A világjárvány első szakaszát kemény intézkedésekkel tudták megfékezni, amivel nagyon sok ember életét mentették meg. Az állami intézkedésekkel egyenes arányos az állampolgári fegyelem: ha látják az emberek, hogy komolyan veszi az állam a fertőzést, akkor ők is fegyelmezettebben tartják be az óvintézkedéseket. Ahogy ugyanez fordítva is igaz: ha látják az emberek, hogy a kormányzat semmit nem tesz a járvány megfékezésére, a lakosság is fegyelmezetlenebb lesz és nem tart be semmiféle szabályt. Magyarországon ez a két tényező egymást erősítve hoz létre katasztrofális helyzetet, miután kormányzati szinten gyakorlatilag mindenféle védekezés megszűnt, az emberek életéről lemondtak.
Az első hullám megfékezésekor látható volt, hogy a legszigorúbb korlátozó intézkedéseket nem lehet folyamatosan fenntartani, mert megáll az élet. Nemcsak a gazdasági eredmények, a cégek bevételei kerülnek veszélybe, hanem a lakosság ellátása és az emberek megélhetése is. Amerikában már nem lehetett alapvető cikkekhez hozzájutni, nem volt WC-papír, kézfertőtlenítő, csirkehúst vadászni kellett jól ellátott területeken is, az emberek pedig kifogytak az alapvető tartalékaikból: tíz kilométeres sorokban álltak az autók egy zacskó élelmiszerért, ami egy kevés tésztát és néhány konzervet tartalmazott.
Ezért világos volt, hogy a lezárást és a kinyitást periodikusan kell változtatni, amíg nincs vakcina.
Ez azt jelentette volna, hogy amikor sikerült a járványt megfékezni, akkor a legszigorúbb intézkedéseket feloldják, hogy ne veszítse el mindenki a munkahelyét, az élelmét és az emberek hozzájussanak az alapvető élelmiszerekhez és az élethez szükséges árukhoz. Ez sem jelentette volna a teljes feloldást, és olyan tömegrendezvények megtartását, amelyekre nincs feltétlenül szükség, mint például egy nézőkkel rendezett futballmeccs. De miután a megnyitás helyreálltja az ellátást és életben tartja a gazdaságot, s újra elindul a fertőzés, fokozatosan és tervszerűen újra be kellett volna vezetni a korlátozásokat ciklikusan, s újra megkövetelni az állampolgári fegyelmet, a kézmosást, a maszkviselést, a távolság betartását.
Ezzel párhuzamosan az egészségügyi óvintézkedéseket is megtenni, megfelelő számú tesztelést kellene elvégezni, a fertőzések feltárása után pedig ellenőrizni kellene a kontaktokat, elrendelni a karantént. Magyarországon a védekezés megszűnt, a tesztelések számát szándékosan tartják alacsony szinten, ezért fogalma sincs az egészségügyi kormányzatnak (ja, ilyen nincs is), hogy mekkora a fertőzöttség és hol terjed a vírus. Kontaktokat nem vizsgálnak, az iskolákat nem zárták be, a fertőzött tanárokkal érintkezett személyeket nem kutatják fel, nem különítik el, nem csinálnak semmit. A természet szelekciójára bízták, ki kapja meg a vírust és ki hal bele.
A rezsimet egyetlen dolog érdekli, hogy ne derüljön ki a valóságos helyzet és a kormányzat felelőssége ebben. Ezért nem tesztelnek, hamisítják a statisztikát, megváltoztatják az elhalálozás okát, katonák felügyelik, hogy ne szivárogjon ki semmiféle információ a valós helyzetről. Az ún. Operatív Törzs szelektálja az információkat, valódi kérdésekre nem válaszol, semmiféle intézkedést nem tesz. A szentté avatott Müller Cecília gyerekes dolgokkal eteti a közvéleményt és a kormánypropagandát mondja fel, nem látja el a tisztifőorvos feladatát (komoly kétségeink vannak arra vonatkozóan is, hogy alkalmas lenne rá).
Akiket a vírus halálra ítélt, azokat a rezsim is halálra ítélte. Az egészségügyben dolgozók magánügye, hogy kit mentenek meg és kit nem. Annyi felszerelést, embert és ellátást kapnak, hogy ne legyen botrány belőle. Az Orbán-rezsimet az ország és lakóinak sorsa, élete, nem érdekli. Az ország működőképességének megőrzése nem azonos azzal, hogy mindenkit a sorsára bíznak. Az Orbán-banda lemondott arról, hogy akár egyetlen ember életét is megmentse, őket igazán csak az érdekli, hogy a lakosság ne jöjjön rá, hány ember hal meg miattuk, akiknek nem kellett volna meghalniuk. Szó nincs ciklikusan egymást követő periódusokról az ország lezárását és megnyitását illetően. Megnyitottak mindent, s lesz, ami lesz. A látványos semmittevés zajlik, a járványt is korrupcióra és lopásra használják fel.
Az embereknek nem maradt más, minthogy találgatják, mekkora a helyes szorzó a meghamisított adatok és a valóság között. Számolgathatják az esélyeiket a valószínűségszámítás alapján, hogy elkapják a vírust vagy nem, és túlélik, vagy nem. Nem marad más, mint az, hogy a túlélők számolják a halottakat, mintha mindenkinek meg kellett volna halnia, mintha ennyi embernek meg kellett volna fertőződnie. De a vezér megmondta előre, hogy sokan halnak majd meg, ezzel a maga részéről megtett mindent, és bejelentette, hogy rá senki ne számítson. Igaz, akinek egy kevés esze volt, eddig sem tette.
Ami most következik Magyarországon, az maga lesz a pokol, de a propaganda elhitette, hogy ez a dolgok rendes menete, az élet rendje, ami ellen nem lehetett tenni semmit. Ez is egy újabb hazugság a hazugságok tengerében.
