Karesz atya kalandjai

Tévedtünk, amikor nemrégiben azt gondoltuk, hogy az MTI legalább egy bűnügyi hír kapcsán képes nem becsapni az olvasókat. Tévedtünk, amikor mi is azt írtuk, amit sokan mások, hogy – az akkor még meg nem nevezett, ám utóbb Karesz atyaként ismertté vált Gál Károly plébános – a lelkiismeretére hallgatva vallotta meg bűnét főnökének, Udvardy György megyéspüspöknek. Azért említette neki, hogy egy fiatal fiúval volt meg nem engedett kapcsolata, mert nem bírta a rá nehezedő lelki terhet, és ezért kérte, hogy mentsék föl a papi szolgálat alól.

Mindebből azonban csak annyi volt igaz, hogy Karesz atyának vaj van a fején. Nem is kevés. Ugyanis nem önszántából ment el feletteséhez, hanem azért, mert nem tehetett mást. Kitört a botrány és akkorára terebélyesedett, hogy már nem lehetett a szőnyeg alá söpörni. Több szülő tett ugyanis feljelentést Karesz atya ellen, rendőrségi vizsgálat is indult.

A plébános úrnak tehát az egyház állításával szemben, nem a lelkiismerete szólalt meg. Ha csak a „lelkiismeretére” hallgat, és nem lettek volna fenyegető kényszerítő körülmények – lásd még nyomozás -, akkor még ki tudja, meddig molesztálja a gondjaira bízott fiatal fiúkat. Ha nem indul vizsgálat, Karesz atya lelkiismerete sem szólalt volna meg. És akkor Udvardy megyéspüspök még mindig hallgatna, mint a sír.

Sok ilyen ügy lehet az egyházon belül, és sok ügyet tussolnak el a paptársak, egészen addig, ameddig megtehetik. Mert a megfélemlített és lelkileg megnyomorított gyerekek nem mernek szólni, és gyakran a szülők is hallgatnak, mondván: nem jó a hatalmasságokkal ujjat húzni.