A felcsúti nemzetvezető vezérkarának valószínűleg hosszas fejtörésébe került és még több munkájába kidolgozni a főnöktől érkezett „hogyan adjunk, hogy ne adjunk” utasítás részleteit. Mondanunk sem kell, hogy mint minden problémát, ezt is játszi könnyedséggel sikerült megoldaniuk.
A feladat a nyugdíjasok szavazatainak megvásárlása volt az önkormányzati választások előtt. A megbízás nem volt teljesen új, hiszen a módszert alkalmazták már korábban is. Volt, amikor elég volt egy kis tűzifa, néhány zsák burgonya, pár üveg befőtt, és az üzlet máris nyélbe ütődött.
Emlékezetes a felcsúti nemzetvezető tavalyi látogatása Bözsi néninél és Röfijénél, ahol a kormányfő, mintegy saját zsebből származó adományként ígért Erzsébet-utalványokat a vendéglátójának, sőt, „ha úgy alakulnak a számok” – folytatta a világszerte elismert közgazdász-kormányfő – még nyugdíjemelést is ad. Személy szerint ő. Világos, ugye? Ő adja a nyugdíjemelést. (Még nem bolondultunk meg teljesen, csak azért ismételjük a mondatrészt, hogy véletlenül se legyen félreértés.) Bözsi néni roppant hálás volt, Röfi is – felnézve otthonos sártengeréből – röffentett kettőt, s nem sokkal azután, hogy az üzlet megköttetett, a felcsúti nemzetvezető zsinórban megnyerte a harmadik parlamenti választást. (Azzal most nem húznánk az időt, hogy a Választási Iroda informatikai rendszere véletlenül pont a választás estéjén mondta fel a szolgálatot, és mire három óra múlva helyrehozták, a friss adatok alacsonyabb részvételt mutattak, mint a három órával korábbiak.)
De ugorjunk egy évet, hiszen a fent leírtakat már a tavalyi hó borítja. Előttünk az októberi önkormányzati választás, és a magyar államférfi újra a nyugdíjasoknak akar kedveskedni. Ezúttal csavart egyet az ajándékozási szokásán, és úgy ad, hogy nem ad. Egyik keresztény szócsöve a keresztény mikrofonba mondta bele, hogy szeptember végéig 9000, azaz kilencezer forintos rezsiutalványt kapnak a nyugdíjasok. A gáláns ajándék úgy van kitalálva, hogy lehetőleg minél kevesebben élhessenek vele. Névre szól, csak személyre szóló csekket lehet vele befizetni és csak személyesen a postán. Persze a magyar nyugdíjasok köztudottan jó egészségnek örvendenek, ezért egy kis mozgás meg sem kottyan nekik a legközelebbi, 26 km-re lévő postáig.
Banki átutalás, csoportos beszedési számla meg ilyen úri huncutságok esetén nem használható. (Ha még bírják rekeszizommal, folytatjuk.) Ennél is szellemesebb az a megoldás, hogy csak és kizárólag gázra vagy villanyra költhető. A másik jópofa trükk, hogy három darab háromezres utalványt küldenek, ami azt jelenti, hogy ha a petróleumlámpával világító nyugdíjas villanyszámlája pl. csak 1800 forint, akkor a 3000-ből nem kap egy fillért (ha még lenne) sem vissza, de ha 4500, akkor a különbözetet csak készpénzben fizetheti.
A hab a tortán, hogy a rezsifblöff óta a magyar lakosság Európa egyik legmagasabb gázárát fizeti, mivel a gáz- és áram világpiaci ára jócskán csökkent az elmúlt években, így az állam olcsón megveszi és drágán adja el hálás népének, a haszon pedig ismert és ismeretlen oligarchák zsebében köt ki.
Mondanunk sem kell, hogy az utalványokat csak személyesen lehet átvenni, de amelyik nyugdíjasnak mákja van, pont otthon tartózkodik, amikor a postás kihozza a nemzeti szalaggal átkötött rezsiutalványokat. Ha nincs mákja, fogja a járókeretét, felugrik a buszra, villamosra és elkocsikázik a MÁK-ba (Magyar Államkincstár), hogy ott személyesen terjessze elő kérvényét az utalványok iránt, majd az egész procedúra kezdődik elölről.
Ilyen vidáman telnek a magyar nyugdíjasok napjai 2019 aranyló őszén, nem véletlenül hívják vénasszonyok nyarának ezt az időszakot.
Jaj! Majd’ elfelejtettük megemlíteni, ha valaki nem tudná: a (Btk.) 350. § (1) e. pontja szerint az követi el a választás (…) kezdeményezés rendje elleni bűncselekményt, aki (…) arra jogosultat a választásban (…) anyagi juttatással befolyásolni törekszik. A Btk. ezt három évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti.
