A hvg.hu megszerezte azt a levelet, amelyet Michael Ignatieff, a CEU elnöke és rektora, valamint Liviu Matei rektorhelyettes az egyetem diákjainak, tanárainak, a kutatóinak, és munkatársainak írt. Abban azt állítják, hogy soha nem hagyják el Budapestet, Soros György elkötelezett a projektje mellett. Az intézmény bázisa mindenképpen Budapesten marad.
Mint írták, „hangsúlyozni szeretnénk, hogy a CEU létét nem veszélyezteti semmi”, tér át a levél a diákok megnyugtatására. „Politikai fenyegetéssel nézünk szembe, de az egyetem minden körülmények között folytatja működését” – erősíti meg az egyetem két vezetője. A levél rendkívül kétélű fegyver.
Részben érthető, ha meg akarják nyugtatni az intézmény professzorait és a diákjait, hogy ne rohanjanak el az egyetemről. Mászrészt veszélyes abban a tekintetben, hogy leszerelik vele a diákok lázadását, és ezzel a társadalmi tiltakozást is, és ezzel megmentik Orbánt ennek a lépésének a következményeitől. Miközben cseppet sem biztos, hogy maradhatnak.
A levél leggyanúsabb és legvisszatetszőbb része, amikor azt mondják, „a CEU létét nem veszélyezteti semmi”. Hogyan? Tegnap még veszélyeztette? Amikor Áder aláírja a CEU- elleni törvényt, azon a napon már nem is fenyegeti semmi veszély az intézményt? De hát ez nem hazugság? Van egy törvény, amely teljesíthetetlen feltételeket szab. Ha nem fenyegeti az EU létét semmi, akkor nem Németh Szilárdnak és a rókalelkű Harrachnak van igaza?
Azért is furcsa a levél, mert Áder aláírása után a CEU kiadott egy közleményt, amelyben a mostani rektori levél ellenkezőjét állítják. Abban az áll, hogy „A törvény olyan büntető jellegű határidőket szab, amelyeknek lehetetlen megfelelni”. Hogyan egyeztethető ez össze azzal az állítással, hogy „a CEU létét nem veszélyezteti semmi”?
A rektori levél azt állítja, hogy „kidolgozott terveink vannak, hogy biztosíthassuk a jövőben is a tanulást, a tanítást és a kutatást”. Ez is ellentmondás, lehetetlen feltételek teljesítésére nem lehetnek kidolgozott tervek. Részben biztató, részben aggasztó a levélnek az a része is, hogy „szeretnénk abban is tiszta helyzetet teremteni, hogy Budapest az otthonunk, és nem fogjuk elhagyni a bázisunkat bármi is következzen. Mindegy, mi vár ránk, ez mindig igaz lesz” – olvasható az angol nyelvű levélben.
Biztató, hogy nem adják fel, s aggasztó a mondatnak az a része, hogy „nem fogjuk elhagyni a bázisunkat bármi is következzen. Mindegy, mi vár ránk, ez mindig igaz lesz”. Ez polgári engedetlenséget is jelenthet, de egy elvtelen kompromisszum megkötésének lehetőségét is. Orbánék azt hazudják, hogy csak az amerikai diploma kiadásával van baj. A CEU szerintük nincs, a Közép-Európai Egyetem viszont van, és az maradhat. Mint magyar egyetem.
Ha a CEU megkötné ezt a kompromisszumot, és enged Orbánnak, lemond a nemzetközi és amerikai jellegéről. Ha törvényes amerikai akkreditációját feladja, így maradna Budapesten, az morálisan olyan romboló lenne, nemcsak az intézményre nézve, a diákoknak való roszz példával is, amely az egyetem hitelét kérdőjelezi meg. Mit tanítanak akkor ők a diákoknak a demokráciáról és a jogállamiságról, a civil kurázsiról, ha engednek egy diktatúrának?
Egy ilyen egyetemet mi azonnal elhagynánk, Budapesttel együtt. Nem beszélve arról, hogy a demokráciára és a szabadságra tanító egyetem milyen mintát mutat a magyaroknak arra, hogy mit kell tenni egy diktatúrában? Félő, hogy megijedt az egyetem vezetése, hogy Orbán önbeteljesítő jóslatot mondott, hogy Soros dönti meg a rendszerét. Esetleg a diákjai által. A CEU vezetése nem biztos, hogy ebben részt akar venni. Miközben ezt Orbán idézte elő.
Viszont az Európa, Magyarország és mindenki elárulása lenne, ha a CEU megalkuvó lenne, és elvtelen kompromisszumot kötne. Azzal Soros György (illetve a CEU vezetése) bebetonozna egy diktatúrát, mert ennek olyan demoralizáló hatása lenne, amilyet elképzelni nem lehet. A CEU vezetése persze joggal tart attól, hogy a bizonytalanságban a legjobb tanárait elviszik más egyetemek, a diákjaik nem iratkoznek be. Érthető, ha nyugtatni akarnak.
De ez a hazugnak látszó, a kedélyeket hamis információval lehűtő levél félreérthető, ha azt feltételezzük, hogy nem eleve a megalkuvás szándéka áll mögötte. A CEU diákjai és tanárai eddig jól vizsgáztak, reményt és tartást adtak a magyar népnek. Jó lenne, ha a CEU vezetői felnőnének hozzájuk, és méltóak lennének a diákjaikhoz és a tanáraikhoz. És nem hagynák szégyenben sem őket, sem azokat a Nobel-díjasokat, tudósokat, közéleti személyiségeket, akik kiálltak értük és a szabadságukért. Nem azért, hogy megalkudjanak, feladják magukat.
A levél akkor nem lenne félreérthető, és akkor felelne meg a CEU szellemiségének, ha azt írnák, hogy az egyetem nem adja fel, harcol tovább, nem köt semmiféle kompromisszumot, de a hazai és a nemzetközi jog igénybevételével meg fogja őrizni a helyét és a szabadságát Magyarországon. Mert a magyar állam is perelhető, és kizárt, hogy egy ilyen pert ne nyerne meg a CEU. De ezt a szándékot és kiállást egyértelművé kellene tenni, nem pedig lehűteni a kedélyeket, ami gyanússá teszi az egyetem vezetését és a szándékait.
