„LeBron James sötét oldala” címmel jelent meg CH. Gáll András írása az Indexnél. Valakinek azt üzeni benne, hogy LeBron James nagyképű, összeférhetetlen, érzéketlen, pojáca, aki nem mellesleg még műveletlen is, visszaél hatalmas vagyonával, és önmagát „King James”-nek nevezteti.
Hangulatkeltésként említsük meg, hogy Earvin Johnson Jr. „Magic”-nek, Roberto Baggio „Il Divino Codino”-nak, Wayne Gretzky „The Great One”-nak neveztette magát, Albert Flóriánt és Beckenbauert pedig most hagyjuk ki ebből.
A szerző már kezdésként is érdekes párhuzamot vet fel, amely ugyan nem szokatlan, sőt kifejezetten népszerű a kosárlabda-kedvelők és –értők körében, de a csattanó itt más. Michael Jordan vagy LeBron James – ki nagyobb, ki minden idők legnagyobbika? A szerző felsorolja His Airness eredményeit, és odaszúr LeBronnak: „De álljunk csak meg egy polgári szóra! Mintha lenne itt egy férfiú, igaz, már régen visszavonult, de az említett úr hatszor volt bajnok, ötszörös alapszakasz-MVP, a nagydöntők legértékesebb játékosának hatszor választották meg, az All Star Game-en ő is háromszor volt MVP, és ő is kétszeres olimpiai bajnok, ráadásul az első ötkarikás aranyát 1984-ben egy főiskolásokból álló csapat legjobbjaként szerezte meg, nem az NBA sztárjaival. Mi több, NCAA-, azaz főiskolai bajnokságot is nyert egyetemével, az Észak-Karolinával, míg LeBron mindezt nem mondhatja el magáról, hiszen 18 éves korában a továbbtanulás helyett az azonnali milliomos létet választotta”. Megálltunk egy polgári szóra, Jordan hát a művelt szalonnigger, „egy fekete is lehet rendes ember” táblával a nyakában.
Bizony, LeBron James 2003-ban, 18 évesen, ahelyett, hogy – „szokás” szerint, lásd Forrest Gump – továbbtanult volna, és az NCAA-ben (egyetemi kosárlabda) játszott volna, jelentkezett a 2003-as NBA Draftra, ahol „1/1”-esként, első választottként hozta el a Cleveland Cavaliers. A szerző elfelejthette megemlíteni, hogy Michael Jordant 1984-ben draftolták (a Chicago Bulls). Akkoriban még nem volt szokás, hogy egy játékos a középiskolából azonnal az NBA-be menjen – még ha akart sem. 1975-ben Darryl Dawkins és Bill Willoughby szakítottak a megszokással, és jelentkeztek a draftra: előbbit 5-ként, utóbbit 19-ként választották ki. 1975 után 20 évet kellett várni egy újabb középiskolai tehetségre. Az 1995-ös drafton Kevin Garnett-et elsőként választotta a Minnesota Timberwolves (Garnett 2004-ben MVP, Hall of Fame-tag, 15-szörös All-Star), 1996-ban Kobe Bryant-et 13-ként választotta ki a Charlotte Hornets – azonnal trade-elték a Los Angeles Lakershez. Bryant amúgy a valaha élt egyik legjobb kosárlabdázó volt, 5-szörös bajnok, a 2008-as idény MVP-je, 18-szoros All-Star.
De miért tették rosszul, hogy nem egyetemre, hanem rögvest az NBA-be mentek? Csak abból lehet tisztességes és jó sportoló, aki előbb diplomát szerez? Cristiano Ronaldo és Lionel Messi sohasem jártak egyetemre, de még középiskolába sem sokat. Lehet, Pelé és Puskás rossz példáját követték. Mellesleg, Magyarország leggazdagabb emberének, a közismerten remekül fogalmazó Mészáros Lőrinc akadémiai elnöknek sincsen – még – egyetemi végzettsége, igaz, ő – még – nem volt olimpiai bajnok és válogatott játékos sem. Puskásék legalább főiskolai világbajnokságon is játszottak, igaz, hamis indexszel.
És ha már pénz és fitogtatás, Magyarország művelt ballába, Dzsudzsák Balázs – aki szintén lemaradt az egyetemi tablóról – 2013-ban az M3-as autópályán törte össze 70 millió forintos Lamborghini Aventadorját. LeBron James sohasem tört össze Lamborghinit az M3-ason, és nem robbant le a Lánchídon sem.
Polgár Judit, minden idők legnagyobb női sakkozója 15 évesen és 4 hónaposan – világcsúcs – szerezte meg a „nemzetközi nagymester” címet – de már U12-es és U14-es világbajnok is volt. A 14 éves Egerszegi Krisztina az őrsi foglalkozások helyett 1988-ban olimpiai bajnok lett, majd négy évvel később – érettségiző korában – még három olimpiai aranyat nyert. Szégyelljék magukat, mindezt diploma nélkül.
„Az Utolsó Tánc” (The Last Dance) című Chicago Bulls dokumentum-sorozatban Jordan korábbi csapattársai: Scottie Pippen, Dennis Rodman, Toni Kukoc és Steve Kerr mondják el, hogy Jordan az edzéseken vadállattá változott. Jordan kifúrta a neki beszóló Profit-ot, egy edzésen megütötte csapattársát, Steve Kerr-t, egy másik csapattársát, Jud Buechlert pedig megverte. És ez kosarazott? Hallatlan! Amúgy hallottak már Dennis Rodmanről, Kim Dzsongun jóbarátjáról? Vagy Borkairól és smitpálról? Ha már Gáll a „pályán kívül”-re mutogat és helyesírást emleget, meg ilyet ír, hogy „AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KOSÁRVÁLOGATOTTJÁNAK LEGKÍNOSABB BUKÁSÁNAK”. Sapienti sat.
És – polgár módra – kiabál is egyet: „CSAKHOGY MIELŐTT MÉG EGYETLENEGYSZER LEPATTINTHATTA VOLNA A LABDÁT A PROFI LIGÁBAN, A NIKE MÁR 2003. MÁJUS 22-ÉN HÉT ÉVRE SZÓLÓ, 90 MILLIÓ DOLLÁROS SZERZŐDÉST KÖTÖTT A SRÁCCAL. Akinek a Reebok még ennél is többet, 112 millió dollárt kínált, de LeBron bölcsen a pipás márkát választotta. Megérte neki, nemrég egész életre szóló, egymilliárd dolláros megállapodást írtak alá. Mondjuk, ugyanezt a pénzt egy évvel később is megkapta volna, ha legalább egy évet elvégez az egyetemen, és egy kicsit kikupálódik, de a pénz az adott pillanatban mindennél fontosabb volt neki”. Amellett, hogy ez nyilván így működik, zárjuk rövidre, úgy tűnik, egyetemi végzettség nélkül is volt elég esze ennek a James-fiúnak, hogy a pipást, és nem az Anzsi Mahacskalát választotta.
Ésatöbbi, folytathatnánk. A lényeg, ezért a sok hűhó, a fekete LeBron nem fehér lovon kosárlabdázik. Megoldásként – ki a fenét érdekel LeBron James, ha a Gyirmót feljutott az enbéegybe? – feltűnik a BLM és Trump, niggerezés helyett kis feketézés, meg is érkeztünk, index jobbra, Magyarország-Alsó, végállomás, leszállás. Figyelmeztessék erre utastársaikat is.
