Többször is alkalmam volt a szépséges Sarasota beach-én napozni, a végtelen tengerben úszni. A várost különösen szeretik az idős amerikai magyarok, akik az idős hazai magyarokkal ellentétben nem halnak meg korán, s a magyar kórházakban bekövetkező kínhaláluk előtt nem kényszerülnek Gulag típusú szociális otthonokba.
Dr. Gergátz István már Amerikában született, s legfeljebb hírből ismeri ősei hazáját. Nyilván olvasott az országon időről-időre végigsepró terrorhullámokról, melyeknek csak a zászlai, a jelvényei voltak különbözők, de az üldözők ugyanazok voltak, hol nyilas karszalagos, hol ÁVO-s parolis egyenruhában. Koncepciós perekről is hallhatott, sőt talán Bacsó Péter Tanu c. filmjét is láthatta. Távoli ország, távoli szokások, gondolhatta, miközben a haza javát szolgálta New Orleansban főkonzulként. Hende Csaba jól választott. Én is találkoztam a főkonzullal 2014-ben a Florida Gulf Coast University-n megrendezett konferencián, melyen a magyarországi holocaustról szóltak az előadások. Művelt, felelős gondolkodású, liberális embert ismertem meg, akinek életeleme a segítés.
S most, 2017-ben, a főkonzult utólérte a haza. Illiberális szelek fújnak Sarasotában éppen úgy mint szerte az Amerikai Egyesült Államokban. A koncepciók ma még nem nyíltan politikaiak. A prüdéria, az ostobaság és az aljasság ideje jött el. Nudistának álcázott ügynökök járják a sarasotai beachet, az üldözők talán vérdíjért, talán csak saját perverzitásukat leplezendő megcsípnek és meghurcolnak ártatlan embereket.
Dr. Gergátz beleesett a szórásba. Meztelenül fogták el ott, ahol a madár se jár. Rendőrségre vitték, rab fotót készítettek róla, megalázták. Egy a remény. Az USA bíróságai függetlenek, a végrehajtó hatalom talán szeretné, de nem tudja igájába hajtani őket. Így a koncepciós per várhatóan elmarad. Geiger Imrének, Radó Zoltánnak nem volt ekkora szerencséje. 1950. február 21-én a bíróság halálos ítéletet szabott ki mindkettőjükre, s az ítéletet végre is hajtották.
