Max Webb, aki David Wolpe néven publikál nagy amerikai lapokban, egyik legbefolyásosabb rabbi az Egyesült Államokban, és a Los Angeles-i Sinai Temple rabbija, a The Atlantic című lapban védte meg az adómentességet élvező egyházak politikai tevékenységét kizáró ún. Johnson Amendment-et.
A rabbi szerint minden vallás magában foglal valamennyi politikát, de a pártpolitika mást jelent, és megváltoztatja a mindenkihez barátságos viszonyt. Azért imádkozik, hogy ne véltozzon meg a Johnson szenátorról elnevezett alkotmánykiegésztés, amely tiltja az admentességet élvező egyházok pártpolitikai tevékenységét.
David Wolpe beszámolt arról, hogy egy politikailag sokszínű zsinagógát, amelyben a vallás nem osztja meg az embereket. Amerikában manapság sokkal inkább a megosztó a politika, mint a vallás. A zsinagógában sokféle vallási elképzelés és irányzat jelen van, amelyek nem értenek egyet egymással, de ez nem veri szét a közösséget. De ha a rabbi állástfoglal egy politikai kérdésben, az a közösség egy részét kirekeszti, akik az ajtót választják inkább.
Amikor a Demokrata konvención felszólalt, akkor nemtetszésüket fejezték ki a másik oldalon állók, s amikor elment egy republikánus vacsorára, az a másik felének nem tetszett. Soha nem volt incidens abból, ha valaki a muszlim vagy keresztény vallásról beszélt, de ha valaki politikai nyilatkozatot tett, abból azonnal probléma lett. Ha egy vendég megjegyzést tett a közel-keleti politikáról, azonnal feszültség keletkezett és felbomlott az egység.
Ami igaz egy szervezeten belül, az igaz szervezetek között. Végzett munkát különböző közösségekben. Az Istenről való különböző nézeteket meghallgatják és eltűrik, és az Istent egyformán imádják. De ha a politikai felfogás különböző, akkor már nem érzik az emberek a közösséghez tartozónak magukat. Korunkban a Biblia felett kevésbé folyik harc, mint a politikai választások körül. Ha lehetővé teszik a politikai tevékenységet, színvallást és a politikai pártok nyílt támogatását, az megosztja és elválasztja egymástól a közöségeket, a templomokat, amelyek együttműködhetnének egymással. Mindenkit felcímkéznek.
Lehet, hogy a templomokra kereszt vagy menóra helyett egy elefánt kerül vagy egy szamár, hogy lehessen látni, melyik republikánus egyház és melyik demokrata. Az egyházak között nem szeretet és elfogadás lesz, nema z egység munkálkozik, hanem az elutasítás és a gyűlölet. A választások körül a prédikáció politikai kortesbeszéd lesz, ha az adómentességet élvező egyházak támogatnak nyíltan egy politikai jelöltet. Ehelyett politikamentes istentiszteleteket kell tartani, ahol a más táplálékot kap a szív és a lélek. Ez az egyházak feladata. Kikapcsolni az embereket a világ zajából, nem a templomba is bevinni azt.
Egyesek szerint a tiltást megsértik sokan, akkor miért korlátozzák a vallásszabadságot, mindenki döntse el maga. De attól, hogy egy törvényt megsértenek, mint más esetekben is, attól a törvényt még nem kell eltörölni. Vannak vallási irányzatok, amelyek hagyományai erősebbek valamelyik politikai párt irányába, de ez soha nem egységes. A Bibliát nem lehet csak egyik vagy másik politikai irányzat szemszögéből értelmezni, mert egyaránt vannak benne mindkét politikai irányzat elveiből. Nem lehet alárendelni egyik politikai irányzatnak sem.
Akik nem akarják betartani ezt a törvényt, mondjanak le az adómentes státuszról, és akkor szabadon politizálhatnak. Azzal azt is kijelentik némiképp, hogy nem igazán egyházak.
