Meglepő véleménycikkel rukkolt elő Gulyás Márton a HVG online hasábjain. A cikk alapvetően népszerüsíteni és magyarázni próbálja a Közös Ország Mozgalom által ajánlott ellenzéki választási stratégiát. A zavarbaejtő rész az írásban az a bekezdés, amiben a szerző a választások bojkottja ellen érvel:
„Számos érv szól amellett, hogy miért kellett volna közös bojkottot hirdetniük a pártoknak az áprilisi választásra, hiszen a jogállam lebontása, a párhuzamos Fidesz-hatalom és az igazságtalan választási rendszer elmozdíthatatlanná tette a kormányt. Ebbe viszont az összes párt beletörődött, ami az ellenzéki pártok egyik legnagyobb ellentmondása: azt hirdetik, hogy Magyarországon megszűnt a demokrácia, mégis részt vesznek a demokrácia ünnepén, a választáson. Még ha lehetne is érvelni a bojkott mellett érdemi és megfontolandó érveket felsorakoztatva (ahogy azt részben Hont András megtette), ettől még a magyar realitás a következő: a bojkott számos előfeltétele nem adott (közhangulat, ellenzéki pártok együttműködése, etc.) így legyen az mégoly kívánatos is akár, kevesebb mint 90 nappal a választás előtt nem kivitelezhető – és ebből a szempontból másodlagos, hogy teremtett-e új helyzetet az ÁSZ jogellenes fellépése az ellenzéki pártokkal szemben, vagy sem.”
Értetlenül olvassuk Gulyás sorait, mivel az elmúlt fél évben, mióta mozgalmával együtt sokszor napi szinten szerepelt az ellenzéki médiákban, egyetlen egyszer sem hallhattuk tőle azt, hogy az ellenzéknek bojkottálnia kellene. Sőt, ő maga volt az, aki minden erőfeszítést megtett annak érdekében, hogy a pártokat egy közös választási stratégia kialakítására bírja, és amikor ez nem sikerült, akkor mozgalma a koordinált jelöltállítást (jelölt-visszavonást) elősegítő különakcióba kezdett.
Értjük, hogy szerinte már késő a bojkotthoz (bár természetesen egyáltalán nem értünk ezzel sem egyet), de ha az ellenzéki pártok „egyik legnagyobb ellentmondása” (sic), hogy nem bojkottálnak, akkor nem kellett volna erre akkor figyelmeztetni őket, amikor még Gulyás szerint is időben volt? Miért nem tájékoztatta a szavazópolgárokat Gulyás – mondjuk októberben vagy novemberben – arról, hogy a pártjaik éppen demokráciát készülnek hazudni, miközben nincsen demokrácia? Miért nem hívta ő maga bojkottba ezeket a pártokat akkor, amikor még szerinte sem volt késő, és amikor a teljes médiafigyelem rá irányult?
A Közös Ország Mozgalom – kétségkívül egyedülálló módon – egyesítette az ellenzéket abban, hogy létrehozzanak egy arányos választási rendet megfogalmazó törvényjavaslatot. Miután a Fidesz elutasította, hogy erről tárgyaljon, miért nem ösztönözték a pártokat arra, hogy helyezzék kilátásba a bojkottot, hogy ezzel gyakoroljanak nyomást a Fideszre? Ehelyett miért fogadták el ellenállás nélkül a fennálló választási törvényt, és kezdtek el választási startégiát gyártani?
Hogyan lehet, hogy még véletlenül sem került szóba a bojkott abban az időben, amikor a KOM-nak és Gulyásnak a legnagyobb befolyása volt a hazai közéletre? A kérdés még zavarbaejtőbb, ha megnézzük, hogyan gondolkodott a bojkottról Gulyás közvetlenül azelőtt, hogy országos ismertségre tett volna szert a demonstratív festékdobás kapcsán. Érdemes arra is figyelni, hogy milyen szavakkal minősíti – jogosan – azt az ellenzéket, amely 2014 előtt ugyanúgy egy közös választási stratégiát próbált kitalálni és győzelemre juttatni. Az ellenzék most is ugyanazt teszi pepitában, de azóta Gulyás is beállt melléjük. Vajon mit gondolt 8 hónapja arról, amit éppen most csinál? Beszéljen ő, Gulyást idézzük a tavaly májusi videóból (10:44-től 12:03-ig):
„De hogy mondjak akkor egy másik példát: mintha egy autóversenyen kilyukasztaná az egyik verselyző az összes ellenfél kerekét, és erre a válasz nem az lenne, hogy akkor kereket cserélünk, hanem legyintenének egyet, hogy ‘egye rosseb, megy a jármű lukas kerékkel is’, a kommentátorok pedig nem röhögnék szarrá magukat az egész hülye bagázson, hanem elkezdenének találgatni, hogy hogyan tudnának összefogni a defektes versenyzők, hogy kifeszítsenek maguk közé egy vitorlát, és ha ez sikerülne, akkor vajon hány kilométeres hátszélnek kéne pont csak ezt a közös vitorlát érni, hogy valahogy mégis nyerni tudjon valamelyikük.
Egyedül, egyedül a rendíthetetlen Tamás Gáspár Miklós volt az, aki ki mert azzal állni a nyilvánosság elé, hogy ebben a választási rendszerben részt venni egy demokratának nem szabad.” (Bejátszás, TGM beszéde 2013-ból:) „Föltették azt a kérdést, hogy mi a teendő 2014-ben, hiszen a választási törvény a törvényesített és intézményesített csalás, és nem lehet semmit tenni annak érdekében, hogy ezt valaki más nyerje meg, nem pedig a Fidesz. Kedves magyarországi magyar demokraták! Gondoljátok meg, nem kellene inkább bojkottálni ezt a választást, amelynek az eredményét előre megírták?”
Tehát összegezzük időrendben:
Gulyás tavaly májusban a 2014-es választási együttműködésben résztvevőket a hasonlatban „hülye bagázs”-nak aposztrofálta, és TGM-t méltatva azt mondta, hogy „ebben a választási rendszerben részt venni egy demokratának nem szabad.”
Ezután még mindig májusban megdobta narancs színű festékkel a Sándor palotát, aminek folytán hamarosan országos ismertségre tett szert. A CEU-tüntetések egyikén meghirdette a Közös Ország Mozgalmat, egy arányos választási rendszer megalkotásáért. Innentől kezdve bojkottról többé nem esett szó a nyilvánosság előtt.
Szeptemberben sikerül összehozni az ellenzéki pártokkal egy tárgyalássorozatot, amely nyomán októberben aláírják az arányos választási rendszert megfogalmazó törvényjavaslatot. Október 23. utánra polgári engedetlenséget ígérnek, amennyiben a Fidesz nem fogadja el a törvényjavaslatot.
November 1. után Gulyásék megpróbálják a pártokat egy közös választási stratégia megalkotására ösztönözni – azaz éppen arra, amit májusban még Gulyás a videóban nevetségessé tett. A választási törvényért beígért küzdelem és polgári engedetlenségi sorozat megvalósulásáról nincs hír. A törvényjavaslatot az ígéretekkel ellentétben harc nélkül feladják. Bojkottról egyetlen szót sem ejtenek.
Januárban Hont András cikkére reagálva Gulyás azzal érvel a bojkott ellen, hogy 90 nappal a választás előtt már nem kivitelezhető, így nem érdemes vele foglalkozni – ehelyett arra agitálja a választókat, hogy vegyenek részt a szavazáson, a legesélyesebb ellenzéki jelöltre voksolva.
Mi nem értjük. És Önök?
