Orbán, Tarlós, Borkai. Egy miniszterelnök, egy főpolgármester, és egy sportvezető. Ők hárman döntöttek arról, amiről Budapest lakosságának kellett volna döntenie. Persze, valójában csak az egyikük döntött, a másik kettő csupán asszisztált ehhez a csapnivaló szomorújátékhoz.
Tarlós főpolgármester a vagány kekec szerepében domborított. Aki, szerepe szerint, küzd Budapestért, és akinek Orbán – állítólag – mindig mindent megígér. Csak hát ezekből az ígéretekből többnyire nem lett semmi. Tudja ezt Tarlós, de nem meri kimondani. Másokra mutogat, Orbán alkutyáira, hogy miattuk nem megy előre Budapest ügye.
Tarlóst rendre becsapja Orbán, átnéz rajta, mint a levegőn. Másokon is átnéz, miért épp Tarlós főpolgármester lenne kivétel. Aki, ráadásul egy olyan várost vezet, amelyet Orbán nem szeret. Úgy van ő Budapesttel, mint az egyszeri hülyegyerek az elemes játékával: ha nem érti, elrontja.
Borkainak még annyi lapot sem osztottak, mint Tarlósnak. Hiába ő a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, egyedül Orbán tudja, hogy meddig töltheti be ezt a posztot.
Orbán nem mondhatja, hogy ő maga volt a hülye, és elcseszte ezt az egész olimpiás izét. Ha bevallaná, magát kellene menesztenie.
Sokan örülnének, de még nem jött el az ideje.
