A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) minden barátot, ismerőst, támogatót és jó érzésű embert szeretettel hív és vár október 1-én vasárnap 11 órakor Iványi Gábor gyülekezetébe, abból az alkalomból, hogy 25 éves a békásmegyeri Megbékélés Háza Templom.
A magyarországi helyzetet mindennél jobban kifejezi, és az ünnepet beárnyékolja, hogy jelenleg Orbán Viktor kormányának jelzáloga van a templomon. Olyan köztartozás fejében, amelyet az Orbán-kormány idézett elő. Iványi Gábor 2010 előtt soha nem tartozott az államnak, mindig felelősen gazdálkodott, a törvényeket mindig betartotta.
Olyan időpontban kerül sor a kis békásmegyeri metodista templom negyedszázados évfordulójának megünneplésére, amikor viharos történetének legsúlyosabb napjait éli Iványi Gábor egyháza. A hatalom minden erejével meg akarja fosztani a templom hívő közösségét és lelkészét attól, hogy hitvallásából fakadó szolgálatát ellássa.
Az egyház szociális tevékenységének működési feltételeit szüntetik meg. Az adóhivatalt egy keresztény egyház és lelkésze támadására, megfélemlítésre, kifosztására és elpusztítására használja a zsarnoki hatalom. Az elmúlt hetek és napok történései azt mutatják, hogy Orbán Viktor végső leszámolásra szánta el magát. Mindent elvesz, amitől működhet Iványi Gábor és közössége pótolhatatlan emberbaráti szolgálata.
A szolgálat, amely olyan emberek megsegítésére irányul, akikkel senki nem törődik, akik már senkinek nem kellenek, akiket mindenki leírt, akiket ezt a hatalom halálra és nyomorra ítélt. Amely szolgálat nélkül ezrek tűnnének el nyomtalanul és veszítenék el az utolsó falatot, fedelet, ruhát, reményt, beleértve a leghátrányosabb helyzetű gyermekeket is. Iványi Gábor tízezrek életét mentette meg, tette jobbá, adott nekik emberi méltóságot.
Az Iványi Gábor ellen folytatott alantas és nemtelen hajsza, amely a legképmutatóbb eszközökkel folyik és híján van a zsarnokoktól elvárható egyenességnek és férfiasságnak is, amely fizetésképtelen állapotba hoz egy embermentő szolgálatot, majd azt mondja, hogy nem fizet. Nem adja meg, ami jár neki, és elveszi tőle azt is, amije van. Már azok pénzét is ellopja a zsarnoki hatalom, akik a sajátjukból akarják támogatni Iványi Gábor munkáját.
Légmentesen el akarják zárni minden lehetőségtől, hogy térdre kényszerítsék. Ne legyen senki, aki példa lehet a kitartásra, az ellenállásra és a meg nem alkuvásra. De Iványi Gábor az a keresztény, akit oroszlánok elé is vethetnek, soha nem fogja megadni magát. Soha nem mondja, hogy éljen Eduárd. A kommunista diktatúra is üldözte, mert nem lett belőle „békepap”, nem állt a besúgók, az ügynökök közé, akik elhitették magukkal, hogy így szolgálják egyházukat. A kommunista diktatúra sem törte meg Iványi Gábort, és Orbán Viktor sem fogja. Arcul köphetik, megostorozhatják és keresztre is feszíthetik, de nem hódol be. Olyan példát mutat Magyarországnak, amiből mindenki erőt meríthetne.
Végső leszámolás zajlik azokban a napokban, amikor egy életművet kellene ünnepelni, egy olyan lelkész életművét, aki szinte egyedül mutat példát a keresztény lelkületre, a bölcs és szelíd jellemességre, a másokért való élet önfeláldozására, a krisztusi jellemre. De nem ez történik, mert a tisztességben megőszült lelkészt, Isten szolgáját, aki egész életében másokért dolgozott, egy zsarnok el akarja taposni, mert egykori önmagára emlékezteti, amilyen ő szeretett volna lenni, de soha nem tudott. Mert nem tudta a módját, hogy nem tőle van. Hogy éppen önmagát kellene megtagadnia hozzá. Ezért cinikus és gonosz ember lett.
Ez személyes bosszú is, azzal az emberrel szemben, aki nem kötött kompromisszumot. A diktátor nem alhatik, amíg lát egy embert, aki nem hajolt meg, hanem egyenesen áll. Nem hajtott térdet neki, nem árulta el és nem adta el önmagát. A kommunista diktatúra ideológiai alapon üldözte az egyházakat. Orbán Viktor a személyiséget akarja összetörni, eltaposni azt, aki nem lett az alattvalója. Eltüntetni az embert, nehogy példa legyen másoknak. Van egy ember, aki fölött nincs hatalma, aki lélekben nagyobb nála, akihez ő nem méltó.
Iványi Gábor akaratán kívül lett az ellenállás jelképe. Megadhatta volna magát, engedhetne a hatalom csábításának, és behódolhatott volna alig láthatóan Heródesnek, ahogy nagyon sokan megkötötték a maguk kompromisszumát. Találna rá mentséget, indokot, senki nem kérdőjelezhetné meg a motívumait, és dúskálhatna hajléktalanjaival együtt a pénzben. De neki nem kellett a diktátor ajánlata, neki elég, ha megkapja azt, ami jár neki.
Iványi Gábor nem hajtott térdet Orbán Viktor előtt, ahogy Kádár János előtt sem hajtott térdet, és soha senkinek. Mindenkit szolgált, de egyetlen hatalmasságot sem szolgált ki. Elveiből, tisztességéből semmit nem engedett. Iványi Gábort el lehet taposni, de nem lehet megtörni és nem lehet megadásra, önfeladásra, megalkuvásra kényszeríteni. Iványi Gábor egyedül képviseli azt az erkölcsi nívót, amit mindnyájan elhagytunk. Ezért maradt egyedül.
A MET kicsi temploma, Békásmegyer és Magyarország kicsi gyöngyszeme, a szabadság szigete ebben az országban. Világító lámpás, amelyet éppen ezért akar kioltani a zsarnok diktátor. A Megbékélés Háza 25 éve hirdet és kínál megbékélést mindenkinek, aki jót akar, hordozza mindazt az igazságot, szépséget és jóságot, amilyenek lenni szeretnénk. Azzal a sorssal együtt, ami földön élő ember része, amelyben ott van a nyomorúság, s annak felvállalása. Iványi Gábor sorsa, harca, küzdelme pedig mutatja, mi jár azoknak, akik ezt nem adják fel.
Amíg Iványi Gábor van, addig van ennek az országnak reménye. Amíg Iványi Gábor van, addig van kire és mire nézni, és benne a Mindenható, az Örökkévaló Isten jóságát és szeretetét meglátni. Amíg a Megbélés Háza Templom létezik, addig nem veszítettünk el mindent. Halálra szánt emberek és gyülekezet ünneplésére gyűlnek össze azok, akik az élet és a szabadság hívei. Ha nem is tudnak olyanok lenni, mint kellene.
Az ünneplők kifejezik a szeretetüket, a részvétüket, a tiszteletüket, aztán hazamennek, és folytatják tovább ott, ahol abbahagyták. Iványi Gábor pedig ottmarad egyedül. Milliárdos adósságokkal a nyakában, amit a zsarnok Orbán akasztott rá. Meglopva őt, és azokat, akiket az árokba lökött. Iványi Gábor pedig vívja saját harcát, ami semmi egyébből nem áll, csak abból, hogy tisztességes marad. Ez a diktátort nem hagyja nyugodni, nincs ennél veszélyesebb rá nézve. Ő megromlott, és azt akarja, hogy mindenki romlott legyen. Senki ne tartson tükröt elé.
Isten néz az égből, figyeli az embereket, ahogy bánnak az ő szolgájával, ahogy bántak az ő Fiával. De a jóság legyőzi a gonoszt, a szeretet erősebb a gyűlöletnél. Jézus Krisztus akkor volt a legerősebb, amikor a leggyengébb volt, és a legnagyobb győzelmet a kereszten aratta. Ahogy a Sátán, úgy Orbán is bukásra van ítélve. Mert az ellenfele nem romlott meg, nem lett olyan, mint ő. De Jézus ezt kifejezte, mindig világosá tette, az együttműködést megtagadta.
Olyanok vagyunk, akik a Megbékélés Háza Templomban összegyűlünk fizikailag és lélekben, mint a tanítványok, akik a Via Dolorosa mellett zavartan álltak, s nézzük, ahogy a keresztet cipeli egy idős, fáradt, de hitében meg nem gyengült, lélekben pedig erős ember. Mi gondoskodtunk arról, hogy velünk ez ne essen meg. A csapások, amelyek érik, miattunk is vannak, akik nem álltunk ki. Nem álltunk ellent, akik között magára maradt.
Azt gondoljuk, nem tudunk többet tenni, mint könnyes szemmel nézzük, ahogy Iványi Gábor megy a vesztőhelyre. A zsarnok pedig elégedetten nézi az alattvalóit, akik nem mernek csatlakozni hozzá. Pedig tehetnék. Követhetnék Iványi Gábor példáját, például mondhatnának nemet. Szelíden felmondhatnák az engedelmességet, ellenállhatnának a gonosznak. Soha nem késő. Mindig lehet újrakezdeni.
Iványi Gábort nem az menti meg, ha a kis pénzünkkel támogatjuk, bár az is az életben maradását segíti. A pénzzel nem lehet megvenni és kifizetni az elhagyott tisztességet. Hanem az menti meg, ha olyanok leszünk, mint ő. Ha bátorságot merítünk belőle. Ha nem marad egyedül a jellemével. Ha Iványi Gáborokkal telik meg az ország. Az megmenti őt.
„Én is Iványi Gábor akarok lenni! Én is, én is. Én is Iványi Gábor vagyok. Tessék engem is eltaposni!”
Ez a diktatúra megdöntésének módja, az üldözöttek megmentésének módja. Ez a zsarnok halála. Ha nem félnek tőle, ha minden következményt vállalnak, ha semmi nem lesz fontosabb, mint a becsület. Ha nincsenek egyéb megfontolások, s ellenállnak neki.
Ezt kéne észrevenni, ebben a fizikailag megtört emberben, akit nem lehet megtörni. Iványi Gábor az ellenállás jelképe, a Megbékélés Háza Templom a NER frontvonala. Kíváncsi nézelődők vagyunk itt, meghatódva magunktól, hogy eljöttünk kifejezni a részvétünket, de nem változunk, vagy valóban mellé állunk? Nem szavakkal, hanem tettekkel.
Az együttműködés felmondásával.
Eláruljuk-e Iványi Gábort, amikor színt kell vallani, hogy mi a fontosabb, mit féltünk? Amikor a következményekkel kell számolni? A kakas reggeli kukorékolásáig kitart-e az elhatározásunk? Vagy már előtte háromszor megtagadjuk?
Akarunk-e összefogni vele, felmondani az együttműködést a „nemzeti együttműködés rendszerével”? Ez a kérdés. Orbán cinikusan így nevezte el.
Az együttműködésünkre épül a rendszere. S akkor omlik össze, amikor ezt az együttműködést felmondjuk.
Ezért ne sírassuk Iványi Gábort és a szabadságot, hanem tegyünk érte. Lázadjunk fel az ellen, aki ezt műveli. Mi a lázadás? Az, hogy nem működünk vele együtt. Nem csináljuk, amit elvár tőlünk. Nem működtetjük a diktaúráját, a rendszerét, az országát. Nem ismerjük el őt és a jogát mindehhez. Azt tesszük, hogy nem teszünk semmit, hanem megbénítjuk az országot.
Nem sorsszerű, hogy így kell lennie. Siratjuk az üldözöttet, ahelyett, hogy megmentenénk. Álljunk a lábunkra és mondjunk nemet erre a sok aljasságra. Nem ő az Isten. Nem tehet meg akármit. Vállaljunk már valami áldozatot. Különben egyenként fognak levadászni bennünket. De minket nem szembe, hanem háton talál a halálos golyó. Futás közben. S még azt sem mondhatjuk el, hogy nemes harcban estünk el.
Iványi Gábor soha nem fogja senkinek a szemére vetni, hogy gyáva volt, hanem hálás mindenért. Ennél súlyosabb ítéletünk lesz: nekünk kell elszámolnunk a lelkiismeretünkkel.
