Magyarországon egyre jobb az élet, ha netán valaki nem érezné a saját bőrén, emlékeztetik az óriásplakátok, a tévéadókon félóránként leadott kormányhirdetések. Ennél is biztatóbb az a tegnap nyilvánosságot látott felmérés, amely a Föld országai lakosságának boldogságát mérte. Mondanunk sem kell, hogy a 155 országot felölelő vizsgálatban első helyen Norvégia végzett, míg Magyarország a 75. lett. Nem rossz a középmezőnyben lenni, a tavalyi 91. hely után. Még néhány év(évtized) az életünkből, és a NER-rendszer lekörözi az előttünk álló országokat, Norvégia is jobb, ha vigyáz.
Magyarország a világon az egyetlen ország, ahol gyakorlatilag nincs munkanélküliség. Hála a képzett fiatalok külföldre űzésének, az állami Statisztikai Hivatal szorgos dolgozóinak, valamint a kormány zseniális foglalkoztatási politikájának: a zsellérek és rabszolgák újrateremtésének. Így ma már inkább munkaerőhiány van kies országunkban.
A munkanélküliség megszűnését még egy tényező segíti: a megélhetési politikus szakma után, született egy új foglalkozás: a megélhetési rajongó. Egyre többször látjuk őket, amerre a magyar kormányzó jár, oda árnyékként követik a nagy embert. Budapesti fellépésein vidékről busszal hozzák őket. Különböző tarifákról hallani, ötszáz és nyolcszáz forint közötti órabérekért tapsolnak, csápolnak, lelkesednek és kacagnak a kormányfő által előadott nem létező közmondásokon és ócska poénokon. Nemrég a nemzet gázszerelője futballakadémiájának (Igen! Jól olvasták, ez a mondatrész nem értelmetlen!) színes logójával díszített buszok sorakoztak a nemzetvezető beszédének színhelyén. Ezekkel hozták fel az új foglalkozást űző megélhetési rajongókat egyenesen a fővárosba, hogy meghallgathassák és megnézhessék szülőfalujuk tehetséges fiát, aki az 1944-es arculatára visszaállított nemzet főterén sikította el beszédét. A siker ezúttal sem maradt el.
Vidéki útjaira szintén elkísérik a kormányfőt a friss szakmájú megélhetési rajongók. Mindig szervezetten utaznak, mosolyogva, ölelgetve, hálás kézcsókokkal üdvözlik a páncélautójából kiszálló nagy politikust, alias Európa erős emberét. Kitörő örömmel fogadták legutóbb Salgótarjánban is, mely város egyébként aligha nevezhető tőről metszett fideszes fészeknek.
Igazán jeles ünnepnapokon még külföldről importált rajongók is jönnek. Március 15-én – immár rendszeresen – érkeznek lengyel fanok, akiknek nyilván kellemes külföldi kirándulást jelent a magyar-lengyel két jó barát stb. közhely igazolása, s a finom igazi magyar ebéd elfogyasztása meg a városnézés, amellyel a vendéglátók viszonozzák a kedves gesztust. Mindezért cserébe csupán a miniszterelnök fejhangon elrikoltott beszédét kell végighallgatniuk, amiből úgysem értenek egy szót sem. A szemfülesek ráadásul megragadhatják az alkalmat, propagálhatják hazájuk haladó szellemiségű vezetőinek programját, abortuszellenes kampányát, és véres embriók óriásfotóival sokkolhatják a magyar nézőket, a Múzeum-kertbe sereglett magyar kokárdás magyar embereket, akik fejükön papírcsákókkal még mindig azt hiszik, hogy az 1848-as forradalmat mentek ünnepelni.
Mindenesetre megnyugtató érzés, hogy a mai Magyarországon senkinek sem kell éhen halnia, mert ha minden kötél szakad, elmehet megélhetési rajongónak. Ott mindig van felvétel.
