Nem bíznak azokban az ellenzéki lapokban, amelyeket az ellenségük tart el, s amelyekkel szemben nincs kifogása a diktatúrának, még hirdet is bennük.
Miután Puch László megvette saját magától a Népszavát, és a Fidesz hirdetései stabilizálják anyagilag a lapot, a Népszava Magyarország legnagyobb országos politikai napilapja lett, az egykori Orbán-stróman, utóbb Orbán-ellenes milliárdos, Simicska Lajos kormánykritikussá tett Magyar Nemzetét megelőzve. Ennek oka az, hogy az Orbán-hívek távoztak, de Simicska attól még nem lett egy liberális demokrata, így a másik tábor egésze nem állt át hozzá. De ez a látszat csalóka.
A szűkülő médiapiaci helyzetet jelzi, hogy a Népszava a bezárt Népszabadság újságíróival szinte egyedül maradt a piacon baloldali lapként, ezért csak látszólag növekedett, átlag napi 18 ezer példányszámban adják el, ami a tavalyi év végéhez képest 17,8 százalékos, míg az előző év azonos időpontjához, vagyis tavaly májushoz képest 68,8 százalékos növekedést jelent. Viszont ez nagyon kevés ahhoz képest, hogy eltűnt a Népszabadság olvasótábora.
Ez azt is mutatja, hogy az Orbán által megtűrt ellenzéki média rosszul teljesít, cseppet sem hozza lázba az Orbánnal szemben állókat, inkább konszolidált ellenzékként jól belesimul a rendszerbe. Ezt bizonyítja az is, hogy Orbán kormánya hirdet benne, amivel mintegy arról is gondoskodik, hogy ezek a lapok fennmaradjanak, hogy a demokrácia látszata megmaradjon. Aranyszabály, hogy azokban az ellenzéki lapokban ne bízz meg, amelyeket az ellenségük tart el, s amelyekkel szemben nincs kifogása a diktatúrának, még hirdet is bennük. Aki elfogadja Orbán hazug és gyűlöletkeltő hirdetéseit, tisztességes demokrata figyelmére nem számíthat.
Ezzel együtt a Népszabadság kivégzésével a Népszava Magyarország legnagyobb országos politikai napilapja lett, megelőzve Simicska Lajos immár kormánykritikus Magyar Nemzetét, amelyet naponta 15 ezren vásárolnak, miközben a lap példányszáma folyamatosan csökken. Az önmagában mindent elmond, hogy a két ellenzéki napilap összesen 33 ezer példányban fogy el egy majdnem tízmilliós országban, amelyben önkényuralom van. Ez azt jelenti, hogy a Népszava még a volt Népszabadság olvasótáborát sem tudta maga mellé állítani. Az MSZP újságja ugyanúgy pártmédia, mint Orbán pártmédiája, a párt érdekeivel, a párt megkötött kompromisszumaival sújtva. Ha a párt kollaboráns, a lapja is az.
Látványosan rosszul teljesít Orbán Viktor kedvenc napilapja, a kormánybarát irányvonalra állt Nemzeti Sport is, amely jelzi azt is, mekkora az érdeklődés a magyar bajnokság iránt a százmilliárdokért épített stadionokban. Ebből ma már átlagosan csak napi 35 ezer példányt adnak el. Nem megy jól a hetilapoknak (HVG, 168 óra, Heti válasz) sem, belealszanak az Orbán-rendszerbe. Példányszámuk folyamatosan esik. Leginkább a kormányközeli Heti Válasz eladása esett, mintegy 10 százalékkal. Változatlanul népszerű viszont a 212 ezer példányban nyomott Nők Lapja című hetilap, amely kerüli a politiát. Ez mutatja, hogy az embereknek elegük van mindkét politikai oldalból, az ellenzékből ugyanúgy nem kérnek.
A recesszió nem kerüli el a bulvár sajtót sem. Egyedül a Story magazin tudott az utóbbi időben minimális, 0,6 százalékos növekedést felmutatni. A többiek: a Blikk és a Bors példányszáma is 10 százalékkal lett kisebb, a Blikké 103 ezer körül, míg a Borsé 60 ezer körül mozog. A kormányközeli napilapokról nincs adat. Ezek nem hagyják, hogy a Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség auditálja őket. Ez természetesen nem zavarja sem az állami, sem a kormányközeli, kormánymegrendelésekből élő magáncégeket, hogy ezekbe a lapokba – a példányszám ismerete nélkül – öntsék a milliárdokat hirdetések örve alatt, amivel életben tartják az alig olvasott, kormánypárti propagandát tejesztő sajtótermékeket.
