2024, február22, csütörtök
KezdőlapMagyarországKiemelt hírekMegszólalt a Gyurcsány-párt fogadatlan prókátora

Megszólalt a Gyurcsány-párt fogadatlan prókátora

-

Különös cikk jelent meg az Újnépszabadság oldalán „Fogadatlan prókátor” címmel, amely kifogásolja az Amerikai Népszavában megjelent egyik kritikus írásomat. Ebben az írásban mélységesen elítéltem, hogy Gyurcsány Ferenc pártja, a Demokratikus Koalíció nem vett részt és nem szavazott az Európai Parlament Orbán-rendszerről szóló vitájában.

Fábián András írása több szempontból különös. Egyrészt azért, mert az Orbán-rendszer által becstelenül kivégzett Népszabadság emlékére létrehozott lapban a sajtószabadságot támadja azzal, hogy „fogadatlan prókátornak” nevezi azt, aki kifogásolja, ha a legnagyobb magyar ellenzéki párt tüntetően távolmarad az Orbán-rendszert elítélő határozattól.

Másrészt a szerző súlyos fogalomzavarban szenved. Fennakadt például azon, hogy „orosz imparializmusról” beszélek, mert nyilván csak a nyugati gaz imperialistákról hallott anno. De itt a definíció: „a legtágabb értelemben a birodalmak kialakítására irányuló törekvés, erős országoknak az a politikája, ami más országok gazdasági kizsákmányolását és politikai alávetését, a saját hatalmi rendszerébe történő, akár katonai beavatkozás”.

Ám ennél van egy súlyosabb.

A „fogadatlan prókátor” a definíciók szerint „olyan ember, aki kéretlenül avatkozik mások dolgába, felszólal egy ügy támogatójaként, de cselekedetével többet árt, mint használ”. A sajtó nem ebbe a kategóriába tartozik, a sajtó nem prókátora senkinek. A sajtónak feladata a tájékoztatás, s a véleményét szabadon elmondhatja közéleti kérdésekben, ami közérdek.

Ezért nincs értelme annak, amit a szerző mond, feltéve, hogy nem azt gondolja, hogy a DK támogatójaként voltam prókátor, s „azzal mégis többet ártottam”. Súlyos fogalomzavarról lehet szó, mert a prókátor az eredeti jelentése szerint ügyvédet jelent. Fogadatlan prókátor akkor lettem volna, ha a DK támogatójaként, ügyvédjeként írtam volna, amiről szó sincs.

Én a sajtó funkciójának megfelelően az olvasók és a köz prókátora (ügyvédje) vagyok és nem a DK prókátora. Ez különböztet meg például Fábián Andrástól, aki viszont úgy tűnik, a DK prókátora, s azt csak remélni tudjuk, hogy fogadatlanul, és nem felkérésre. A prókátor szerep viszont összeegyeztethetetlen a sajtó funkciójával. A sajtónak nem ez a feladata.

Másrészt az is különös, hogy az írás hemzseg a pontatlanságoktól, ami nem vet jó fényt a lapra, amely a Népszabadság nevét viseli. Mert nem én jutottam arra a következtetésre, hogy a DK „ezzel a lépésével akar előnyt szerezni a Momentummal szemben”, hanem az általam idézett propagandista szennylap, a Magyar Nemzet. Nagy különbség.

Továbbá, magyar részről nemcsak Donáth Anna, hanem Cseh Katalin, s a Momentumhoz nem tartozó Újhelyi István is aláírta – Európa demokratáival együtt – az Orbán-rendszert elítélő határozatot, amit a DK nem. A DK döntésének hátteréről pedig azért nem tudunk semmit, mert a DK lapít a fűben, nem szólal meg, ami részben érthető, mert az egész védhetetlen, másrészt önmagában is elfogadhatatlan, mert ijesztően sok mindent elárul.

Nyilván ebből az okból szegődik Fábián András a DK fogadatlan prókátorává (ügyvédjévé), hogy elmondja a DK helyett az általa vélt indokot. Ez pedig minden eddiginél különösebb. Azt mondja, hogy a DK vélhetően zárt körben és a vitán való távolmaradásával is „amellett foglalt állást, hogy az Orbán-rendszert állítsák pellengérre és ne az egész magyar népet”.

Fábián András logikája szerint azonban nem ez történt, hanem az Európai Parlament az egész magyar népet állította pellengérre, nem az Orbán-rendszert. A DK ezért nem vett részt a szavazáson. Nos, ez az elképzelhető összes hazug magyarázat közül a legrosszabb. Mert ezzel azt mondja, hogy az Európai Parlament Magyarországot ítélte el, nem Orbánt.

Ebből az következik, hogy a DK Orbánnal együtt ítéli el az Európai Parlament határozatát, az EP többségét, s Európa demokratáit. A DK is úgy azonosítja Magyarországgal Orbánt, ahogy azt ő teszi. Feltételezi, hogy az EP demokratái képtelenek erre a különbségtételre. Miközben nyilvánvaló, hogy „Magyarország” ebben az összefüggésben Orbánt jelenti.

Fábián András játszik a szavakkal. Orbán Magyarországgal való azonosítása kétféleképp történik. Az egyik eset, amikor Orbán a személyének szóló kritikát Magyarországnak és az egész magyar nép kitikájának tulajdonítja, a másik az, amikor ő Magyarország kormányát képviseli. Ez nem ugyanaz.

Az EP nem hozhat határozatot Orbán Viktor felcsúti lakos ellen, csak az általa képviselt állam ellen. Ma az Orbán-rendszer a magyar államot jelenti, így Magyarországot. Az Orbán-rendszer jogsértéseit a magyar állam, hivatalosan Magyarország követi el, a magyar nép ellen. Ezért ebben az értelemben Magyarország nem a magyar népet, hanem a diktátor rendszerét, a magyar államot jelenti. Orbán ilyen értelemben Magyarországot jelenti.

Az EU-nak tagállamai vannak, ezért csak egy tagállammal szemben tud az EU eljárást kezdeményezni, s az EU-s jog nem tesz különbséget a tagállam polgárai és a tagállam között, mert az súlyos beavatkozás lenne egy tagállam belügyeibe, hogy azt ne mondjam, a szuverenitásába. Ezért a tagállamot kell elítélnie. A magyar államot, azáltal Orbánt.

Az Orbánnak szóló kritika azonban nem a magyar népnek szól. Mindenki tudja, hogy az EP Orbán és az Orbán-rendszer ellen szavazott, s ellene született a határozat. Fábián András azonban úgy csűri, hogy a magyar nép ellen szavazott az Európai Parlament, mert erre van szükség ahhoz, hogy a Gyurcsány-párt távolmaradását meg lehessen védeni.

Ez valami elképesztő.

A szerző szembefordul az Európai Parlamenttel is a DK érdekében. Meghazudtolja és ha kell, kiforgatja Európa demokratáinak szavait, döntéseit, csak a DK tiszta maradjon. Ez viszont annyira átlátszó és hamis, hogy ennél az is jobb lett volna, ha a DK-val együtt csendben marad, mert fogadatlan prókátorként ezzel többet ártott, mint használt.

Ezt írja: „ha a DK ezt az álláspontot képviselte és nem volt hajlandó arra, hogy az egész magyar népet állítsák pellengérre Orbán disznóságai miatt, akkor szerintem elvi és következetes álláspontot képviselt”. Minden tiszteletünk mellett azt kell mondani, hogy ez valami téboly. Ezek hazugságban már utolérték a Fideszt. Ezek is tévedhetetlenek lettek.

Senki nem állította az egész magyar népet Orbán helyett pellengérre. Ez nevetséges. Nem a magyar nép sérti az uniós jogot, hanem Orbán. Ezt mindenki tudja. A jogsértés áldozata a magyar nép, nem az elkövetője. Ezért nem Orbán mellett szavazott az EP, ahogy Fábián András mondja, hanem Orbán ellen. Képes még azt is állítani, hogy Orbánt mentették fel.

A DK fogadatlan prókátora még a római jogra is hivatkozik. Íme: „Már a régi római jogban is írva állt: Non debet aliquis alterius odio praegravari. (Nem szabad senkit sem üldözni másnak a hibájáért.)” Világos, Gyurcsány az Európai Parlament a hibás, a DK semmit nem csinált, nem tévedett, nem volt áruló, nem állt Orbán és a diktatúra mellé.

Nem szeretnék az olvasók türelmével visszaélni, de nem lehet szó nélkül hagyni, az olvasót ilyen gyönyörűségektől megfosztani. A szerző azt mondja, „sokkal jobb lett volna, ha a DK maga fejti ki álláspontját. Megjegyzem, lehet, hogy meg is tette, csak éppen a diktatúra és a cenzúra jelen állapotában az ő magyarázatuk nem juthatott el sem Bartus Lászlóhoz, sem a magyar emberekhez”.

Szegény agyoncenzúrázott DK. Nem tudta eljuttatni az álláspontját sem hozzám, sem a magyar emberekhez. Segítek: usanepszava@gmail.com Erre a címre legyenek kedvesek az álláspontjukat elküldeni, ezt nem tudja a cenzúra megakadályozni. Aztán én eljuttatom a magyar emberekhez. A cikkem is eljutott az Újnépszabadsághoz és Fábián Andráshoz is.

Végezetül, a leghumorosabb részt – a jó bort, akár a Messiás – a szerző a végére tartotta. Ezt írta utószóként: „Mondhatnám több mint mulatságos, hogy Bartus január 19-re datált cikkének középpontjában a Nemzeti Konzultációnak csúfolt propagandaanyag hirdetése kéklik, amelyben a kormany.hu arról tudósít, hogy a visszaküldés határidejét január 17-ig meghosszabbították.”

Ez tényleg több, mint mulatságos. Ezek ugyanis Google hirdetések, amelyekhez a lapnak semmi köze nincs. Mi nem tudjuk, kinek milyen hirdetés jelenik meg az oldalán, erre nincs befolyásunk. Az algoritmus mindenkinek olyan hirdetést mutat, amit az internethasználata nyomán az ő érdeklődési körének feltételeznek, értékválasztásának tulajdonítanak.

Fábián Andrásnak ezzel a hirdetéssel próbált kedvében járni a Google, mert az érdeklődési köre alapján az algoritmus azt feltételezte, hogy ez a hirdetés neki szól. Az én gépemen a Fidesznek még soha egyetlen hirdetése nem jelent meg, sem az Amerikai Népszava, sem más oldalon, mert rólam nem feltételezhető, hogy érdekel az ilyesmi. Tényleg mulatságos.

Bartus László







Bartus László
Bartus László
Újságíró, az Amerikai Népszava főszerkesztője.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések