Trump a választási kampányban azt mondta, hogy az első napon lesz diktátor, amit egyes emberek úgy érthettek, hogy csak egy napig lesz diktátor, utána nem. A beiktatás óta eltelt egy hét alatt kiderült, hogy a nevezetes mondatot úgy kell érteni, hogy Trump már az első naptól kezdve diktátor lesz, és az is marad. Ez bekövetkezett.
A hivatalba lépett Trump-kormányzat első sajtótájékoztatóján Karoline Leavitt, a Fehér Ház sajtófőnöke egy kérdésre válaszolva azt mondta: Trumpnak joga (hatalma) van arra, hogy eldöntse, melyik törvényt ignorálja, melyiket nem. A kérdés annak kapcsán hangzott el, hogy Trump befagyasztotta a törvénybe foglalt szövetségi támogatásokat.
A Trump által befagyasztott támogatások megbénítanak tudományos kutatásokat, ezen kívül életmentő programokat, rászorulóknak nyújtott ételosztásokat, rákkutatást és sok olyan tevékenységet, amely több millió amerikai munkáját és megélhetését jelenti. Ezeket a támogatásokat a Kongresszus elfogadta, törvénybe iktatták őket.
Egy szövetségi bíró ideiglenesen fel is függesztette az elnöki rendelet egy részét, a kérdés az, hogy Trump meddig tart tiszteletben ilyen szövetségi bírói döntéseket, mikor jelenti be, hogy neki a bíróságok ítéletei sem számítanak, felülbírálhatja őket, és azt csinál, amit akar, mert ő az elnök.
Trumpnak nem lenne joga önkényesen törvénybe foglalt támogatásokat befagyasztani, mert nincs törvényes joga törvényeket negligálni. A Fehér Ház szóvivője ezzel szemben kijelentette, hogy Trump azt csinál, amit akar, mindenhez joga van, mindenre hatalma van, őt nem kötik a törvények, bármilyen törvényt önkényesen felülírhat és ignorálhat.
Ezt az állapotot nevezik diktatúrának. Most már csak az a kérdés, hogy az önkény mit vesz célba és milyen eszközöket enged meg magának. Hol van a határ? A másik kérdés az, hogy a még létező demokratikus intézményrendszer mit tehet, ha az elnök már nem tartja be a törvényeket és nem vesz figyelembe semmit, ami korlátozná az önkényuralmát?
