Világháború kirobbanásához is vezethet a csíki sörvita, miután Magyarország minden áldozatra kész, hogy megvédje magyar történelmet és kultúrát, és megbosszulja a Székelyfölddel szembeni durva magyarellenes támadást. Pedig csak arról van szó, hogy egy ravasz székely atyafi ellopta a Heineken egyik sörének nevét. Természetesen a Heinekennek és a román táblabíróságnak van igaza, amely betiltotta az Igazi Csíki Sör márkanevű székely sört.
Mielőtt a magyar Gripenek elindulnak a Heineken sörgyárait bombázni, röviden felidézzük, mi történt. A Heineken 2003-ban megvette a helyi Ciuc premium (Csíki prémium) nevű sörmárkát, amit az erdélyi magyarok csíki sörként ismertek, és mint helyi magyar sört fogyasztottak. A hollandok pénzt adtak érte, őket illeti a csíki sör neve. Nem is volt semmi baj a sörrel, nagyar torok nem marad szárazon, vedelték a székelyek a csíki sört. Anélkül, hogy észrevettek volna bármit a nemzetellenes ízéről.
Egészen addig, amíg 2014-ben meg nem jelent a Lixid Project Kft., amely piacra dobta az Igazi Csíki Sör nevű terméket, amely már nevében is utalt arra, hogy ez az igazi erdélyi magyar sör, nem a holland labancok által gyártott hamisítvány. Természetesen ezúttal nincs olyan eredetiség vita, mint a Tokaji Aszú vagy az Unicum esetében, hogy létezne „csíki sör” titkos recept, s aki nem aszerint gyártja, az hamisít. Az eredeti csíki sör egyébként is a Heinekené, amely megvásárolta. Korábban ez az egyetlen csíki sör létezett. Ha hamisításról beszélünk, akkor azt a székely cég követte el, amely ráadásul a saját sörét „Igazi Csíki Sör” néven kezdte árusítani.
Az igazi vagy nem igazi különbségtétel nem a sör receptjében, összetételében vagy gyártási módjában van, hanem a gyártók személyében. Az Igazi Csíki Sör attól az igazi, hogy székely csíki vállalkozó gyártja és nem egy nemzetidegen gyarmatosító multi. A logika az, hogy a holland tulajdonos nem csíki, a székely meg az. Ez a tény elég ahhoz, hogy a székely Lixid Project Kft. tekintse magát az igazi csíki sör forgalmazójának, míg a nemzetietlen holland Heineken söre nem igazi. Ha ehhez hozzávesszük, hogy mióta vannak Csíksomlyón a székelyek, és mióta vannak ott a hollandok, máris világos, hogy kit illet a székely magyar föld és sör.
Csakhogy a gazdasági életben kicsit más törvények vannak. A Heineken nem a földet foglalta el, hanem megvásárolt egy sörgyárat és az általa előállított sör márkanevét. Ezt a nevet nem bitorolhatja más, és nem adhatja el ezen a néven a termékét, még akkor sem (vagy különösen akkor nem), ha a névhez hozzáteszi, hogy ez az „Igazi”. Ez olyan, mintha a négycsíkos Adidas-t gyártó kínaiak azt mondanák (ha hamisítás és csalás miatt beperelné őket az Adidas), hogy övék az igazi Adidas, hiába van a német cégnek is egy Adidas-gyára Kínában. Kínában a kínaiak által gyártott Adidas az igaz, mert a kínaiak már a Sang-dinasztivával együtt ott laktak.
Magyarul, közönséges csalásról és védett márkanév bitorlásáról van szó, amely magyar-román és magyar-holland ellentétté alakult, mert az „Igazi Csíki Sör” tulajdonosa és nacionalista támogatói szerint nem a törvénysértésük miatt tiltották el őket a névbitorlástól, hanem azért, mert az Igazi Csíki Sör a magyar történelmet és kultúrát, a magyar népet képviseli és testesíti meg. Ezt akarják eltaposni a magyarellenes románok és a brüsszelita liberális hollandok. Ebből következik, hogy nem jogvitáról van szó, hanem nemzeti sorstragédiáról, évszázadok viszontagságairól, a honfoglalásról, Trianonról, a magyar kultúra felsőbbrendűségéről és jussáról.
Miközben azt kell mondanunk, hogy a román bíróságok inkább a székelyek felé húztak. Csak a táblabíróság adott helyt a Heineken abszolút jogos keresetének, és még az is nagyon enyhe ítéletet hozott azzal, hogy csak eltiltották a ravasz székelyeket a lopott névhasználatától. Az igazságos ítélet az lett volna, ha a táblabíróság megfizetteti a Heinekennek okozott eddigi kárt. Hiszen a Heineken a csíki név használata miatt vette meg a sörgyárat, ahogy Bajorországban a bajor sörnevet védené le, Barcelonában pedig azért lenne értelme befektetniük, hogy ott megvegyék a helyi Katalán nevű sört, amit a katalánok hazafiasságból is isznak.
A történetnek ezzel nincs vége.
A világháborús konfliktusba beavatkozott az egyik nagyhatalom, Hódmezővásárhely is, amely válaszcsapást követel. A helyi képviselőtestület megtárgyalta az ügyet, a magyarságon esett sérelmet. Bálint Gabriella települési képviselő napirend előtti felszólalásában emlékeztetett, „a török hódoltság idején Erdély és a Székelyföld volt a magyar kultúra őrizője, az itt élők voltak hivatottak ápolni a magyar hagyományokat”. Szavai szerint most ezt az örökséget érte arcátlan támadás a román ítélkező testület részéről.
A városvezető erre kemény választ javasolt: a döntés elleni tiltakozásképp a hódmezővásárhelyi embereknek bojkottálniuk kell a székely sörgyár ellen pert indító Heineken gyár termékeit, köztük a magyar Soproni sört is, pedig Sopron meg a Hűség Városa. Ezt még kötelezővé is tehetik. Fel kell emelniük a hangjukat a Csiki Sör ellen indított hadjárattal szemben. A volt vásárhelyi polgármester, Lázár János kancelláriaminiszter, továbbment: nem elég, hogy bojkottra szólítják fel a helyi polgárokat. Hátha lenne kutyaszívű magyarellenes gazember is, aki Heineken sört iszik. Ezért kérjék meg a vásárhelyi vendéglátósokat és kereskedőket, hogy többé ne forgalmazzák a cég termékeit, ne is lehessen hozzáférni.
Ezen a ponton az ügy kilépett a világpolitika színpadára, mert Lázár nemcsak egy magyar kisváros bunkó, suttyó, korrupt polgármestereként javasolta egy multinacionális cég bojkottját a vásárhelyi kocsmában, hanem az Orbán-rezsim második embere, élet és halál ura tette ezt. Ha ezt kiterjesztik Vásárhelyen kívül az egész országra, hogy egy névbitorló csibész székely csalása miatt született jogos bírósági ítéletet megtoroljanak, a Heinekent még az Igazi Csíki Sör miatt bekövetkezett kárnál is nagyobb veszteség éri. Nem beszélve arról, ha Lázár bezáratja a Soproni sörgyárat vagy Sopronban nyitnak egy másik sörgyárat Igazi Soproni néven.
A holland nagykövetség máris tiltakozott, azt állítva, hogy itt két cég közötti jogvitáról van szó, nem politikáról és nemzetek közötti harcról, s a független bíróság döntött. Elzo Molenberg nagykövet-helyettes a Heineken magyarországi vezetésének azt javasolta, hogy tárgyaljanak Lázár Jánossal, aki csatlakozva Hódmezővásárhely önkormányzatához és a Jobbikhoz, támogatja a Heineken termékek bojkottját. A nagykövet-helyettes azt mondta, hogy próbálta elérni a Miniszterelnökséget, de egyelőre nem vették fel a telefont, ami már a háborús előkészületek biztos jelének tekinthető. Szerinte mindenképpen beszélniük kellene egymással a feleknek, ne eszkalálódjon tovább a konfliktus, és ne kerüljön az ENSZ biztonsági tanácsa elé az ügy.
A hollandok olyan nevetséges magyarázatokkal álltak elő, hogy a Heineken csak magyar termékeket használ sörtermelésre, ötszáz embert foglalkoztatnak Magyarországon, rendesen fizetik az adót. Ha bojkottálják a magyarok a Heinekent, az árthat a magyar kistermelőknek és 500 magyar ember munkáját veszélyezteti. Csakhogy ez semmit nem számít, mert Molenberg emlékeztetett arra, hogy Lázár egy korábbi nyilatkozatában jelezte: jobb lenne, ha a külföldi cégek kivonulnának a magyar élelmiszeriparból. Szerinte a miniszter mostani megnyilvánulása is ehhez kapcsolódik, ezért jelentést fog készíteni a témában a holland hatóságoknak.
Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy a nacionalista szólamok mögött az állhat, hogy az Orbán-banda szemet vetett az élelmiszeriparra, benne a söriparra. Újraosztanák a piacot, mint a trafikokat. A török hódoltság, Erdély és a Székelyföld, a magyar kultúra őrizője, az Igazi Csíki Sör leple alatt Andy Vajna, Habony, Tiborcz, „Mészáros Lőrinc” és a többi futballcsapat tulajdonosa szemet vetett a magyar sörgyárakra. Nem vásárolni, hanem szokásukhoz híven einstandolni akarnak.
Ezt kívánja a magyar érdek, Verecke, a Hunyadi és a Báthory családok emlékezete, valamint a futballpályák büféje.
