Ukrajna független, szabad és szuverén ország, amelynek joga van olyan szövetséghez csatlakozni, amilyenhez akar. Azt nem a szomszédos Oroszország mondja meg. Ennek szellemében látogatott Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára Kijevbe, ahol kijelentette: „Ukrajnának jogos helye van a NATO-ban.” Az oroszok támadásával, területszerző háborújával elmúlt az idő, amikor figyelemmel és tekintettel kellene lenni Orország „biztonsági” igényeire és érzékenységére. Ukrajnának joga van megvédenie magát a NATO-tagság útján is.
Nem ez lenne az első NATO-Oroszország határ. Az ukránok félelmeit és az oroszok hazugságait bizonyította a háború, amit Putyin kezdett el és Putyin folytat a mai napig is. Minden felelősség az övé és Oroszországé. A háború nem érhet véget úgy, hogy az oroszok bármit is megszereznek egy független és szabad ország megtámadása által, mert ez a precedens további támadásokra indítaná őket. Az ukrán győzelem után, amihez Stoltenberg minden segítséget megígért, napirendre kerülhet Ukrajna NATO-tagsága. A főtitkár meg is hívta Zelenszkij elnököt a vilniusi NATO-csúcsra.
Mindez feladja a leckét Oroszország egyetlen európai szövetségesének, Orbán Viktornak, aki formálisan még az EU és a NATO tagja papíron. Ha Ukrajna NATO-tag lesz, füstbe mennek Orbánnak az oroszok terjeszkedéséhez fűződő álmai és tervei. Ha Putyin nem tudja elfoglalni Ukrajnát és nem tud Záhonynál közel kerülni és fenyegetni Európát (bármikor felvonulási területnek használva a magyar szövetséges területét), Orbán lemondhat arról, hogy az oroszok segítségével visszaszerzi a határon túli területeket, elsőként is Kárpátalját, s újra felállíthatja „Nagy-Magyarországot”.
A NATO-nak addig meg kell oldania, hogy Orbán ne vétózhassa meg a Kreml utasítására az ukránok NATO-csatlakozását, ahogy ezt most még megteszi Svédországgal. A NATO előtt világos, hogy nekik sokkal nagyobb szükségük van Svédországra és Ukrajnára, mint az áruló, NATO-ellenes Magyarországra, emellett Svédország és Ukrajna sokkal jobban tartozik a NATO-hoz, mint az oroszok bábkormánya által vezetett Magyarország. Ezért nem maradhat változatlan az a helyzet, hogy a magyar vétójog miatt Moszkvában döntsék el, ki lehet a NATO tagja és ki nem.
Orbán eddig a magyar kisebbségi jogok korlátozására hivatkozott, amikor Ukrajnával szemben ellenséges lépéseket tettek, de ez csak ürügy. A kisebbségi nyelvtörvény az oroszok területi igényei miatt született, és nem a magyar kisebbség ellen irányult. A kárpátaljai magyar kisebbség ma már érzelmileg sokkal közelebb áll Ukrajnához, mint Magyarországhoz, Orbán oroszpártisága miatt. Az oroszpárti Orbán-politika e pillanatban ellenük is van, mert az orosz hordák a hazájukat támadják, amit ők szívvel-lélekkel védenek. Ez derül ki a kárpátaljai magyar katonák nyilatkozataiból.
Ukrán illetékesek már korábban is jelezték, készek a magyar kisebbség jogait helyreállítani és a panaszaikat orvosolni. Ezzel kihúzzák az oroszbarát Orbán-rezsim hivatkozásainak méregfogát. A legbravúrosabb az lenne, ha arról nem Magyarországgal (mi köze hozzá?), hanem az érintett kárpátaljai magyar kisebbséggel egyeznének meg, s a háborúban való helytállásuk miatt is megadnak nekik minden kisebbségi jogot. Nem beszélve arról, hogy ha a Nyugatot választották, akkor a nyugati emberi jogi normáknak kell megfelelniük.
