„Sosem voltam vagyonos ember, nem is vagyok, nem is leszek” – mondta a szerénységéről híres felcsúti nemzetvezető. Ha nem mondta volna, akkor is tudnánk, hiszen a szokásos éves vagyonbevallásából legutóbb bárki láthatta, hogy összesen 700 ezer forint megtakarítása van. Érthető, ha egy hozzá hasonló nagycsaládos embernek a fogához kell vernie minden garast, annak ellenére, hogy legidősebb lánya már a saját lábán áll.
Január 7-én a kis Fejér megyei községből felkapaszkodott nemzetvezető 20 éves álma teljesült, amikor végre felköltözhetett a budai Várba, új hivatalába potom 4 milliárdért. Ez persze nem a teljes irodának, pusztán a dolgozószobájának a költsége, amit selyemtapétával, múzeumokból kikölcsönzött milliós értékű szőnyegekkel, festményekkel tettek lakályossá számára.
Már kormányzásának legelső négyéves ciklusa alatt kinézte magának a Várban található egykori karmelita kolostort, ahol szívesebben folytatta volna állandó harcát a senki által nem veszélyeztetett haza védelmében. Ez az az épület, amelyből II. József személyes intézkedésére színházat alakítottak ki, s mint legkorábbi budai színház 1787-ben megnyílt. A több mint kétszáz éven át színházként funkcionáló épületből 2016-ban kihajította a teátrumot, hogy ő költözhessen be a helyére.
A felszentelés után végre elfoglalhatta új hivatalát és elfogyaszthatta első ebédjét, amiről megjelent egy fotó a magyar sajtóban. Ezen a felcsúti nemzetvezető éppen G. Gergely előkóstoló társaságában falatozik. Puritán asztalukon puritán teríték, se damasztabrosz, se szalvéta nincs, s bár áll egy átlátszó színű folyadékot tartalmazó kancsó az asztalon, poharat nem tettek a tányérjuk mellé. A képen mosolyog a miniszterelnök, bal kezében villa, jobb kezében – ecetes uborka helyett – ezúttal kés, amit fordítva fog, s ezt néhány szemfüles, rosszindulatú, kákán is csomót kereső újságíró kolléga azonnal szóvá is tette.
El kell ismernünk, valóban a kés tompa szegélyével nyiszálja a Stefánia szeletet, aminek a közepéből – láthatólag – már fotózás előtt kikotorta a kemény tojást. A magunk részéről annak örülünk, hogy nem a kés pengéjét nyalogatta, nem azt vette a szájába, elvégre megtehette volna.
Jó hír az is, hogy az új irodában minőségi ebédet tálalnak fel a felcsúti nemzetvezetőnek, nevezetesen: a Gundel étterem karmelita menzája – feliratot olvashatjuk az étlapon. Ha már az ételt nem is áll módunkban megkóstolni, próbáljuk meg ízlelgetni ezt a három szót, így, egymás után: karmelita, menza, Gundel! Nos?
Tudjuk, hogy a felcsúti nemzetvezető nosztalgiával gondol a gyermekkorára, szereti azt felidézni és újraéleszteni, ezért épült a kisvasút, ezért nőttek gomba módra ki a földből a nélkülözhetetlen stadionok. Ugyanez a múltidézés észlelhető a Gundel menza étlapján szereplő retro árakon. 300 forint (a borsos vizitdíjnak megfelelő összeg) egy csülkös bableves, a tojással töltött vagdalt – ami a képen is látható – 700 forint. De van drága fogás is, a rántott pulykamell 900 forintért, ha az egykori felcsúti legény éppen ki akarna rúgni a hámból. Lehet menüt választani 850 forintért, ami (elhanyagolható, közel tízszeres árkülönbséggel) erősen emlékeztet a Gundel étterem „Déli csábítás” elnevezésű, 7900 forintos, háromfogásos menüjére.
Itt, a karmeliták és a kétszáz éves színház szellemével átitatott falak között fog dolgozni és – anyagi lehetőségeihez mérten – délben bekapni néhány falatot a magyar társadalom választott vezetője a karmeliták szellemiségének megfelelően, akiknek a regulájában állandó imádkozás, vállalt szegénység, húsevéstől való tartózkodás és szeptembertől húsvétig tartó böjtölés szerepel.
