Miközben Szijjártó szállítja az újabb kínai akkumulátorgyárat Magyarországra, ezúttal Nyíregyházára, naponta érkeznek az eddigi akkumulátorgyárakban történt balesetekről szóló hírek. Még be sem indult a Nagy Kínai Termelés, de máris a legkülönbözőbb balesetek történnek a már működő gyárakban. Legutóbb több hónapos nyomozás után derült ki, hogy a március 14-i robbanás után ketten meghaltak a szigetszentmiklósi – ezúttal koreai – akkumulátor-újrahasznosító gyárban. Közérdekű adatigénylés kellett az igazság kiderítéséhez. Várhatóan bezárják majd ezt a kiskaput is.
A Katasztrófavédelem három ember égési sérüléséről számolt be akkor, meg sem nevezte a gyárat, és elhallgatta, hogy két ember meghalt. Ugyanez a cég a bátonyterenyei lítiumion-akkumulátorok újrahasznosításával foglalkozó üzemében 13 dolgozó életét veszélyeztette a szabálytalan működésével. Bátonyterenyén még a kormányhivatal ellenőrei is rosszul lettek, csak attól, hogy besétáltak az üzem területére. Nyíregyházán az új kínai akkumulátorgyár Szijjártó szerint több ezer embert foglalkoztathat, nagyjából ennyien lesznek közvetlen veszélyben.
Vegyszerek kerülhetnek a talajvízbe, elhasználják az ivóvízkészletet, és gyakoriak az üzemi balesetek. Mérgezés, tűzveszély és robbanások lehetnek, amelyek Magyarországon az akkumulátorgyárak eddigi rövid történetében is megtörténtek. Többen rosszul lettek az Iváncsán épülő akkugyár területén, amikor szivárgás folytán ismeretlen anyag került a levegőbe. Az anyagot belélegző munkások hánytak, hasmenésük volt, többeknek kiütésük is lett. Ki tudja, mi lesz hosszútávon. Orvosi tanulmányok szerint hosszútávon az akkumulátorgyártásban dolgozók nagy eséllyel kaphatnak rákot.
Már az eddigi eseteknél is megpróbáltak hírzárlatot elrendelni, hogy a lakosság ne értesüljön a balesetekről és az őket is fenyegető veszélyről. A katasztrófavédelmisek félrevezető információkat adnak, ha adnak, a hivatalok titkolóznak, az önkormányzatok nem tudnak semmit, a gyárak légmentesen elzárnak minden információt. Mivel a fasiszta magyar állam a gazdasági csődből való kilábalást és az uniós pénzektől való függés felszámolását az akkumulátorgyáraktól reméli, érdekelt abban, hogy a kínai és koreai cégek balesetei ne derüljenek ki.
Ebben nagy rutinjuk van, mert a Covid idején a kórházakban tiltották meg, hogy bárki beszéljen, katonákat rendeltek a kózházak fölé, hogy ne derüljön ki az igazság, hogy mi van a kórházon belül. Akkor is a zseniális kínai lélegeztetőgépekkel és kínai oltóanyagokkal kísérleteztek a magyar embereken, hatalmas korrupciós pénzek lenyúlásának gyanúja mellett. Nyilván az sem véletlen, hogy a kínai és a koreai technikával és normák szerint dolgozó cégek után nem kapkodnak Európában, Szijjártó és Orbán Magyarországból csinál mérgező szemétlerakó telepet. Azt sem Felcsúton.
A balesetek számának és a veszélyhelyzet növekedésével szigorú szabályokat vezetnek be, hogy a balesetek ne derüljenek ki. Szigorúbban blokkolják majd az információt, mint a mérgező anyagot. Nagyjából arra lehet számítani, hogy Csernobilhoz hasonlóan kezelik majd Magyarországon az akkumulátorgyárak baleseteit, minden jel erre utal. Ez azonban azért veszélyes, mert a légtérbe is kerülhetnek mérgező anyagok egy-egy baleset során, ami nemcsak az üzemben dolgozókat veszélyezteti, hanem a közelben élőket is. Ettól válik valódivá a Csernobil-szindróma.
Szijjártó saját zsenialitásának tulajdonítja, hogy ezeket a mérgező kínai és koreai gyárakat nem a nagy nyugati országok szerzik meg, hanem Magyarország. Ez azonban nem Szijjártó zseinialitása, hanem ezeknek az üzemeknek az alacsony biztonsági besorolása miatt van így. Nyugaton nem kérnek belőlük, ezért rásóznak mindent Szijjártóra, aki kínai mintára már tervteljesítésen dolgozik. Nyugaton is működnek és indulnak új akkumulátorgyárak az elektromos autókhoz, de azok nem kínai gyárak, s nem a kínaiak és a koreaiak biztonsági előírásai szerint dolgoznak.
Akkor bízunk meg Orbán és Szijjártó ígéreteiben, ha nemcsak a távoli keleti országrészekbe telepítenek akkumulátorgyárat, hanem Felcsútra is, a futballpálya és Orbán házának közelébe.
