Jeszenszky Géza volt külügyminiszter és egykori washingtoni nagykövet szinte egyetlen közéleti szereplőként hívta fel a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok budapesti nagykövete súlyos mondatokat közölt, s washingtoni útja, amelyen beszámolt a magyarországi tarthatatlan helyzetről, különös jelentőséggel bír. Jeszenszky Géza több helyen elmondta, hogy az amerikai nagykövet megszólalását komolyan kellene venni, mert annak súlyos következményei lehetnek. Szerinte David Pressman nyilatkozata diplomáciai nyelven „utolsó figyelmeztetést” jelent Amerika részéről.
A volt külügyminiszter az ATV-ben azt mondta: „Jelenleg még formálisan szövetségesek vagyunk, de azok a mondatok, amelyek magyar részről elhangzanak Amerikáról, szövetségessel szemben elfogadhatatlanok. Miközben a háborút indító agresszor Oroszországgal vagy akár Kínával szemben nincsenek ilyen kritikák. Nem tudom, hogy ez az utolsó figyelmeztetés hatni fog-e. Meghallani meghallják, az a kérdés, megértik-e, hogy mit jelent”. Súlyos szavak, de a kormányzat részéről és a propagandamédiában nincsenek olyan reakciók, amelyek a megértésre utalnának.
Jeszenszky Géza a Klubrádió Megbeszéljük című műsorában arról is beszélt, hogy az amerikai-magyar kapcsolatok befagyasztásának hasonlóan súlyos következménye lenne, mint az EU-s pénzek és tudományos ösztöndíjak felfüggesztésének. Ha az amerikaiak bizalma megszűnik, akkor fontos információkat nem kap meg a kormányzat. „Ez beláthatatlan folyamat, a vége Putyin ölelő karja, ezt akarjuk, orosz vagy kínai típusú berendezkedést?” – mondta a volt amerikai nagykövet, aki volt diplomataként tisztában van azzal, hogy az amerikaiak bizalmát nem jó elveszíteni.
Az Amerikai Népszava megkérdezte Jeszenszky Gézát, milyen veszélyekre gondolt? Milyen eszközök vannak az Egyesült Államok kezében, ha a magyar kormány nem fejezi be a megengedhetetlen stílust, az Amerika-ellenes uszítást, s ha a NATO-val és az EU-val szembeni propaganda mellett naponta tesz keresztbe az orosz érdekek mellett a transzatlanti szövetségnek? Mire gondolt, milyen következmények lehetnek, mit tehet Amerika? Ha a magyar kormány nem hallgat a szép szóra, Amerika részéről várhatóak-e lépések és szankciók?
Jeszenszky Géza kérdésünkre nem részletezte, milyen ellenlépések várhatók, de azt megerősítette, hogy ezekre számítani lehet, és ezek érzékenyen érinthetik Magyarországot. Jeszenszky Géza ezt válaszolta:
„Ami az utolsó figyelmeztetést illeti: ez nyilván nem ultimátum, amit el nem fogadása esetén hadüzenet követ, de jelzi, hogy az amerikai kormány egyre jobban elveszíti türelmét a magyar kormánynak most már nem is a bel- hanem a külpolitikájával szemben. Ha szövetségi rendszerünk legfontosabb tagjának tanácsait negligáljuk, ha élesen eltérünk a NATO politikai és katonai irányvonalától, sőt Amerika két ellenfelével baráti viszonyt ápolunk, akkor nemhogy jóindulatára, segítségére nem számíthatunk (pl, az ukrajnai magyarokat sújtó lépések és törvények ügyében), hanem személyi és gazdasági kapcsolataink is befagynak. A kettős adózásról szóló egyezmény felmondása csak az első lépés. Vagyis az Egyesült Államokkal fennálló jó, bizalmi viszony elsősorban nem amerikai, hanem magyar érdek.”
Jeszenszky Géza megerősítette korábbi interjúiban elmondott véleményét, hogy az amerikai-magyar kapcsolatokat elsősorban az oroszokhoz és Kínához fűződő viszony határozza meg, függetlenül attól, hogy republikánus vagy demokrata kormányzat vezeti az országot. Orbánt megtéveszti, hogy a republikánus párton belül egy szélsőséges kisebbséghez szólhat, amely meghallgatja. De egy kis ország miniszterelnöke nem tehet mindent egy lapra, Trump újraválasztására. Magyarországot a republikánusok is az alapján ítélik meg, hogyan viszonyul Amerika ellenségeihez, az oroszbarátság elfogadhatatlan.
Ez azt jelentheti, hogy az oroszok támogatása Amerikával szemben teljes mértékben szalonképtelenné teszi Orbánt a jelenlegi hívei előtt is. A republikánusok sem ellenségei Amerikának, és ha Orbán Amerika ellenségeivel barátkozik, Amerikát pedig gyalázza, azt az amerikai szélsőjobboldal sem fogja jó szemmel nézni. Az már nem a demokrata kormányzat, hanem Amerika egésze ellen irányul (egy szövetséges nem is indíthatna harcot egyik amerikai párt és politikai irányzat ellen sem). Az oroszbarátsággal pedig csak azt éri el Orbán, amit a lengyelekkel és a V4-ekkel.
Annál is inkább, hogy az Orbán-rezsim már nemcsak Amerika ellenségeinek a barátja, hanem közvetlenül Amerikával szemben is ellenséges. Orbán beavatkozik már az amerikai belpolitikába is, méghozzá szélsőséges politikai erők oldalán. Ez rossz pozícióba helyezi Magyarországot. Ahogyan fogadták az új amerikai nagykövetet, David Pressmant, az Magyarország szégyene és diplomáciai botrány. Ez nemcsak a nagykövetet, de az Egyesült Államokat és a népét is sértik. Mondhatnánk, Orbán nyomán, hogy több tiszteletet Amerikának és az amerikai népnek.
Mindez csak megerősíti az Orbán-rendszerről alkotott negatív képet. Ez pedig semmiképpen nem Magyarország érdeke.
