Amint az várható volt, Orbán nem tétlenkedik a jogállam maradékának felszámolásában. A független sajtó megmaradt szigetei, a civilszervezetek és az igazságszolgáltatás jelentik még az akadályt a totális állam megvalósításához. A hírek szerint azigazságszolgáltatás az elsők között eshet a diktatúra áldozatává.
Az igazságszolgáltatás volt eddig az utolsó remény, miután a bíróságokat nem sikerült a kényszernyugdíjaztatásokkal sem a kormány teljes befolyása alá vonni. Naponta születnek olyan ítéletek, amelyek a jogállamra emlékeztetnek, és hátrányosak a rezsim számára. A garanciát viszonylagos módon az Országos Bírói Hivatal jelentette, amelyet Handó Tünde vezet, de a bírói kar nem adta meg magát neki.
A magyar társadalom nagy része első szóra lefeküdt a Fidesznek. Az igazságszolgáltatás és a bírói kar mutatta a legnagyobb ellenállást eddig, az Orbán-rezsim által elvégzett pusztítás ellenére. Nem volt látványos az ellenállás, noha nyíltan szembefordultak Handóval, viszont a tárgyalótermek magányában nagyon sok bíró az esküjéhez méltóan, a szakmai étosznak és a törvényeknek megfelelő ítéleteket hozott. Ezek sokszor nem segítették a kormányt és a NER-t.
Orbán elérkezettnek látja az időt, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségét teljesen felszámolja. Az OBH megszüntetés esetén közvetlen minisztériumi irányítás alá kerül az igazságszolgáltatás, amely lassú, de szívós munkával véget vet a bírói függetlenségnek. Ezzel a még viszonylag független harmadik hatalmi ág is a kormány uralma alé kerülhet, amivel teljessé válhat Orbán korlátlan hatalma.
Ez azt jelenti, hogy nemcsak a politikailag kényes ügyekben, hanem minden ügyben az számít, hogy a felek közül ki az, aki a kormányzat védelme alatt áll, ki az, aki lojális a NER-hez. A rendszer ellenfelei még polgári ügyekben sem számíthatnak arra, hogy az ügyüket politikai befolyástól mentesen, független bíróság ítéli meg. A minisztérium nevezné ki a bírósági vezetőket, a kormányzat döntene a bíróságok ügyelosztási rendjéről, irányítanák melyik ügyet melyik bíró tárgyalja.
Még bekövetkezhet az is, hogy Polt Péternek nem kell bűnpártolást elkövetni minden egyes ügyben, hanem bíróság elé engedhet ügyeket, ahol majd felmentik – mondjuk – Tiborcz Istvánt, és így mossák tisztára. A kormányzati működést jelentő korrupciót azonban nem lehet majd feltárni, ha a bíróságok úgy ítélnek, hogy nem kell kiadni bizonyos papírokat. A koncepciós perek pedig azután indulhatnak meg, amikor a vádirat helyett az ítélet lesz majd az ügyész táskájában.
A lengyelek hasonló „igazságszolgáltatási reform” ellen fellázadtak és a tüntetések azok egy részét megakadályozták. De Kaczynski túl korán próbálta lenyomni az emberek torkán, Orbánnak ezzel szemben van türelme kivárni, mire a társadalom megfélemlítése, az ország begyűrése eléri azt a szintet, ahogy bármit megcsinálhat. Ebben a ciklusban megérett a helyzet, bedarálja a maradék szabad sajtót, az igazságszolgáltatást és a civilszervezeteket.
