Egy éve ezen a napon, 2016. október 8-án közölték a Népszabadság dolgozóival, hogy megszüntetik az ország legnagyobb politikai napilapját és annak online változatát. Utóbbi végül archívumként megmaradt. A Népszabadságért ugyan tüntetéssorozatot is tartottak, eredménytelenül. A lapot bezárató cég később – óriási meglepetésre – Mészáros Lőrincé lett.
A lap egykori dolgozói most megemlékezést tartottak a Pozsonyi úton, Bächer Iván emlékfája előtt.
Az „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult” Radnóti verssor jegyében megrendezett eseményen csupán 100-150 ember vett részt, az egykori szerkesztőségi tagok mellett a politikai okokból bezárt napilap több olvasója és híve is megjelent.
A szerkesztőség – folytatva tavalyi nagy sikerű tavalyi akcióját – október 19-én újra megjelenteti a hajléktalanok lapjának, a Fedél Nélkülnek a volt népszabisok által létrehozott különszámát. Ennek pluszköltségeit a szerkesztőség dobja össze.
A megemlékezésen most első alkalommal átadták a Népszabadság-díjat is: a Szabad Pécs kapta. A portál azután indult, hogy Mészáros Lőrinc megvette a Dunántúli Naplót (is), amelynek több munkatársa úgy döntött, hogy inkább a közösségi támogatásból működő, független tényfeltáró, szabad újságírást választja.
A Szabad Pécs felelős szerkesztője, Babos Attila a díjat nagyon megtisztelőnek és felemelőnek, sőt, Magyarország legfontosabb díjának nevezte, ugyanakkor nem teljesen jóérzéssel vette át. „Egyre szűkül az a tér, ahol szabadon lehet gondolkodni” – fogalmazott.
A Kettős Mérce élőben közvetítette megemlékezést.
A Népszabadság kivégzése is nagyon fontos mérföldkő a magyaroszági diktatúra kiteljesedésében: senki nem gondolta volna, hogy megtörténhet, hogy meg merik tenni, hogy nem lehet (nem képes rá az ország?) megakadályozni.
Azt üzeni: bármit megtehetünk veletek! Az internetadó bevezetését leszámítva ez valószínűleg így is van.
