglött macskákkal”. Ezzel nemcsak átadják a terepet a szélsőjobboldalnak, hanem még be is dolgoznak nekik azzal, hogy felületet adnak nekik. Nem cáfolják, nem leplezik le, nem szembesítik a hazudozót, nem lépnek fel a negyedik hatalmi ág nevében.
A Heineken kontra Csíki sör ügy is egy „döglött macska”, amely mint minden ilyen, uszító propaganda is egyben. Fel kellene tárni, kik a székely szélhámosok, mi van a háttérben. A söripart hogyan akarják ezek a bűnözők lenyúlni, mi van az önkényuralmi jelképekkel. A Heinekent szerintem meg sem szólaltatta senki a magyar sajtóban, senki nem mutatta be a nyugati mintákat, reakciókat, ilyen jellegű vitákat, a következményeket, a hazugságokat. Sokszorosítják a „döglött macskát”. Nem járnak a végére, nem bizonyítanak be semmit.
Pedig ezen múlik a jövő. Az is, hogy mi lesz azokkal a magyar gyerekekkel, akik ott nőnek fel. Én az én gyerekemet kimenekítettem onnan. De mi lesz a te gyerekeddel? Ki védi meg ettől a bűnbandától? Ha átadja a sajtó is a terepet a „döglött macska” stratégiának, és nem tesz ellene semmit, akkor menthetetlenül fasiszták, populista gazemberek, nácik, a világ söpredéke fog uralkodni rajtatok. Elég vigasz, hogy ha asszisztáltok nem kerültök Recskre?
