Az orbáni diktatúra előbb vagy utóbb erőszakba torkollik. A magyarországi rendkívüli állapot ennek hivatott megágyazni.
A német labdarúgó válogatott 248. győzelmét aratta vasárnap a 936. mérkőzésén Gelsenkirchenben. Ezúttal Azerbajdzsán ellen. A meccs tét nélküli volt és sima 5-1-es német győzelemmel zárult. A németek tíz mérkőzés után veretlenül, 30 ponttal léptek tovább a csoportjukból és jutottak ki az oroszországi VB-re.
Az egyetlen említésre méltó eseménye a találkozónak az volt, hogy az azeri csapatban egy olyan labdarúgó lépett a pályára, aki nem olyan régen szabadult a börtönből. Azért zárták be, mert halálra veretett egy újságírót. Raszim Alijev független újságírónak az volt a bűne, hogy egy bejegyzésben a facebookon bírálta a válogatott futballistát, Cavid Hüsszeynovot, amiért török zászlóval hergelte a ciprusi Apollon Limassol csapatának drukkereit 2015-ben egy kupameccs után, ahol az FK Qebele csapatának mezében lépett pályára Cipruson.
A független zsurnalisztát Hüsszeynov testvére és annak barátai verték halálra, amiért a fivért 14 év börtönre ítélték. A focista testvér 4 évet kapott felbujtásért. A büntetéséből alig 14 hónapot töltött a rács mögött, hogy onnan országa válogatottjának mezében már idén márciusban a német válogatott ellen, hazai pályán 1-4-re elvesztett meccsen a pályára léphessen. A 29 éves sportoló szerepléséről és múltjáról a német válogatott vezetése csak a mérkőzés után értesült. Amikor szóvá tették a szerepeltetését, az azeri sportvezetők arra hivatkoztak, hogy Hüsszeynov játszatása a börtön utáni rehabilitáció része, amihez szabadulása után – mint mindenki másnak – neki is joga van.
A Német Labdarúgó Szövetség azonban nem tért napirendre az eset felett és a vasárnapi gelsenkircheni mérkőzés előtt is nyomás alá helyezte az azerieket. Arra apellálva, hogy az azeri válogatott vezetői is megérthetik, milyen lehet a 31. születésnapja előtt néhány nappal brutálisan halálra vert Alijev családjának a nemzeti válogatott mezében látni a gyilkosság érdemi szerzőjét. Az azerieket ez nem zavarta és Hüsszeynov bekerült a kezdő csapatba.
A történetnek mintha semmilyen magyar vonatkozása nem volna, és ha felületesen vizsgáljuk nincs is. Ha jobban belegondolunk, talán mégis van. Óhatatlanul felsejlik Magyarország egyszemélyes vezetője, Orbán Viktor nem oly régen hozott döntése az azeri baltás gyilkos kiadásáról Azerbajdzsánnak, ahol nemzeti hősnek kijáró ünneplés, pénz és paripa várta a börtön helyett. Csak mert Azerbajdzsán vezetése szerint hőstett álmában megölni egy örményt, nevezetesen egy katonatársat, csak azért, mert örmény származású. Mint látjuk egy újságíró élete sem ügy Azerbajdzsánban.
Ma már azt is tudjuk, az azeri baltás gyilkos néven elhíresült történet kapcsán, hogy kizárólag a gyilkos katona kiszabadítására nyitott az ázsiai ország nagykövetséget hazánkban. Arról is vannak hírek, hogy gyanús pénzmozgások kísérték magyar bankszámlákon a kiadatást. Azaz: nem kizárt a kormányzati szintű korrupció. Az újságíró elleni erőszak hallatán óhatatlanul másik két ország neve ötlik fel, amelyekkel hazánk baráti, mégpedig meleg baráti kapcsolatokat ápol. Oroszországé és Törökországé.
Nem állítom, hogy csak ebben a három országban bánnak keményen a független sajtó képviselőivel, vagy az ellenzékiekkel. Nem csak Oroszországban lövik agyon, mérgezik meg és veretik véresre, nem csak Törökországban börtönözik be tucatszám az ellenzékieket és a zsurnalisztákat, gyakran koholt vádak alapján, de az mégiscsak szemet kell szúrjon, hogy Magyarország külügyminisztériumának e három országot sikerült a fontos partnerei közé emelnie és a magyar kormányfő látványosan jó viszonyt ápol azok autokrata, de inkább véres kezű vezetőivel.
Jövőre Oroszországban is választások lesznek és már megkezdődött Putyin potenciális ellenfeleinek lejáratása, ellehetetlenítése. Megszületett az első eltiltás is a választási indulástól. Ha ebben a megvilágításban nézzük a Jobbik ellen indított kormányzati kampányt vagy a Népszabadság pontosan egy évvel ezelőtti betiltását, a magyar vidéki sajtó és az elektromos média kormánypárti megszállását, akkor egyértelművé válik honnan ered a magyar kormány beteges szimpátiája az említett államokkal és vezetőikkel.
Aki azt gondolja, hogy az ezekben az országokban megtörténtek nálunk nem fordulhatnak elő, annak azt üzenem, hogy vigyázzon! Csípje meg magát, hogy felébredjen! Ne várja meg, hogy vak és süket rendőrök közé préselve egy rendőrautóban érje a váratlan szívhalál, vagy egy hazánkba tévedt külföldi nyugdíjas elgázolja az esti félhomályban. Magyarországon ugyanis háború van. Csak emlékeztetek rá: utoljára ez év augusztusában hosszabbították meg fél évvel 2018. március 7-ig a rendkívüli állapotot az országban, mégpedig a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetre hivatkozva. Miközben válsághelyzet Magyarországon csak a kormányzati plakátokon, az állami televízió képernyőjén és a fideszes képviselők retorikájában van.
Földi László a kormány szakértője, a külföldi hírszerzésért felelős Információs Hivatal volt műveleti igazgatója a tévé kamerái előtt nyíltan megmondta, mire készüljünk: „Most háború van. Ezek az emberek (a nemzetközi civil szervezetek magyar alkalmazottai szerk.) kollaboránsok, háborús bűnösök, hazaárulók, és így tovább. Ez egy egészen más fogalmi rendszer. Embercsempész a háborúban nem embercsempész, hanem egy olyan, gyakorlatilag szabotőr, akinek nincs jogállása. Magyarul ő szabadon likvidálható. Ugye ezt írja a háborús törvény: kémeket, szabotőröket nem viszünk bíróságra, hanem azonnal kiiktatjuk.” Magyar demokratikus ellenzék! Ezt az üzenetet talán már meg tetszenek érteni? A felbujtó már beszélt. Mire tetszenek még várni? A gyilkosokra?
Zsebesi Zsolt
