Nem hisszük, hogy Magyarország (vagy akárcsak Budapest) legnagyobb problémája Kern András járdán parkolása lenne. Színházakban a hozzá hasonló nagyságok élveznek ehhez hasonló előjogokat, ami régi hagyomány és a színházi élet része. Kern András látszólag ezt terjeszti ki tágabb környezetére, Budapest (vagy a világ) egészére. Színház az egész világ.
Nem szeretnénk normává tenni, nem is várjuk el embertársainktól, de a magunk részéről még ebben sem látnánk kivetni valót, hogy a színművészet kissé különc élő legendája ott parkoljon, ahol akar, és ezt kedves derüvel vegye tudomásul mindenki. Ha mi budapesti főpolgármester lennénk, nem kergetnénk, hanem adnánk erre engedélyt Kern Andrásnak.
Ahogy Prágában Hrabalnak is adtunk volna ilyet, ha mi prágai polgármester lettünk volna. Kern András autója, amely hol itt, hol ott bukkanna fel a budapesti járdákon, látványosság lenne a városban, mindenki szerencsésnek hinné magát, hogy belefutott ilyen parkolásába, s az útikönyvek írnának róla. Turisták fényképezkednének a járdán parkoló autójával.
Milyen szabályt tartanak be azok, akik a szabályt számon kérik rajta? A magunk részéről meg is adjuk az engedélyt Kern Andrásnak, hogy parkoljon ott, ahol akar. Ha bárki szól, hivatkozzon ránk.
Mondjuk ezt azért is, mert Kern András mögött van valami, s az nem a miniszterelnök, nem a lopott közpénz, nem a NER-lovagok és NER-lovaginák alpári bunkósága és butasága. Nem az üresség és a nihil, hanem hatalmas művészi teljesítmény. Nem jachtjával tolat a Dunán, nem Tihanyban építkezik engedély nélkül, hanem a kedvenc süteményeit fogyasztja el.
Eközben pedig nem tud hol megállni. Nem arról van szó, hogy a parkoló mellett áll járdára. Nem az eszét játssza. Nem a gyalogosokat bosszantja. Csak a süteményét akarja megenni, de nem tud hol parkolni, mert nincs parkoló. Állampolgári bejelentésnek is veheti a hatóság minden parkolását, hogy a békés süteményfogyasztó polgároknak nincs parkolójuk.
Kern András nagyon is racionálisan fogja fel a helyzetet. Azért parkol a járdán, mert nincs ott parkoló. Ha lenne parkoló, nem a járdán parkolna. Ez például egyáltalán nem igaz a NER lopott közpénzből urizáló Ferrari-tulajdonosaira, akik egyszerű pofátlanságból, gyökér nagyképűségből foglalják el a járdát, amikor parkolhatnának a közeli parkolóban is.
De ezek a tolvaj propagandisták nem játszották el Kövesit, a tartalékot, nem énekelték el Garas Dezsővel, hogy egyedül nem megy, nem voltak Pepin, Woody Allen, nem énekelték, hogy nem megyek moziba többé, hogy te majd kézen fogsz és hazavezetsz, nem játszottak Shakespeare-t és Molnárt, nem Kossuth-díjasok (de még lehetnek) és nem halhatatlanok.
Felsorolni sem lehet, eljátszotta a teljes világirodalmat, de mégsem ezekért, hanem azért a régi világbeli hamisítatlan pesti hangulatért, amit átmentett ebbe a mai borzalmas világba, ahol a művész úr a maga természetes egyszerűségével gondolja, ha nincs parkoló, járdára parkol, néznénk el ezt neki. Megőrzött valamit nekünk. Tetszettek volna parkolót építeni.
Vagy sütnének olyan helyen a kedvenc süteményéből, ahol van parkoló. Rendőrt sem azért küldenénk oda, hogy megbüntesse, hanem azért, hogy meg ne sérüljön a kocsija, amíg megveszi a túróst. Olyan sok felelőtlen gyalogos van, akik nem tartják be a szabályokat.
Bartus László
