Deutsch Tamás kijelölt sportminiszterként sokadik nekifutásra, hét éves késéssel ajándékba kapta lediplomázott, de a történelem nem lehetett erőssége. Rossz ütemérzékkel megfenyegette David Pressman amerikai nagykövetet (aki bátorkodott hazája képviseletében bejelenteni, hogy Amerika szankciókkal sújtja a NATO-tag Magyarország védelme alatt működő orosz kémbankot és annak orosz és magyar vezetőit), hogy vigyázzon, mert a magyarok már „hazaküldtek” sokféle megszállót. Deustch egy álmos hajnalon, hadat üzent Amerikának.
Orbán már behódolt Amerikának, amikor Deutsch még azzal fenyegette meg az amerikai nagykövetet, hogy a magyarok már hazaküldték „a tatárokat, a törököket, az osztrákokat, a németeket és végül a ruszkikat is”. A hadüzenet azzal zárul, hogy „Óvatosan, Mr. Pressman!”. Deutsch egy nagykövet tevékenységét a tatárjáráshoz, a törökök 150 éves uralmához, a Habsburg-elnyomáshoz, a náci megszálláshoz és az oroszok 40 éves megszállásához hasonlítja. Azt állítja, hogy amiképpen azokat, úgy „Mr. Pressmant” is kiűzik a magyarok a hazából. Ez hadüzenet.
Nem tudjuk, hogy Deutsch Tamás mikor veszítette el a valósággal a kapcsolatát, melyik nap hány órakor feküdt le, és a mai napon hány órakor kelt fel, de elmulasztotta elolvasni a tegnapi lapokat, és azt hitte, hogy az Orbán-rezsim még mindig Amerika ellensége. Orbán már egy nappal korábban „Mr. Pressman” és hazája nyakkendőjét négylábon állva nyalogatta, hogy a további szankciókat elkerülje, amikor Deutsch még hadüzenettel rohangált a Facebookon, Novák Katalin – öt hét alatt alezredessé lett – férje tartalékos századának katonai erejében bízva.
Ennél azonban sajnálatosabb az, hogy Deutsch a Facebook-posztjával felhívta a figyelmet arra, hogy az állítólag „szabadságszerető” és hősies magyar nép a történelme során nem űzött ki egyetlen megszálló hatalmat sem, ami vélhetően egyedülálló teljesítmény lehet a világtörténelemben. Mindenesetre jókor emlékeztette Orbánt erre, amikor éppen a NATO-ból való kilépésre készülve saját haderőt épít azt állítva, hogy azzal képes lesz Magyarország megvédeni önmagát.
Miközben a magyar haderő legnagyobb teljesítménye az egri vár megvédése volt 1552-ben, ami nem tartott örökké, mert 1596-ban III. Mehmet szultán elfoglalta a várat. A törököket utána nem a magyarok, hanem az újabb elnyomók, a Habsburgok vették vissza 1687-ben a várat, s a vár azóta is a magyar ellenállás szimbóluma. A tatárok mindent elpusztítottak, azután maguktól elvonultak. Az akkori „fideszesek” rázták az öklüket utánuk, amikor már nem voltak látótávolságban. Így küldték a magyarok haza őket.
A törökök két emberöltőn át sarcolták a magyarokat, 150 évig tartották megszállva az országot, amely békésen seftelt a török bégekkel. Ahogy a szovjet megszállás alatt állítólag még tankot is vettek a magyarok pálinkáért. Vélhetően így akarták leszerelni és hazaküldeni az orosz hadsereget. A Habsburgokat és az oroszokat Világosnál vertük agyba-főbe. Német nácik egyetlen puskalövés nélkül foglalták el Magyarországot, a magyarok pedig hősiesen tovább harcoltak – a megszálló németek oldalán. Előzékenyen átadták nekik és haláltáborba küldték a magyar zsidókat, akikért jöttek.
A németeket sem a magyarok verték ki, mint ahogy az Deutsch Tamás fejében él, hanem az újabb megszálló oroszok, akik addig maradtak a magyar nép vendégszeretetét élvezve, amíg akartak, s amíg Ronald Reagan (lásd még: Amerika) és Gorbacsov meg nem egyezett a kivonulásról. Orbán olyan utógyújtással kiabált a Hősök terén az oroszok után, mint a tatár kivonulásnál az elődök, és Deutsch a mostani kapitulációt követően „Mr. Pressman” után. Még szerencse, hogy Orbán szövege után az oroszok nem fordultak vissza.
1956-ban a bölcs magyar nép a Köztársasági téri antiszemita vérengzéssel elérte, hogy visszahívják az orosz megszállókat, akik egy hét alatt „rendet” tettek. A legnagyobb becsben tartott magyar szabadságharcosok egy hétig tudtak ellenállni annak az orosz hadseregnek, amelyet jelenleg egy éve tart vissza a magyarok által nem létező nemzetnek nevezett Ukrajna. Még annyi ideig sem állt ellen Magyarország, hogy nyugati segítséget kaphattak volna, ha egyáltalán lett volna értelme. Május 1-én már boldog tömeg integetett pártunk és kormányunk oroszok által kinevezett vezetőinek.
1989-ben az Egyesült Államoknak köszönhetően (lásd még: Mr. Pressman) Magyarország visszakapta soha nem volt szabadságát és függetlenségét, amit saját erejéből soha nem tudott kivívni. A szabadság azonban szokatlan volt az állandó elnyomás alatt élő népnek, ezért saját maguk közül választottak új megszállót, amit „felcsúti megszállásnak” nevezhetünk. Deutsch ennek a megszálló hordának, pusztító söpredéknek egyik tagja, aki a magyar szabadságot és az oroszoktól való függetlenséget („Ruszkik haza!”) védelmező amerikai nagykövetet, „Mr. Pressman”-t fenyegette meg.
Mindebben az a vicces, hogy az oroszokkal való közös kémkedés miatt szankciókat bevezető Amerikát a Magyarországot jelenleg megszállva tartó Orbán egy nappal korábban, az elődeihez hasonló bátorsággal űzte ki („küldte haza”). Április 12-i kormánynyilatkozat: „nincs az a szövetségesi, diplomáciai, akár baráti nyomás, aminek Magyarország ne állna ellen”. Április 14-i Orbán-nyilatkozat: „az USA a barátunk, nem csak a szövetségesünk, ezért a legszorosabb baráti viszonyra törekszünk vele, mindig az aktuális kormánnyal”. Így zajlott az ellenállás és „Mr. Pressman” hazaküldése.
Miután Orbán – diktátor és zsarnok – legutóbb a magyar forradalmár és szabadságharcos Petőfi álarcába bújt, hadd idézzük ezeknek a nagy hősöknek Petőfi Sándor „Még kér a nép” című verséből azt a részt, amikor megemlékezik arról a dicső győri csatáról, amelyben Orbán és Deutsch elődei éppen Napóleon seregével szemben arattak fényes győzelmet, akkor is „hazaküldve” őket. Íme, ez a pontos leírása a magyar hősiességnek és hazaffyas virtusnak. Ezt írta a költő, az igazi:
S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?…
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?
