Egy vizsgálat vezetője nem tájékoztathatja a nyomozásról azt az embert, akire a vizsgálat irányul. Ez régi alapszabály, mert ezzel sérülnek a nyomozás érdekei és ez a függetlenséget sérti. Devin Nunes, a kétpárti kongresszusi bizottság republikánus vezetője elment a Fehér Házba, és tájékoztatta Trumpot a vizsgálat legújabb fejleményeiről és információiról.
Ez minden eddigi gyakorlatot, írott és íratlan szabályt felrúg. Nunes a bizottságban nem az igazságot keresi, hanem Trumpot védi, akadályozza az orosz behatolásra irányuló kétpárti nyomozást, elment ahhoz, akire a nyomozás irányul, és beavatta a nyomozás részleteibe, majd egyeztette a védelmi stratégiát Trumppal. Ezzel megszegte a független vizsgálatra vonatkozó szabályokat.
Miközben az FBI és a hírszerző ügynökségek is vizsgálatot folytatnak Trump kampányának emberei és talán személyesen Trump orosz kapcsolatai ügyében. Nunes láthatóan arra törekszik, hogy elterelje a figyelmet és a kongresszusi vizsgálatot az orosz bevatkozásról és Trump embereinek orosz kapcsolatairól. Minden valószínűség szerint a pártérdekek mentén még a Trump környezetébe és az adminisztrációba beépített orosz kémeket is fedez ezzel.
Trump stratégiája az, hogy magát az Obamához hű államapparátus ( a „deep state”, „mély állam”, egyfajta „árnyékkormány”) áldozatának tüntesse fel. Abszurd, hogy a vizsgálatot vezető bizottság elnöke Trump tájékoztatása céljából elmegy a Fehér Házba s a tudomására hozott titkokat megosztja azzal a személlyel, aki ellen a vizsgálat indult, majd megbeszéli vele a bizottsági vizsgálat akadályozásának stratégiáját és a figyelemelterelés módját.
Adam Schiff, a bizottság demokrata párti alelnöke szerint Nunesnek el kell döntenie, hogy ő egy független bizottság elnöke vagy a Fehér Ház képviselője a bizottságban. A bizottság a folyamatban elvő FBI nyomozásról is megkap bizalmas információkat és államtitkokat, így a bizottság republikánus elnöke veszélyezteti a nyomozást is. Ha ezt egy demokrata teszi, a republikánusok azonnal az igazságszolgáltatás akadályozásáról beszélnének, mondta Nunes eljárásáról Matthew Miller, az Obama-kormányzat korábbi igazságügyi szóvivője.
Nunes a találkozó után azt a figyelemelterelő manővert dobta be, hogy miután a bizottság elnökeként tudomást szerzett arról, hogy az amerikai hírszerző szervek egy idegen hatalom (nyilván az oroszok) után vizsgálódtak és őket megfigyelték, ennek során látószögbe került Trump személyesen és az emberei is. Legális megfigyelés zajlott, de az érintette Trumpot is. Amikor ezt kérték megerősíteni, akkor már hárított, Trump pedig boldogan twittelte azt, hogy akkor őt tényleg megfigyelték, vagyis amikor a lehallgatásáról hazudott, igaza volt.
Ezek trükkök arra, hogy akadályozzák a vizsgálatot, összekeverjék a szálakat, a figyelmet eltereljék, de ha a nyomozást a kétszínű FBI igazgató nem futtatja zátonyra és kiderülnek az orosz kapcsolatok további részletei, akkor ezek a hazugságok nem segítenek. Közben kiderült, hogy Trump első kampányfőnöke, Paul Manafort Putyin támogatójának számító egyik oligarcha, Oleg Deripaszka megbízására dolgozott, aki dollármilliókat fizetett neki.
Manafort Putyin embere, fizetett ügynöke,aki már tíz évvel korábban is azért kapott pénzt, hogy segítse az orosz kormány érdekeinek érvényesítését. Manafort 2006-ban évi tízmillió dolláros szerződést kötött Deripaszkával, üzleti kapcsolataik egészen 2009-ig tartottak, és 2005 júniusában Paul Manafort például olyan stratégiai tervet terjesztett elő, amelyben javaslatot tett az Egyesült Államokban, Európában és volt szovjet tagköztársaságokban hozandó politikai és a gazdasági döntések, továbbá a sajtó befolyásolására.
Az AP birtokába jutott egyik feljegyzés szerint az amerikai tanácsadó úgy fogalmazott: „nagy szolgálatot ajánlunk, amellyel az orosz kormányzat a politikáját mind belföldön, mind külföldön újrapozícionálhatja”. Ez történik jelenleg a világban az oroszok helyezték oda Trump mellé Manafortot, hogy ezt a célt segítse. A Fehér Ház hazudozó szóvivője, Sean Spicer azt mondta: „Botorság volna azt sejtetni, hogy az elnök tudta, kik voltak Manafort tíz évvel korábbi ügyfelei”. Ez azonban egyáltalán nem biztos.
Manafort szerdán elismerte, hogy valóban üzleti viszonyban állt Oleg Deripaszkával, de azt állította, hogy munkája nem az orosz kormány érdekeit, nem az orosz érdekeket szolgálta. Nyilván azért kapott tízmillió dollárokat, hogy ne az orosz érdekeket szolgálja.
