Nem kérdés, hogy Hosszú Katinka elért eredményeit és sikereit, három olimpiai aranyát, világcsúcsait, kilenc világbajnoki, tizenöt európa-bajnoki győzelmét semmi nem törli el. Nem azért, mert Orbán is ezt mondta, aki csak ártott ennek a jobb sorsra érdemes sportolónak, hanem azért, mert azok hatalmas eredmények. A mostani olimpiai szereplése legfeljebb beárnyékolja, halványítja a pályafutás egészét, amire utólag már csak egy tévedésként fognak tekinteni, végül a sikerek maradnak meg. De mindez elkerülhető lett volna, és vannak az ügynek tanulságai.
Ami történt, az egy folyamat szükségszerű következménye, amiről írtunk. Hosszú Katinka és férje az úszás „ipari forradalmát” hozta el az egész világon az úszás piacosításával, a teniszhez, golfhoz és autóversenyekhez hasonló pénzdíjas versenyekkel, amelyek nemcsak jól kereső úszóvá tették Hosszú Katinkát, hanem egy újfajta edzésmódszert is jelentettek, amely a sikerei mögött állt. Ennek lényege, hogy a pénzdíjas világkupa versenyek jelentették a felkészülést, az „edzés” egy speciális módját. Ez most hiányzott a vírus miatt kiesett versenyek elmaradásával.
Emellett – mint azt megírtuk – Hosszú Katinka „Iron Lady” karaktere erős jellemváltozáson ment át, amikor az elvszerű kiállásával szemben lepaktált Orbán Viktorral. Nemcsak legitimálta a NER-t, hanem része lett annak, a NER oligarchái közé került, tekintélyével fedezte az úszó-vb körüli korrupciós botrányokat, s már hét éve megírtuk, hogy ez a jellembeli változás hamar meg fog látszani az eredményein is. Egy jellemes „Iron Lady” másképp edz, másképp úszik, másképp dolgozik, másképp bánik az emberekkel, mint egy önmagát eladó, feladó Orbán-ikon. Lásd Kovács Kokó István.
Mindez a tokiói olimpián nemcsak látványosan, hanem megalázó módon, kínosan és ehhez az úszónagysághoz méltatlan bukással, be is következett. Ha valakinek be kellett volna most fognia a száját, az Orbán, aki egyik felelőse ennek, akinek súlyos felelőssége van abban, ahova Hosszú Katinka jutott. Azt nem tudjuk, hogy abban mekkora felelőssége van, hogy Hosszú Katinka egyáltalán elindult ezen az olimpián, de miután Orbán képes lett volna Szoboszlait is sérülten játszatni az EB-n, nem zárjuk ki ennek lehetőségét sem. Ő ugyanis beleszól mindenbe.
Hosszú Katinkának ezen az olimpián nem lett volna szabad elindulni, meg kellett volna védeni attól, hogy minden idők legkínosabb szereplésével rombolja eddigi tekintélyét, sikereit. Az olimpiák történetében sem nagyon találunk olyan bajnokot, aki Hosszú Katinkához mérhető sikerek után ilyen kínos, megalázó, megsemmisítő vereségeket szenvedett volna el. 200 méter háton az előző olimpián ezüstérmet szerzett, és hajszál választotta el az aranytól, most pedig nem jutott be az elődöntőbe, összesítésben a 20. helyen végzett. Ez talán minden idők legnagyobb bukása, amit látni kellett volna előre.
Súlyos felelősség terheli az olimpiai csapat vezetőit, de mindenek előtt a magyar úszószövetséget, hogy az edzéseredmények alapján Hosszú Katinkát engedték indulni ezen az olimpián. Nincsenek a medencében csodák, a stopperóra nem hazudik, aki nem képes a felkészülési időszakban megfelelő időeredményt elérni, az nem fog az olimpián sem „uszonyokat” kapni a medencében. Hosszú Katinkának és az úszók szövetségi kapitányának is számítania kellett volna arra, ami bekövetkezett.
Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy miután edző férjétől elvált, Hosszú Katinka a nyilvánosság előtt súlyosan megsértve és megalázva elküldte az általa választott edzőt, és bejelentette, hogy ettől kezdve önmagát edzi. Mint mondta, majd az Iron Lady Team egy tagja méri az időt. Ez vicc, profi versenyző így nem készülhet. Aki így akar felkészülni egy olimpiára, azzal közölni kell, hogy ha nincs edzője, akkor nem kerül be a csapatba. Olyan nincs, egy versenyző már annyira jó, hogy nincs edző, aki felérne hozzá. Egy sportoló nem magánvállalkozó, és nem lehet vele kivételezni.
Ez is az Orbán-bandához való tartozás következménye, hogy neki senki semmiért nem mert és nem tudott ellentmondani. Inkább hazudoztak, hogy Katinka utoléri magát, és önmagát is legyőzve, jól szerepel. Nem volt egyetlen ember, aki megmondhatta volna neki az igazságot, méghozzá saját állása veszélyeztetése nélkül. Pedig ez lett volna a sportoló érdeke, mert így belerohant egy akkora leszereplésbe, pofonba, ami talán példátlan az olimpiák történetében. Ez lesz akkor, ha egy úszónő „elszáll”, korlátlan hatalmat szerez, mint a rendszer üdvöskéje, nem edző, hanem egy beosztottja méri a stopperórával az idejét, aki nem mer szólni, ha baj van, és nem tudja, mit kellene ilyenkor csinálni.
Ez van, amikor egy tehetségtelen, semmihez nem értő diktátor beavatkozik mindenbe, kisajátít mindent és mindenkit, és senki nem mer ellentmondani neki (leszámítva Rossit, aki nem játszatta ennek ellenére Szoboszlait sérülten, de ő is azért tehette meg, mert nem magyar, és legfeljebb odébbáll). Akik beállnak a rendszer üdvöskéjének, kirakatszemélyének, a NER propagandájába, azok belekeverednek Orbán piszkos üzleteibe is, jellembeli torzulást szenvednek, és a sportpályafutásuk csúfos véget ér. Ez törvényszerű. Ahogy Kokó „üzletembert” is rossz volt nézni, ahogy lepofozták.
Mindebben az a szomorú, hogy Hosszú Katinka ezt érezte, tudta, látszott rajta, hogy nem biztos magában. Maga is elmondta, hogy úgy ugrott a medencébe, hogy nem tudta, mi fog történni. Ez borzasztó. De a rossz úton, amelyen évekkel ezelőtt elindult, nem volt megállás, sodorták magukkal az események. Nem volt senki, aki megmond(hat)ta volna neki, hogy álljon meg. Nem tehette meg, mert ott volt a diktátor, akinek elköteleződött minden szempontból, akinek sem ő, sem a szövetség, sem az úszókapitány nem mert és nem tudott nemet mondani. Neki meg kellett az arany.
Hosszú Katinka egy áldozat, mint az Orbán-rendszerben sokan mások, esetükben legfeljebb nem ilyen látványos a romlás és a bukás. Aki az elvtelen kompromisszumok, megalkuvások útjára lép, aki beáll Orbán mellé, aki elfogadja a pénzét, az nem kerülheti el a romlást, a hanyatlást és a bukást. Legfeljebb meg lehet magyarázni, mert ott nincs stopperóra. Orbán maga is rég megbukott, és ez csak azért nem nyilvánvaló, mert nem lehet kitenni a medencéből és ő hirdet eredményt.
Hosszú Katinka példaképünk volt egykor, nem az eredményei miatt, azok csak következményei voltak a jellemének. Most pedig negatív példa. De hasznára is válhat mindez, ha magába néz, ha végiggondolja, hol adta fel magát, hol adta el magát, és visszatér egykori önmagához. Ha nem úgy folytatja, mintha semmi nem történt volna, és ha nem magyarázza meg, hanem szembenéz a valósággal.
Elismerve eddigi eredményeit, fejet hajtva a munkája, a sikerei előtt, kívánjuk, hogy sikerüljön megtalálnia egykori önmagát. Változtasson azon az úton, amely ide juttatta. Ehhez kívánunk sok sikert ennek a kiváló sportolónak, aki korábban bizonyította, hogy emberi nagyság is (tud lenni).
