Döbbenetes csend honol Magyarországon egy nappal azután, hogy megszületett az első törvény, amelyben Orbán törvényesítette a közvagyon ellopását és a magyar állam funkcióinak eltörlését. Az ország parlamenti és hivatalos ellenzékének fülsiketítő hallgatása mindent elmond arról, miért lehet Magyarországon megtenni bármit. A legnagyobb törvénytelenségeket, alkotmányellenes jogalkotást, a közvagyonnak ilyen arcátlan módon történő ellopását, az állam szerepének és funkciójának eltörlését, kiüresítését egy nap alatt tudomásul veszi az ellenzék. Megtörtént, elmúlt, az élet megy tovább.
Nem is értjük, Orbán miért hagy meg bármit és miért óvatoskodik ennyire. Mire várt tíz évig? Az első nap megtehette volna az egészet.
Mindez azért döbbenetes, mert a közvagyon és az állami funkciók lopakodó ellopása, hamis alapítványokba történő „kiszervezése” után az Orbán-rezsim megkezdte mindennek „lepapírozását” és törvényes látszatba csomagolását. Annyira azonban ismerhető Orbán bűnszervezetének működése, illetve látható a folyamat lényege, hogy ez nem áll meg itt, az állam és a közvagyon mostani törvényesített ellopását újabb törvények, újabb alapítványok és újabb állami funkciók megszüntetése követi. De az ellenzék már az első ilyen brutális alkotmányellenességet, törvénytelenséget is szó nélkül tudomásul veszi.
Az is botrány, hogy egy ilyen törvény megszavazásában részt vesznek, mert a szavazásban való részvétellel legitimálják a törvénytelenséget és a törvényesség hamis látszatát keltik. De az is botrány, hogy a közvagyon ezermilliárdos tételekben való kilopása, az állam szerepének, feladatainak és felelősségének kiüresítése és eltörlése után egy nappal az ellenzék napirendre tért a történtek felett. Egyetlen ellenzéki politikus hangját, szavát nem lehet hallani. Egy lépést nem tesznek azért, hogy az emberek megtudják és megértsék, mi történt.
Mindennek ettől kellene zengeni. Sajtótájékoztatók, nyilatkozatok, tiltakozások, tüntetések szervezése, az emberek azonnali utcára szólítása (ha teraszozni lehet, akkor tüntetni is). Felvilágosító cikkek, műsorok és szórólapok helyett néma csend, mintha mi sem történt volna. Ez az ellenzék akar választást nyerni? Erre az ellenzékre kell rábízni az országot? Ezekhez kell csatlakozni, és bennük bízni? Ezek az emberek azok, akik majd egy tollvonással megszüntetik a törvénytelen Orbán-rendszert, őrizetbe vetetik a felelősöket, alkotmányozó nemzetgyűlést állítanak fel? Ezeknek van napi feladatlistájuk a kormányzásuk első száz napjára? Akik egy ilyen esemény után másnap eltűnnek és a maszek dolgaikkal foglalkoznak?
Nevetséges és felháborító, hogy tíz év orbáni uralom, az ország lezüllesztése és kifosztása, egy diktatúra bevezetése, a kínai diktatúra nyílt gyarmatosítása közepette nincs egy felelős államférfi, nincs egyetlen épkézláb ellenzéki vezető, akiben lenne elég felelősségérzet, aki tudná, hogy egy ilyen helyzetben mit kell csinálni. El tudják képzelni, hogy fordított esetben mit csinálna Orbán? Már régen kordonok lennének a Parlament körül, tömegek tiltakoznának az utcán, minden csapból az folyna, érthető magyar nyelven, hogy ellopták a magyar államot, a közvagyont. De az ellenzék vezetőit nem is lehet látni, nem lehet hallani.
Már régen meg kellett volna bénítani az országot. Elsőként is kivonulni egy olyan parlamentből, ahol ennyire nyilvánvalóan alkotmányellenes, diktatórikus törvények születnek. Vagy az utcán vagy a börtönben lenne a helyük, mint Oroszországban, Törökországban és Kínában. Az Orbán-rendszerhez hasonló diktatúrákban a tisztességes emberek ott vannak. Orbán diktatúrájában azért nincs erőszak, mert nincs rá szükség. Ha az ellenzék élne a demokratikus jogaival, amelyekről önként lemond, törődne az Alkotmány parancsával, amely szerint mindenki kötelessége a hatalom kizárólagos birtoklásával szembeni fellépés, akkor lenne erőszak. Akkor világos lenne, micsoda primitív suttyó diktatúrát működtet itt egy hazug elmebeteg.
De ez az ellenzék csak asszisztál és legitimál. Négyévente elhiteti azt a hazugságot, hogy ők majd legyőzik választáson Orbánt, ami egyébként sem lehetséges. A népnek már kezd elege lenni, mert az ellenzék árulása és cserbenhagyása ellenére egyre többen ismerik fel, amit az ellenzéknek már 2010-ben világossá kellett volna tennie, és nem engedni. Meg lehetne szorongatni ezt a gazembert, rá lehet kényszeríteni a fehéroroszországi, kazahsztáni lábszagos, retkes diktatúrák mintájára a csalásra, hogy legyen mindenki számára világos, hogy kicsoda ez a népámító gazember. De még erre is alkalmatlanok.
Ennek az országnak a határaira tényleg ki kellene írni, hogy aki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel, és ne csodálkozz semmin. Ez a nép azt kapja, amit megérdemel: a diktátortól is, a röhejes, képmutató és hazug, semmire kellő ellenzékétől is. Újságírók, néhány értelmes és az ellenzéki vezetőknél felelősségteljesebb közíró erőlködött egy napig, hogy felhívja a figyelmet, elmagyarázza, a történetet megértesse, de az ellenzék nulla. A magát függetlennek és szabadnak nevező sajtó is hangfogót használ, visszafogott, és az eseményeken túllépett. Egy nap alatt. Pedig ordítani kellene. Nehogy azt gondolják, hogy ez sajtó. Ez még viccnek is gyenge. Mindenféle jogásznak, volt közembernek, tekintélyes szakembereknek kellene ömlenie mindnhonnan, egyenesen kimondva, hogy ez micsoda.
Bűnözők garázdálkodnak, megszüntetik az államot, kisajátítják az országot, eladósítják a kínai diktatúrának a magyar jövőt, és akiknek szólniuk kellene, figyelmeztetni, ordítani, azok széplelkűsködnek, nehogy bárkit vagy bármilyen illemszabályt megsértsenek. Ezek az akasztófán is az illemmel törődnének, nehogy megbotránkoztassák a hóhért és a közönséget. Gondosan megigazítanák az ingüket, illendően öltenék ki a nyelvüket, amikor a gyilkos kötél elszorítja a gigájukat és eltöri a nyakcsigolyájukat. Megpróbálnának mosolyogni hozzá, és kellő tisztelettel megírt ellenvéleményüket szorongatnák a kezükben.
Nehogy azt gondolják, hogy jól neveltnek látszanak ezzel. Csak és kizárólag felelőtlennek, alkalmatlannak és végtelenül súlytalannak. Orbán kiröhögi őket, és teljes joggal. Nem fog itt megváltozni semmi, amíg az emberek maguktól föl nem háborodnak. Az ellenzék vigyáz, igyekszik megóvni őket ettől. Ők is a cirkusz része, eljátsszák a szerepüket, és mennek a pénztárhoz.
