Bruck András író, aki az ÉS-ben, valamint a HVG-ben jelentette meg sorozatban az Orbán-rendszerről szóló kiváló írásait, végkövetkeztetéseiben eljutott oda, amit az Amerikai Népszava évek óta képvisel. Bruck András „Az utolsó esély” címmel írott Facebook-bejegyzésében azt mondja, hogy a parlamenti ellenzék becsapja magát és „becsap minket is”, ezért azt javasolja, „utolsó esélyként hagyják ott végre a Parlamentet, a Hitványság és Árulás Házát. Nincs ott többé semmi keresnivalójuk, nincs ott számukra értelmes, becsületes feladat. Keltsenek világbotrányt azzal, hogy kivonulnak”. Mindez egybecseng a Polgári Radikális Mozgalom álláspontjával is. Bruck András véleményével maximálisan egyetértünk, az alábbiakban közöljük a Facebook-bejegyzését.
Nem mondok újat azzal, hogy a második Orbán kormány hivatalba lépésével radikális támadássorozat vette kezdetét.
A hangsúlyt a radikálisra helyezném, mivel attól bénultak meg az ország demokratikus intézményei, az ellenzéki pártok és bénult meg maga a társadalom is. Sörözés egy romkocsmában, vagy részvétel egy kiállítás megnyitásán nem cáfolata a bénulásnak. Az élet csak a halál beálltakor szűnik meg teljesen. A theresienstadti koncentrációs táborban például gazdag kulturális élet bontakozott ki: versolvasással, koncertekkel, színi előadásokkal.
És Magyarországon is, főképp Budapesten, gazdag a kulturális élet.
Szóval nem ezen múlik, abból, hogy tele van az Örkény és a Katona, nem következik semmi.
Mindez lehet akár a kollektív halál előtti utolsó pillanat is.
Erre utal, hogy a radikális támadássorozatra a végzetesen demoralizálódott ellenzéki politikusok a mai napig képtelenek voltak reagálni. Blokkolnak, bejárnak a munkahelyükre, többé-kevésbé úgy viselkednek, mint bármely munkavállaló – de ez legfeljebb a tőlük elvárható minimum. Ennyivel piaci vállalatnál sehol nem érnék be.
A jelek szerint még mindig nem fogták fel, hogy küzdelem nélkül ez a hatalom semmiről nem fog lemondani, ők viszont továbbra is ragaszkodnak a rég megszűnt játékszabályok illúziójához.
Ezzel becsapják magukat és becsapnak minket is.
Mindeközben a hatalmon lévők szó szerint megtébolyodtak. És már nem csak a központi mag, amely végérvényesen mindenhatónak és sebezhetetlennek véli magát. Az apparátusok 0-24-ben írják át a szabályokat, keménykednek, most hallom, hogy már majd énekeltetnek is, az önkormányzatok és állami vállalatok egymással versenyezve fenyegetik, szívatják, zsarolják az embereket. Már 100-300 ezer forintos büntetésekről is hallani – semmiért.
Mindez annak a radikalizmusnak a következménye, amellyel az orbáni hatalom öt évvel ezelőtt nekiesett a magyar társadalom teljes szétzilálásának, megfélemlítésének, és amely radikalizmus útközben csak pillanatokra találkozott érdemleges ellenállással.
A sopánkodás és elemzés nem ellenállás.
A hatalmon lévők számítása bejött, az ország nem nevezhető többé állampolgárok közösségének.
De innen szép nyerni – ó sportnemzet, vagy Brecht egy verssorával: … a mai legyőzöttek a holnapi győzők.
Na, ehhez kellenének, legalább addig, amíg az utca össze nem áll, az ellenzéki politikusok. Feltéve, hogy megértik: radikalizmusra csak radikalizmus lehet a megfelelő válasz. Csak azzal bizonyíthatnák, hogy valóban felfogták az országra szakadt baj lényegét.
Ezért utolsó esélyként hagyják ott végre a Parlamentet, a Hitványság és Árulás Házát. Nincs ott többé semmi keresnivalójuk, nincs ott számukra értelmes, becsületes feladat. Keltsenek világbotrányt azzal, hogy kivonulnak. Szerezzék vissza az emberek bizalmát. Győzzék meg őket, hogy már készek dolgozni, harcolni és hogy valóban őszinte ellenségei ennek az elaljasult, nemzetellenes rezsimnek.
Menjenek vidékre, kopogtassanak be mindenhova, mondják el, mi folyik ebben az országban.
És ha ezt megteszik, a sok százezer, millió demokratikus érzelmű magyar biztosan nem fogja hagyni, hogy éhen haljanak. Magyarország jobbik fele gondoskodni fog róluk és családjukról. Minden hónapban összedobják majd nekik a pénzt.
Radikális hatalomra, radikális időkben, radikális ellenválaszok – nincs más lehetőség, nincs más út.
Vagy a közös bukás, pusztulás.
