Nem várható recesszió 2024-ben Amerikában és a világgazdaságban, de a nemzeti gazdaságok gyengélkedhetnek, olyan országokban, mint amilyen Magyarország, ahol az unortodoxia, a korrupció erős, és ahol tavaly is az átlagot jóval meghaladó volt az infláció. Nehéz bármit jósolni, az elemzők is küllönféle állásponton vannak, de alapvetően pozitív várakozással tekintenek a 2024-es évre, a körülményekhez képest, de nem ez lesz életünk legjobb éve.
Az Ethnic Media Services sajtóbeszélgetésének résztvevői a kilátásokat elemezték, amelyek a makrogazdasági szinten pozitívabbnak tűnnek, mint a mikrogazdasági szinten, illetve az a tendencia folytatódhat, hogy hiába jobbak a gazdasági mutatók, az egész világot érintő infláció miatt az emberek közérzete és hangulata rosszabb, mint amit a számok mutatnak. Ezért nincs könnyű helyzetben például a Biden-kampány, mert hiába jobbak a statisztikák minden területen, mint Trump elnöksége alatt, a megélhetési nehézségek beárnyékolják ezeket.
A szubjektív érzet más, mint az objektív valóság, s ennek mutatói elsősorban a növekvő ingatlanárak és megélhetési költségek. Amerikában minden azon múlik, hogy mennyiért lehet lakni és mennyiből lehet megélni. A Covid után az infláció következet, az ingatlanok árai és bérleti díjai jelentősen megemelkedtek, s a bérek nem nőttek ezzel arányosan. Az infláció csökkenésével az ingatlanárak nem zuhantak vissza a korábbi szintre.
Hasonlóképpen megnövekedtek a megélhetősi költségek is, a drágulás jelentős a bolti árakat tekintve. Akik eddig is feszített családi költségvetésben éltek, azok nem tudják ezeket a drágulásokat követni, így sokan kénytelenek olcsóbb (alacsonyabb szintű) lakhatás után nézni, olcsóbb és rosszabb kerületekbe költözni, míg onnan sokan kiesnek a hajléktalanságba.
Kalifornia például Amerika népességének 12 százalékát adja, és az állam hajléktalanjai a népesség 28 százalékát teszi ki. A megélhetés pedig nemcsak a hajléktalanokat érinti, hanem azokat is, akiknek még van hol lakniuk, de már nincs elég pénzük az ételre és a ruhára, a tisztálkodásra. Természetesen nem mindenki így él Amerikában, ez a végpont, de az elmúlt években általánosan lassú lecsúszás tapsztalható az életszínvonalban.
Hogy a makrogazdasági mutatókból mikor lesz életszínvonal javulás, azt senki nem tudja, mindenesetre most a drágulási ciklusban vagyunk még. Az ingatlanárak és a bérleti díjak országosan jelentősen meghaladták az átlagkeresetet, a járvány drasztikus változásokat hozott a kínálatban és a keresletben. Korábban egy meghirdetett lakást vagy házat egy hét alatt el lehetett adni, most másfél évet is állhat a piacon. A házak még mindig 45%-kal drágábbak, mint a járvány előtt.
Ahogy a gazdaság kilábalt a járványból 2021-ben, a fokozódó bérleti díjak még tovább súlyosbították azt az elérhetőségi válságot, amely 2022-ben tetőzött, amikor az összes amerikai bérlő több mint fele költségterhelten, azaz jövedelmük 30%-át költötte bérleti díjra. Azóta a bérleti díjak 4%-kal csökkentek, mivel az Egyesült Államok elkezdett egy hatalmas építési akciót. Tavaly közel 500 000 új lakás került a piacra. Az új lakások mérsékelik a bérleti költségeket, ha megfizethető lakásra vágysz, építs belőle többet.
De amennyivel emelkedtek a lakásárak és a bérleti díjak, annyival nem nőtt az emberek fizetése. Túlélésre játszik mindenki, s aki tudja, valahonnan pótolja a bevételét, hogy az addigi lakását és életszínvonalát megtartsa. A populista politikusok és Trump népszerűsége is részben annak kösöznhető, hogy elhiszik az ígérgetéseket és várják a jobb életszínvonal lehetőségét. Ez azonban nem azon múlik.
A kisvállalkozások gazdasági kilátásai nem rosszak, ha nem kell invesztálni. A felmérések szerint azok a kisvállalkozások vannak nehéz helyzeben, amelyek tőkeigényesek, mert az infláció annak egy jelentős részét elvitte. Mindez a gazdasági helyzet alulnézetből, mi nem jellemzi a felső középosztályt, amelynek tartalékai vannak, különösen nem a gazdagokat, akik a járvány és a válság alatt is még gazdagabbak lettek.
