A magyar foci és a miniszterelnök kapcsolata elmaradhatatlan viszonyítási pontjává vált a hétköznapi, magyar ember életének. Ugyanis van nekünk egy félművelt, tehetségtelen futballista miniszterelnökünk, aki kiskorában beleszeretett a labdarúgásba. Mondjuk jót tett volna majdnem mindenkivel, ha rajta marad a focivonaton, ahelyett, hogy az országunkat irányítja. Így akkor nem munka mellett, hanem munka helyett áldozhatna kedvenc hobbijának, s eközben jó pár millió emberrel kevesebbet irritálna és járulékos eredményként az országot sem züllesztené.
Bár egyes foci szakértők szerint jobb, ha Orbán Viktor csak szotyizik, mert ez minden, amihez ért a labdarúgással kapcsolatban (is). Kétségtelen, hogy amióta Fidesz világ van a rendszerszintű, központi irányítás alatt zajló, támogatott rablás, szakszerű nevén a nemzeti lopás mellett, már teljesen belerokkanunk a fociba is, mert az a lenyúlásokkal együtt még a politikai dimenzió lételeme is lett. Ettől függetlenül nagyon úgy néz ki, hogy a dicső futball válogatottunk még a Lakatlan szigetektől is kikapna, ha máshogy nem, hát egy öngóllal.
A félreértések elkerülése végett itt egyébként nem a futballbuzulás a központi kérdés, hiszen lehetett volna ebből az „istenajándékából” egy elcseszett jogász is, de hát arról még ideje korán letett. Ez a kivételes országvezetési ambíciókkal megáldott felcsútijószándék a haldokló magyar gazdaság alapjaira, ami felett már dögkeselyűk köröznek, inkább mindenek fölé emelte a futballt, és ezzel egyidejűleg minden mást alárendelt a kötelező nemzeti sportnak. Így az nemzetgazdasági, sőt nemzetformálási ágazattá vált a keze nyomán, noha a sportágban teljesítmény nem igen van. Ezzel szemben a jól teljesítő Magyarországon emberek tömegei éheznek és halnak meg nélkülözve, mivel a felcsúti küldetéstudat a közpénzt stadionokra és focira költi, a sokkal inkább lényeges egészségügy vagy oktatásügy fejlesztése helyett.
Az meg mindenkinek – aki nem fideszes – világos, hogy a Stadionországban minden egyes adóforint, amit a focinak nevezett semmire költenek el az a disznók elé vetett gyöngy. Akkor is, ha a magyar futball a Fidesz-kormány szimbólumává vált, ami pont olyan szar, mint amilyen az egész ország. Ebben egyébként az a borzasztó, hogy mindez a gumicsizmás, felkapaszkodott, félművelt, fideszes egyélőisten miatt van, miközben másképp is lehetne. Csakhogy erre már Hofi Géza is rávilágított: “Az a különbség Isten és Orbán Viktor között, hogy Isten nem akar Orbán Viktor lenni.”
A minden miniszterelnökök gyöngye szerint az ország hasít, és a magyar foci is világszínvonalú, szóval lehet hetekig szotyolát köpködni a nemzeti futball lelátón és hagyni, hogy átjárja minden sejtünket Puskás szelleme. „A magyar futballban ma azért mennek jobban a dolgok, mert vannak akadémiák… A legnagyobb érték a magyar labdarúgásban ma az akadémiai rendszer. Ezt kell megőrizni és ezt kell erősíteni. Ezt kitanultuk az elmúlt tíz évben, ehhez értünk…Szóval azt gondolom, hogy ha az akadémiai rendszert stabilizáljuk, abból lesz világszínvonalú magyar futball”- állítja a magyar fociúristen, aki egyben az akadémia alapítója is. A második perctől érdemes nézni a vasárnap reggeli Kisbajnok című adását és Orbán veretes nyilatkozatát, amit ugyan június 5-én vettek fel, de zseniális módon csak tegnap adtak le:
http://www.mediaklikk.hu/video/kisbajnok-24-resz-2/
„Hazudtunk reggel, délben és este…”, hogy egy klasszikust is idézzek.
Ezúttal balszerencséje volt a felcsúti Maradonának, mivel pont az Andorra elleni meccs előtt sikerült mindezt felböfögni. Simán azelőtt, mielőtt ráeszmélhetett volna, hogy Andorra (is) egy erős és büszke ország miniállam.
Jó érzékkel az állami pénznyelő csatorna, az M4 Sport két nappal a meccs után, tegnap vasárnap adta le a műsort. Ez pedig a közcsatorna vezetőinek felbecsülhetetlen szakmaiságát dicséri. Ugyanis, ilyen az amikor egyszer az életben mond valami kézzel foghatót ez a cinikus főgeci, aztán a valóság 2 perc múlva pofán csapja, bár az is lehet, hogy azóta már az andorrai minden idők legsikeresebb mérkőzése. Talán már készülnek is a plakátok a világszínvonalú magyar futballról, amiről majd lehagyják, hogy az andorrai futball még a magyarnál is világszínvonalúbb.
Tulajdonképpen erről az egészről Václav Havel cseh író, politikus jut az eszembe, aki előbb csehszlovák, majd a cseh köztársasági elnök, a “Visegrádi Négyek” egyik alapítója 2002-ben valami olyasmit látott meg ebben a felcsúti duhajban, ami azóta már profetikus értelmet is nyert. Ugyanis Orbán Viktorról az alábbiakat mondta:
“Ha ez az ember még egyszer hatalomhoz jut, Isten óvja Magyarországot, de még Európát is.”
A magyar focinak egyébként semmi köze a focihoz, egy merő politika az egész. Magán is viseli a narancsos gyorsnaszád minden korrupt jegyét. Ezért is lehet az, hogy mindenki összekapcsolja Orbán személyét a magyar foci egyik legkínosabb vereségével az andorraival. Orbán állításai egyébként meg mindenhogyan röhejesek, még az andorrai bukta nélkül is: „Hemingway úr (a Honvéd tulajdonosa) nagyon nagy példa nekünk azzal, hogy a Honvéddal meg tudta nyerni a bajnokságot, sok saját nevelésű gyerekkel. Mi más úton járunk, mert a mieinket elviszik külföldre, ugye Sallai Palermó, a Kleinheisler a Brémában…A Hemingway úr, a Várszegi az MTK-val és mi itt azt gondolom, hogy jól teljesítettünk.”
Hát nem tudom, hogy arra miért nem emlékszik az Orbán nevű Viktor miniszterelnök úr, hogy saját nevelésű játékosok nem igen játszottak a Puskásban, de még az NBII-esben is csak elvétve léptek pályára. A tao-programként ismert támogatási rendszer Magyarországon pedig csak rendszerszintű gazemberséget eredményez, de hát ez a Fidesz keze nyomán mindenhol felismerhető jelenség. Mivel az állam rendre beleavatkozik az utánpótlás képzésébe, még pedig úgy, hogy milliókat vagy akár milliárdokat vág az utánpótlás képzési célokat nagy ívben leszaró, de remek pártpolitikai kapcsolatokkal rendelkező klubvezetőkhöz, mint ahogy az a Ferencváros, Kisvárda, Mezőkövesd, a Videoton vagy a Balmazújváros esetében is történt; valószínűleg túl sok jóra a jövőben sem számíthatunk. Naná, hogy a taós támogatások megszerzésénél is mindenek előtt a hátszél számít. Ezért van az, hogy Felcsút 142-ször több pénzt kapott idén, mint egy átlagos település futball klubja. Arról nem is beszélve, hogy a nemzeti focizás zabálja a közpénzt, ugyanis azt Magyarországon nem a piac tartja el. Teljesítmény, mint azt mondtuk közben nincs mögötte.
Tény, hogy Sallai valóban játszott a Palermóban, de a csapata kiesett az első osztályból, így gyorsan rövidre lett zárva a történet. Kleinheislert, akihez Felcsúton 14 éves kora óta nem bírtak semmit sem hozzátenni, elég hamar le lett passzolva Brémából, idén tavasszal már a Fradiban játszott. Az MTK pedig kiesett az NBI-ből, a Puskás pedig köztudottan máshonnan vásárol játékosokat. Arról meg nem is beszélve, hogy Orbán meg itt Várszegizik, miközben az MTK már rég a Deutsch Tompié lett. Baszki, azért ez az a téma, ami tényleg érdekli és állítólag követi is. Vajon akkor milyen fogalmai lehetnek az oktatásról és az egészségügyről? Lehet, hogy ez még mindig azt hiszi, hogy ellenzékben van?
Orbánéhoz hasonló futball hóbortja egyébként meg Ceaușescunak volt, na az sem ért túl szépen véget. De térjünk vissza erre a remek műsorra, ami még az Orbáni nagyság után is ki tudott csúcsosodni, ugyanis a Puskás Akadémia szakmai igazgatója így nyilatkozott az U-17-es tornát illetően:
„Egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy a Bayern München utánpótlásában sokkal magasabb szintű képzést kapnak a gyerekek, mint akár a Puskás Akadémián vagy más magyar akadémián.”
Hangsúlyozom ez egy szakmai igazgató. Köszönöm, nincs is több kérdésem, máris jöhetnek a rakétás drónok…
