Nemcsak Ukrajnának csalódás a NATO döntése, amely nem jelölt meg határidőt az ukrán NATO-csatlakozásnak, hanem eléggé mondvacsinált feltételekre hivatkozva eltolta a beláthatatlan jövőbe, hanem az egész demokratikus világnak. Ez azt jelenti, hogy az orosz támadás és megszállás nem változtatott a NATO álláspontján, holott az maga a bizonyíték arra, hogy Ukrajnát meg kell védeni, és ha ez nem történik meg, az oroszok bármikor indíthatnak újabb háborút Ukrajna ellen. A Nyugat tisztességesen segíti most Ukrajnát, de ezzel a döntéssel magukra hagyja az ukránokat.
Nevetséges arra hivatkozni, hogy Ukrajnában erősíteni kell a demokráciát, amikor a NATO tagja lehet Törökország, ahol lábbal tapossák az emberi jogokat, ellenzékieket és újságírókat börtönöz be egy diktátor, s még inkább felháborító ezt követelni, amikor a NATO tagja lehet Magyarország, a világ elsőszámú fasiszta mintaállama, egy náci ideológiára épülő rezsim, amelyben demokráciának még nyoma sincs, csak cinikus, hamis és hazug látszata, ahol a náci uszító propaganda a nemzeti főtermék. Magyarországhoz képest Ukrajna egy demokratikus mintaország.
Ezért Zelenszkij csalódása érthető és jogos, az amerikai és a német álláspont (amely a többi ország akarata ellenére megakadályozta a pozitív döntést) elfogadhatatlan, mert egyértelmű, hogy az orosz igényeket vették figyelembe, ami nemcsak hiba, hanem katasztrófa. Oroszországnak nincsenek jogos biztonsági igényei, amelyek alapján beleszólhatnának abba, hogy bármelyik szomszédos ország csatlakozzon bármilyen politikai, gazdasági vagy katonai szövetséghez. Az oroszoknak nincs joguk megmondani egyetlen független országnak sem, hogy mit tehet és mit nem tehet.
Az erre hivatkozó fenyegetés csak bizonyítja, hogy szomszédai szabadsága, függetlensége és önrendelkezése nem biztosított, Oroszország igényt tart arra, hogy maga alá rendelje szomszédait. Az ukrán nép nagy árat fizetett már eddig is azért, hogy a NATO nem vette figyelembe a kérésüket és a fenyegetettségüket. Most, amikor bekövetkezett, amitől tartani lehetett, teljesen érthetetlen a halogatás, az orosz igények további tiszteletben tartása. Az oroszok bebizonyították, hogy veszélyesek, hogy nem mondtak le a terjeszkedésről és retorikájuk alapján a Nyugat elpusztításáról sem.
Oroszország valós ok, igazi indok, provokáció nélkül indította el a háborúját, aminek egyetlen célja az orosz terjeszkedés, az egykori orosz birodalom és fennhatóság helyreállítása volt. Az oroszok azért fenyegetőznek a NATO terjeszkedése miatt, hogy a szomszédos országok ne kapjanak védelmet, ne kelljen elfogadniuk a jelenlegi határaikat. Ebben a háborúban ráadásul az is kiderült, hogy az orosz haderő gyenge, legalábbis a NATO-hoz képest gyenge, ezért semmi ok nincs arra, hogy jogtalan igényeit és fenyegetéseit figyelembe vegye és tisztelje a NATO.
Semmi alapja nincs azoknak az ijesztgetéseknek sem, hogy a III. világháborút akadályozzák meg ezzel, mert az oroszok Kelet-Ukrajnában fekszenek a lövészárkokban, ahonnan a fejüket sem tudják kidugni, egy zsoldosvezér majdnem elfoglalt tízezer zsoldosával Moszkvát. Ilyen állapotban vannak. A nukleáris fenyegetés önmagában is aljas, de azzal tisztában vannak, hogy egy ilyen támadás esetén a válaszcsapás örökre megsemmisítené és eltörölné Moszkvát a föld színéről. Az oroszoknak nem reális alternatíva a nukleáris háború sem. Tudomásul kellene venniük Ukrajna és a NATO döntését. Ezzel biztonságosabb lenne a világ és helyére kerülnének az orosz birodalmi álmok, nem beszélve az illiberális orosz „keresztényfasizmusról”. Ezt az esélyt szalasztották el.
Az oroszok Ukrajna megtámadásával elvesztettek minden jogot, morális alapot és tiszteletben tartandó igényt, hogy figyelembe vegyék a NATO bővítésével kapcsolatos követeléseiket. Katonailag sincsenek abban a helyzetben, hogy bármit követeljenek. Jogilag, morálisan és a katonai egyensúly szempontjából a legjobb pillanat lenne Ukrajna felvétele a NATO-ba, természetesen a mostani háború befejezése után. Amerika és Németország megalapozatlan és nagyon gyáva döntést hozott, amivel megerősítette az oroszokat és Putyint, azt a látszatot keltve, hogy félni kell tőlük.
Ez olyan putyinista fasiszta gazembereknek okoz örömöt, mint Orbán Viktor, aki a nyugati szövetségi rendszerben nemcsak az orosz érdekek védelmezője és Putyin ügynöke, hanem állandóan az oroszokkal fenyegetőző terroristája, mert saját fasiszta diktatúrájának támaszát jelenti az orosz terrorállam, s ennek erősítésében érdekelt, hogy embertelen, gyilkos, önkényuralmi, náci és fasiszta rendszerét az egész világra minél inkább kiterjeszthesse. Amerika és Németország szégyene, hogy Orbánnak, a Kreml ügynökének meg sem kellett szólalnia a NATO-csúcson.
Mindez gyalázatos Ukrajnával és az ukrán néppel szemben. Így még nem erősítették meg Oroszországot és Putyint, amiért még drága árat fizethetnek. Akkor is, ha most csak taktikai szempontból nem mondtak semmit, mert az oroszoknak semmiféle válaszlépése nem lett volna erre. Ezzel megtört a Nyugat ellenállása az oroszokkal szemben. Nem mentség, hogy Biden a Zelenszkijjel tartott megbeszélésen azt mondta, alig várja a napot, amikor Ukrajna a NATO tagja lesz. Nagy lélektani pillanatot szalasztottak el, aminek már jogi vonzata és garanciája is lett volna Ukrajna számára.
A csalódás mellett meg kell említeni, hogy Biden a tagság helyett megfelelő védelmet ígért Ukrajnának, ami azt jelenti, hogy Amerika a G7 országokkal közösen olyan erős szárazföldi, tengeri és légi haderőt épít Ukrajnának, amely szinte a NATO-tagsággal egyenértékű védelmet nyújt az országnak addig is, amíg nem lesz a NATO tagja. Ezzel az elköteleződéssel végül sikerült pozitív eredményt kihozni a NATO-csúcsból, és Zelenszkij is megvigasztalódott, örömmel távozhatott, de ez mégsem ugyanaz, amit egy NATO-tagságra való meghívás jelentett volna.
Putyinnak és háborújának az lett volna az utolsó csapás, hogy ostoba, vereségre ítélt háborújával bejuttatta Ukrajnát a NATO-ba és az Európai Unióba, s elérte, hogy Svédország és Finnország is a NATO tagja legyen. Nagy hiba, hogy ezzel a negatív döntéssel egérutat adtak korunk Hitlerének. Ez Biden első igazán jelentős, sőt hatalmas hibája.
