Majdnem napra pontosan akkor, kísértetiesen hasonló szélsőjobboldali támadás történt az elnöki palota és a közintézmények ellen Brazíliában, mint két éve a Capitolium ellen Amerikában. Ez nyilvánvalóan nem véletlen, az illiberális, szélsőjobboldali és fasiszta vezetők nem ismerik el a választási vereségüket, híveik pedig erőszakkal támadnak az alkotmányos intézményekre. Bolsonaro szélsőjobboldali, illiberális, fasiszta elnök (aki értelemszerűen Orbán és rendszere támogatását is élvezte) nem ismerte el egyértelműen a vereségét, hívei pedig lázadni és rombolni kezdtek.
Nem lenne ez másképp Magyarországon sem, ha megtörténhetne, hogy Orbán elveszít egy parlamenti választást. Ez azonban nem történhet meg, mert Orbán időben megdöntötte az alkotmányos rendet, megváltoztatta a választási törvényt, nyitva hagyva kiskapukat szükség esetére, és lehetetlenné tette, hogy őt bármikor demokratikus úton lehessen leváltani. Akik elmulasztották ezt, s nem gondoskodtak előre arról (adminisztratív úton, az egyenlő feltételek felszámolásával, a propaganda agymosásával és különféle trükkökkel), hogy ne lehessen leváltani őket, azok megbukhatnak.
Ebben az esetben pedig nem marad nekik más, mint a „BIG LIE”, a nagy hazugság, hogy ellenfelük „elcsalta”, „ellopta” a választást, amivel megkérdőjelezik a győztes legitimációját, az alkományos és a demokratikus rendet. A magukat „hazafiaknak” képzelő szélsőjobboldali bűnözők a legkülönfélébb összeesküvés-elméletek alapján erőszakos támadást indítanak a demokratikus intézmények ellen, hogy visszaszerezzék a szélsőjobboldali elnök hatalmát. Mivel már másodszor történik meg ugyanez, abból azt képzelik, hogy mindenhol választási csalás történik, ahol nem ők nyernek.
Bolsonaro egy ugyanolyan fasiszta szörnyeteg, mint Trump, Orbán, Erdogan és Putyin, aki már előre bejelentette, ha nem ő nyer, nem fogadja el a választás végeredményét. Nem hirdette a csalást olyan nyíltan és egyértelműen, mint Trump, de hívei értettek abból, amit mondott. Még arra sem volt szükségük, hogy Bolsonaro személyesen küldje őket a közintézmények elleni ostromra, mint Trump esetében, több százan – megdöbbentően hasonló módon – törtek be az elnöki palotába, a legfelsőbb bíróságra és a kongresszusba Brazília fővárosában.
A törvényes rend, a törvényes hatalom visszaverte a támadást, itt is letartóztattak 400 embert, de nem biztos, hogy ez mindig, minden esetben így lesz. Ez attól függ, hogy egy illiberális fasiszta az első ciklusa alatt mennyire rombolja szét, illetve mennyire marad épen az alkotmányos rend, a demokratikus intézményrendszer. Orbán nem adott esélyt a magyaroknak, hogy valaha le lehessen demokratikus úton váltani, ő egy ciklus alatt kivégezte az alkotmányos demokráciát, a jogállamot és a szabad, egyenlő választásokat. Trump és Bolsonaro ezt vétette el. Ennyi a tanulság, a recept.
Magyarországon ugyanez 2006-ban történt meg, amikor Orbán az őszödi beszéd kiforgatásával, tartalmának meghamisításával állította azt, hogy ellenfele „elcsalta” a választást, mert becsapta az embereket. Ezért szított lázadást és támadást az MTV épülete ellen, s próbálta 2006. október 23-án az utcán átvenni a hatalmat a szélsőjobboldali csőcselék segítségével. Kicsit nehezen, de leverte az alkotmányellenes támadást az akkori törvényes hatalom, azonban a politikai instabilitás és félelem miatt nem léptek fel határozottan a puccskísérlet szervezői és végrehajtói ellen.
Orbán a 2006-os puccskísérlete leverése után, a 2010-es választási győzelmét azért nevezte „fülkeforradalomnak”, mert azt a 2006-os puccskísérlet folytatásának tekintette, és azt valósította meg, amit a 2006-os puccs győzelme esetén tett volna: önkényesen eltörölte az Alkotmányt, az alkotmányos rendet, bevezetette a NER-t, a demokrácia köntösébe bújtatott diktaúrát. Utána pedig esélyt sem adott arra, hogy még egyszer olyan választások legyenek Magyarországon, amelyet ő elveszíthet.
Ennek ellenére, az amerikai és brazil szélsőjobboldali zavargásokhoz hasonló reakciótól, a „polgárháborútól” való félelem mindig ott húzódott Magyarországon is a választás esetleges „megnyerése” esetén. Még az is benne van Orbán választási győzelmeiben, hogy a magyarok jelentős része azért nem megy el szavazni, vagy nem szavaz ellene, mert egy polgárháborútól fél. Pontosan tudják, hogy Orbán a „békemenet” nevű fasiszta, náci, szélsőjobboldali csürhét az utcára vezényelné, és azok szétvernének, felgyújtanának mindent, megtámadnák azokat, akik ellent mernek állni nekik.
Hack Péter volt SZDSZ-es liberális, ma keresztényfasiszta jogász az ATV-ben nyíltan polgárháborúval és vérengzéssel fenyegette meg azokat, akik az ellenzéki előválasztás első fordulája előtt (míg Márki-Zay azt meg nem puccsolta), megkérdőjelezték az Orbán-rendszer legitimitását, s az alaptörvény érvénytelenségéről, semmisségéről (gyakorlatilag az Orbán-rendszer törvénytelenségéről és eltörléséről) beszéltek. El is némultak utána a valódi jog szerinti és igazi demokratikus hangok. A félelem lett az úr, folytatódott az addigi mellébeszélés és kollaborálás, a biztos vereség elfogadása.
Ezért Orbánnal szemben csak akkor fognak tömegek kiállni, ha nem fenyegeti őket a polgárháború és a szélsőjobboldali vérontás veszélye. Addig inkább tűrnek. Ehhez pedig az kell, hogy Orbán elveszítse a populista tekintélyét, saját hívei és csőcseléke se higgyen a hazugságainak, emiatt ne fenyegessen az, hogy utcára visznek több százezer megvadult, véres szájú fasisztát. Ezért nincsen a magyaroknak esélyük arra, hogy megszabaduljanak Orbántól mielőtt mindent földig rombol, kő kövön nem marad, mert csak akkor múlik el a polgárháborús veszély, ha sajátjai ellene fordulnak.
Ehhez pedig az kell, hogy éhezzenek, vagy az Európai Unióból kiessenek (a kettő szorosan összefügg), ne tudjanak „európaiként” rongyot rázni, miközben „Brüsszelt” gyalázzák. Ez azt is jelenti, hogy akik arra hivatkozva nem tartják az Orbán-rendszert diktatúrának, mert nincs benne fizikai erőszak, fegyveres elnyomás, még ebben is tévednek: mert valójában egy megfélemlített ország az, amely a polgárháborútól (Orbán rendszerének és csürhéjének vérengzésétől) tartva tűri inkább azt a szennyet, amit „keresztény Magyarországnak”, és Orbán-rendszernek hívnak.
Az amerikai és brazil szélsőjobboldali csürhetámadás, amelynek megfelelője Magyarországon a 2006-os orbáni puccskísérlet volt, megmutatja az illiberális keresztényfasiszta rendszerek igazi arcát. Ezek éppen olyan erőszakos, durva, elnyomó politusok és rendszerek, mint az elődeik voltak, de Nyugaton még túl erős a demokratikus alkotmányos rend velük szemben. Magyarországon pedig már egyértelműen a „polgárháborútól”, az Orbán-rezsim csőcselékétől és a rezsim erőszakos cselekményeitől való félelem köti gúzsba az embereket.
Egyébként ezek éppen olyan embertelenek, mint legfőbb példaképük, az orosz Putyin, akinek valódi kilétét az ukrán tömegsírok és gyerekhullák látványa mutatja meg.
