Nem szeretnénk a magyar celebvilág mocsarának legaljára süllyedni, de azért az mégiscsak hírértékű jelenség, ahogy egymásra talált Gáspár Győző („Győzike”) és a Fidesz. Egy pártról sokat elmond, kik lépnek be, kik érzik úgy, hogy ott a helyük, kik tekintik az adott pártot magukhoz és szellemi színvonalukhoz közelállónak. A Fideszről mindent elmond, hogy Győzike otthon érzi magát benne, és magáénak érzi ezt a pártot. Talán nem véletlen, hogy Esterházy Péter például ezt soha nem érezte így.
Nem akarjuk Gáspár Győzt megbántani, de az eddig is világos volt, hogy nem a nagy esze miatt szeretjük, és nem a Magyar Tudományos Akadémia fogja eltemetni (habár a NER-ben nem lehet ezt kijelenteni, itt minden előfordulhat, és az MTA még süllyedhet Győzike színvonalára, ha az MTA elnökének talán nem is választják meg). De ezzel nem mondtunk még semmit, mert az emberek értékét nem a végzettségük, a tudásuk és nem a szellemi képességük adja. „Győzike” azonban ennél több, egy fogalom: az ízléstelenség, a bornírtság és a korlátoltság kifejezése.
Ha valaki azt mondaná, hogy a Fidesz olyan, mint Győzike, az egy sértés kellene legyen. De itt nem hasonlításról, hanem a legteljesebb azonosságról van szó. Győzike és a Fidesz olyan, mint két tojás. Lassan mind a két szó ugyanazt jelöli, miután a Fidesz éppen olyan sötét, ízléstelen, korlátolt és bornírt, mint Győzike. Összenőtt, ami összetartozott, mondhatnánk, amikor Győzike átvette a Fidesz tagsági könyvét. Kicsit azokra emlékeztet, akik hónapokkal az MSZMP megszűnése és teljes lepusztulása előtt léptek be a Pártba, akik szintén a hülyeség szinonimái lettek.
Győzike esetében azonban nem mondhatjuk, hogy rossz ütemérzékkel lépett be a Fideszbe, nem érzékeli, hogy mennyire kínos, mennyire ciki egy ilyen ízléstelen, sötét, korlátolt és bornírt pártba belépni, mert az ő ütemérzéke éppenséggel tökéletes: a Fidesz mostanra süllyedt Győzike színvonalára és lett vele egy. Ezt Győzike kiválóan megértette. Ez az ő pártja, ez az ő szellemi színvonala. Ilyen autentikus és zseniális helyzetfelismerést, időzítést már nagyon régen láttunk, utoljára talán Dalnoki Jenő hosszú indításainál, vagy Varga Zoli fejeseinél a Fradiban.
A Fidesznek, mióta jobboldali párt lett, mindig is benne volt ez a karakterében. Ahogy kiválasztódtak a Fidesz vezetőinek olyan figurák, mint a pacalzabáló Németh Szilárd, az örökösnővel üzletet kötő Kósa Lajos, az első női pojáca Novák Katalin, a professzionálisan hazudozó, dekázó Varga Judit, a krónikus elmebeteg, bajszos házmester Kövér, a kakadu Szijjártó, Rogán Antal, a korrupció mértékegysége, Hoppál Péter, akinél nagyobb hólyag még a Fideszben is kevés van, és sorolhatnánk.
Ezek a figurák mind Győzike irányába vitték, közelítették a pártot, és eljött az idő, amikor létrejött a beteljesedés, a teljes szimbiózis, megérkezett Győzike maga.
Mielőtt bárki félreértené, ne feledkezzünk meg a párt vezéréről, a görbelábú, Svejket idéző Orbánról, akinek halála a pocakos katona, aki a fehérvári huszárokat énekli a kocsmában, aki FIFA-kategóriás stadiont épít a kertje mellé. Van annál győzikésebb, ízléstelenebb és bornírtabb pojáca, mint aki a lányának ajándékozza a magyar szállodákat, kastélyokat és hozzá a magyar turizmus irányítását, miközben nincs is állami állása? Aki zsarolni próbálja az EU-t, aztán gyorsan mindent visszavon, nehogy elveszítse a pénzt, az erről szóló nemzeti konzultáció kellős közepén?
Mi a különbség Orbán és Győzike között? Lát valaki bármi különbséget?
Ezért nem is csodálkozunk, hogy az egyik magyar főceleb (azért ez is mond valamit az ugyancsak elgyőzikésedett országról, amely ezt a sok korlátolt fideszes hülyét elnézi és eltűri), Győzike azt mondja: „Ha kell, még a véremet is adom a miniszterelnök úrért! Ha azon múlik, akkor odaadom a véremet! Lőjenek le a miniszerelnök úrért! Képes lennék háborúba menni érte!” Na, az ilyen ígéretekkel bánjunk csínján, Győzike, mert ez még bekövetkezhet. Az ilyen nagy észkombájnok szoktak vért meg háborút csinálni, mint te meg az Orbán.
Orbánnak már van egy katonája. Pontosan olyan, mint ő. Mondhatnánk úgyis, hogy olyan, amilyen, de az övé. Kezdjük érteni, mit jelentett ennek a pártnak az életében a „magyar narancs”. Most azonosak vele.
