Hatalmas bukás a republikánusoknak, hogy elmaradt a beharangozott „vörös hullám”, és nem arattak elsöprő győzelmet a félidős választásokon. Régi tradíció, hogy az elnökválasztás győztesének pártja elveszíti a félidős választásokat, mert az amerikai politikai rendszerben a választók mindig kiegyenlítik a politikai viszonyokat. De a republikánusok most sokkal nagyobb győzelemben bíztak a gazdasági nehézségek, a magas benzinárak és az Amerikában is jelentős (de a magyart meg sem közelítő) infláció miatt. De nemcsak ezért.
Miután Trump sikertelenül próbálta elcsalni az elnökválasztást, csapdába ejtette saját pártját, és ahol csak lehetett, trumpistára cseréltek mindenkit. Trump emberei pedig keményen dolgoztak a választás elcsalásán. A republikánus többségű államokban átrajzolták a választási körzeteket számukra kedvező módon, a demokrata körzetek jelentős részét megszüntették, feldarabolták, azokat a szavazókat, akikről tudható, hogy demokratákra voksolnak, minden eszközzel akadályozták és korlátozták, hogy szavazhassanak.
A rabló kiáltott tolvajt, a választási csalásról handabandázó Trump csal, ahol tud. Biden nem túl népszerű az infláció miatt, s a felmérések szerint a választókat leginkább ez érdekelte, az abortusz tiltása második helyen szerepelt a szempontok között. Ráadásul, a demokrata párt meglehetősen ügyetlenül kezelte és nem használta ki eléggé az abortusztilalom miatti hatalmas felháborodást is, amit még a republikánus nők többsége is elutasít, mert közegészségügyi veszélyt jelent, és még több abortuszt, csak feketén, és másik államokban.
Az Ethnic Media Services a félidős választásokat követően meghívott vendégeivel elemezte sajtóbeszélgetésen az eredményeket. Sergio I. García-Rios, Assistant Professor, Associate Director for Research, Center for the Study of Race and Democracy, Christine Chen, Executive Director of Asian Pacific Islander American Vote, Karma Cottman, Executive Directo of Ujima Inc.: The National Center on Violence Against Women in the Black Community és még három résztvevővel a fekete szavazók, a nők és az etnikai csoportok részvételét elemezte.
Az eredmények még nem véglegesek, de az már látható, hogy Biden elnök sikeresen mozgósította a fekete szavazókat, akik félnek a szélsőségektől és a demokrácia elleni támadástól. Félnek attól is, hogy sok a fegyver a szélsőségesek kezében. A nőket mozgósította az abortusztilalom alkotmányos védelmének megszüntetése. Ugyanakkor a republikánusoknak sikerült sok latinót megnyerniük, akik félnek a „kommunizmustól”, miután ilyen országokból menekültek. A republikánusok ezt használják ki, azt hazudva, hogy a demokraták ugyanolyan kommunisták, mint akik elől menekültek.
A republikánusok rossz szereplése olyan körülmények között született, amikor a déli államokban átrajzolták a választói körzeteket, a demokrata körzeteket felszabdalták, és beolvasztották a nagy republikánus körzetekbe.
A demokraták nem használták ki eléggé a január 6-i vizsgálóbizottság eredményeit sem, pedig egyértelműen bebizonyosodott, hogy Trump az alkotmányosság ellen puccsot szervezett. Ehhez képest a republikánusok mérsékelt győzelme nagy bukásnak számít, ami azért jó hír, mert a szavazók 70 százaléka szerint Amerikában veszélyben van a demokrácia, és csak hülyék hiszik azt, hogy ezt a veszélyt a demokraták okozzák, és nem a szélsőjobboldali Trump, akinek visszatérése alapjaiban veszélyezteti az alkotmányos rendet és a demokráciát.
Miközben bizonyított bűncselekmények miatt folynak ellene eljárások és nyomozások, amelyek miatt mindenki más már régen börtönben lenne, Trumpnak nem is maradt más opciója, mint a 2024-es elnökválasztás, mert egyedül így tudja azt a hamis látszatot kelteni, hogy politikai üldözés (boszorkányüldözés, amiből a „boszorkány” stimmel) folyik ellene. Még ez sem elég, mert ha elveszíti a 2024-es elnökválasztást, és többé már nem indulhat, elveszítheti a politikai védelmet és számos bűncselekménye miatt valamiért elítélhetik végre. A trükközések egyszer kimerülnek.
Az igazságügyi minisztérium a hírek szerint mindent megtesz azért, hogy miután Trump várhatóan november 14-én bejelenti az elnökválasztáson való indulását, az ellene folyó nyomozások ne álljanak le, és olyan jogállami, független ellenőrzést kérjenek a nyomozásokra és az igazságügyi indítványokra, amelyek a nyilvánosság előtt kizárják a politikai üldözés gyanúját. Egyes hírek azt sugallják, hogy a bejelentéstől függetlenül Trump ellen akár több vádemelés is történhet, részben Georgiában a választási csalás kísérlete miatt, részben az államtitkok floridai birtoklása miatt.
Mindezek miatt is fontos volt, hogy a republikánusok által remélt és előre bejelentett hatalmas győzelem, a „vörös hullám” bekövetkezzen, és betonba döngöljék a kék demokratákat, mert Trump a hatalmas győzelmet magának akarta tulajdonítani. Ennek azonban az ellenkezője történt, mert a Trump embereivel harcba szálló republikánusok még olyan sima győzelmet sem arattak, mint ami a félidős választásokon az elnökválasztást elveszítő pártnak kijár. Pedig a demokraták már előre egymást okolták a nagy vereségért, ami nem is következett be.
Trump emberei szenvedtek látványos és nem várt vereséget több helyen, ezek közül a legjelentősebb a Dr. Oz által elszenvedett pennsylvániai vereség. Dr. Oz egy televíziós szupersztár, akinek a népszeűségét azonnal megnyirbálta, amikor kiderült, hogy trumpista és politikai ambíciói vannak. Már az is kérdéseket vetett fel, hogy miközben az egészséges táplálkozásról szóló showműsorait készítette, és azokban ripacskodott, még mindig vállalt heti egy szívműtétet. Trump nagy reménysége volt, de simán kikapott. A szenátus visszaszerzése részben ezen ment el.
A szenátusban ugyanis a demokraták az eddigiek alapján megőrizték a pozíciójukat, ugyanannyi demokrata és republikánus szenátor van, ahogy eddig is volt, és a szenátust vezető demokrata alelnök (Kamala Harris) szavazata dönt, amivel megvan a demokrata többség. A képviselőházban sem lett nagy áttörés, a republikánusok mindössze húsz fős többséggel rendelkeznek, ami még azt sem zárja ki, hogy egyes ügyekben ne legyen annyi átszavazás, hogy ne tudják blokkolni a demokrata kormányzatot. Ez a győzelem inkább kínos bukás a republikánusoknak.
*
Trumpnak további rossz hír, hogy egy hozzá hasonló fasiszta szörnyeteg, Ron DeSantis magabiztosan nyert Floridában a volt republikánus kormányzó, és egyébként kiváló ember, Charlie Christ ellen, ami nagy lökést és önbizalmat adhat neki, hogy induljon Trumppal szemben az elnökválasztáson. Trump már maffiózó módjára megfenyegette, hogy ne tegye, mert olyanokat tud róla, amit senki más, csak a felesége, és azt nyilvánosságra hozza, ám ez nem fogja a karrierista DeSantist eltántorítani a szándékától.
DeSantis tévedése az, hogy Floridában Trumpnál is nagyobb Trump akart lenni, a legfasisztább kultúrharcot indította, majdhogynem könyvek égetéséig) jutott, hogy betiltotta, hogy az iskolák tanítsák a rabszolgaságot. Betiltotta azt is, hogy szó essen a homoszexualitásról, senki nem kaphat semmiféle segítséget. Ez az ember komplett történelemhamisító, uszító és fasiszta, aki Trumpot utánozza, és így akarja Trumpot legyőzni. Trump tart tőle, mert fiatal, lendületes és képzett, a Harvardon végzett, és megtagadott mindent, amit ott tanult, mert ott nem fasisztákat képeznek.
DeSantis bukását azonban az okozhatja, hogy floridai sikereit a szélsőjobboldali gyűlöletprogramjának tulajdonítja, és azt képzeli, hogy azzal országosan is sikeres lehet. A „Make America Florida” azonban ijesztő fenyegetés annak az Amerikának, ahol a mostani felmérések szerint az emberek 70 százaléka elutasítja mindkét irányból a szélsőségeket. DeSantis nem a kultúrharcos gyűlöletnek, hanem a latino, spanyolajkú és főleg kubai szavazóknak köszönheti a győzelmet, ami azok banális tévedésén alapul.
Egyrészt a republikánusok megvették a floridai spanyol közösségek vezetőit, akikre hallgatnak a spanyolok, akiknek többsége még angolul sem tud. Másrészt elhitették velük, hogy a demokraták kommunisták, akik ugyanolyan kommunista országot akarnak csinálni Amerikából, mint ahonnan menekültek. A kubai, venezuelai, nicaraguai és más dél-amerikai latinóknak más sem kell, ezért szavaznak a demokraták helyett újabban a republikánusokra. A demokraták nagy hibája, hogy nem tudták meggyőzni őket, hogy ez hazugság, illetve nem tudták a korrupt vezetőiket cáfolni.
DeSantis kizárólag ennek, és csakis a spanyoloknak köszönheti a győzelmét, akik a hazugság miatt átálltak a demokraták mellől a republikánusok oldalára. Annak ellenére, hogy a republikánusok, élükön DeSantissal, üldözik a spanyolajkú menekülteket, rasszista gyűlöletpropagandát folytatnak ellenük, a határon eljutott latino menekülteket északi államokba szállítják, hogy gondoskodjanak róluk a demokraták. A „hülye” spanyolok pedig ezek után mégis rájuk szavaznak, mert félnek a „kommunizmustól”.
Ezt el tudja adni DeSantis Floridában az angolul nem beszélő spanyoloknak, de országosan nem. A szélsőséges, középkort idéző és fasiszta gyűlöletprogramjával országosan bukásra van ítélve, még akkor is, ha a demokraták nem tudnak jó jelöltet állítani, mert Biden sem elég népszerű, az őt fúró progresszív demokraták pedig szintén olyan radikálisak, amitől megrémül az egyszerű polgár. Az sem biztos, hogy éppen akkor kell erőltetni egy fekete nőt elnöknek, amikor Trumptól és DeSantistól kellene megvédeni az országot, mert erre még nem biztos, hogy készen áll Amerika.
A legrosszabb forgatókönyv az, ha nem lesz elég erős demokrata jelölt, Trump és DeSantis pedig a kezdeti kakaskodás után kiegyezik, és DeSantis beáll Trump mögé alelnökjelöltnek. Abban bízva, hogy Trumpnak már csak egy ciklusa lehet, és utána ő lehet az elnök. Nem számol azzal, hogy ha Trump újra elnök lesz, őt többé nem lehet elmozdítani demokratikusan. Ez egy borzasztóan rossz kombináció lenne az amerikai demokrácia szempontjából, de ezzel nagyot is lehet bukni, mert egyelőre még demokrácia, jogállam, és alkotmányos rend van Amerikában.
Az pedig, hogy minden kedvező jel ellenére, a republikánusok vereségnek beillő győzelmet arattak csupán, Trumpnak szól. Trump a republikánus előválasztáson mindenhol kicsináltatta azokat, akik ellene fordultak, és saját híveit ültette mindenhova. Ez azonban kontraproduktívnak bizonyult, mert egyrészt gyengébb jelöltek voltak Trump emberei, másrészt Trump miatt nem szavaztak rájuk. Ez a választás az ellenkezőjéről szólt, mint amit Trump bizonyítani akart. Övé lett volna a diadal, és most övé a bukás.
Ez a választás azt mutatta meg, hogy Trump nem népszerű. A demokratáknak ezt a helyzetet ki kellene most használniuk, hogy megmentsék Amerikát a tragédiától, amit Trump jelent. Ha valaki azt hiszi, hogy ennek a felelősségüknek a tudatában, a demokraták majd képesek lesznek valami okos kompromisszumot kötni, téved. A győzelemmel felérő vereség után vérszemet kapnak azok, akik Biden háta mögött szervezkednek, hogy a többség számára elfogadhatatlan, túlságosan radikális, vagy meleg, vagy fekete vagy női jelölttel tépázzák az amerikaiak idegeit és tűrőképességét.
Mert bármennyire is Amerikából indulnak az emberi jogi mozgalmak, még Amerika sem kész arra, hogy ilyen jelölteket válasszon elnöknek. Különösen, ha önmagukban sem elég erősek. Ezekkel kísérletezni most szó szerint életveszély. Egy megbízható, stabil, támadhatatlan, nem megosztó, moderált, centrista jelöltre lenne szükség, akiben kiegyezhetne a legtöbb amerikai, hogy megússza az alvilági Trump visszatérését, akinek ereje a konteókban, a populizmusban és a hazugságban van.
Elon Musk pedig ugrásra készen áll, hogy visszaengedje a Twitterre, és rászabadítsa Amerikára. S készítse az utat a másik komplett elmebeteg, Elon Musk számára…
