Nagyszerű dolog, hogy a felfuvalkodott hódmezővásárhelyi kiskirály ellen szavazott a város, és a nagyképű, pökhendi, képmutató Lázárrra és az embereire nemet mondtak. Kell is ennek örülni, valóban nagyszerű, hogy több jelölt nem osztotta meg a szavazatokat, de óva intenénk mindenkit attól, hogy Hódmezővásárhelyt összetévesszék a parlamenti választással, és azt gondolják, hogy akkor Orbán is legyőzhető. Nem győzhető le. Márki-Zay Péter független jobboldali jelölt jobboldali szavazatokkal nyert Lázár ellen, az ellenzék szerencsére nem volt anyagilag ellenérdekelt, és ezért ezt nem akadályozta meg.
Akik hinni akarnak, és ezért örülnek minden hazugságnak, most nyilván abba is hagyják e cikk olvasását, ők menthetetlenek. Egy ilyen győzelemnek valóban van felhajtó ereje, de nincs akkora felhajtóerő, ami ellensúlyozhatná azt a száraz tényt, hogy Orbán nemcsak a választási rendszer egyszeri átalakításával betonozta be magát, és számolta fel a szabad és tisztességes választásokat, hanem a szükségnek megfelelően folyamatosan alakítja át a választási feltételeket.
Ha veszélybe kerül egy kicsit is a kétharmada (mégcsak nem is a győzelme, hanem Orbán mindenkori kétharmada), akkor mindig utána igazítanak. Ezért nyugodjon le mindenki, ez önmagában elég ahhoz, hogy Orbán demokratikus választáson leválthatatlan legyen, mert demokratikus választás nincs. Szavazni lehet, bebetonozni és legitimálni őt. De nemcsak ez az oka annak, hogy csalóka az eredmény, hanem a pártfinanszírozásban levő csapda is.
Ennek lényege, hogy a parlamenti választáson való részvétel és az elnyerhető mandátumok alapján tudják a kollaboráns ellenzéki pártok a kasszájukat feltölteni, négy évre biztosítani a bevételt a párt és a megélhetési politikusok eltartásához. Ebben pedig ellenérdekeltek a felek. Ez az ellenérdekeltség nem állt fenn Hódmezővásárhelyen. Itt nyugodtan beállhatott mindenki az egyetlen független jelölt mögé. Nem véletlen az, hogy ugyanez a konstrukció nem jött létre, és nem is fog létrejönni a parlamenti választás alkalmával. Ellenérdekeltek a pártok, és a maximalizálható pénz minden más szempontot felülír.
Harmadszor, ne feledjük, hogy az a tény, hogy Hódmezővásárhely régi Fidesz-fészek, nem az ellenzéknek ártott, hanem nekik kedvezett. Lázárt úgy utálják már abban a városban, hogy inkább az lett volna a csoda, ha az ellenzék által is támogatott független jelölt nem győz. Mert nehogy azt higgye bárki, hogy itt az ellenzék győzött. A Lázárt és Orbánt utáló fideszesek, KDNP-sek szavazatai nélkül együtt sem nyertek volna. A független jelöltnek is olyannak kellett lennie, aki nem igazán ellenzéki, nem baloldali, nem kifejezetten liberális. Itt annyi történt, hogy az ellenzék több jelölttel nem akadályozta meg a Fidesz-szavazók győzelmét, amikor a független jelöltre szavaztak Lázár ellen. Ez is csak azért, mert nem múlt a pénzük rajta. Ha nem így lenne, megbuktatták volna a független jelöltet is.
Ilyen közös miniszterelnök-jelöltje a parlamenti választásokra az ellenzéknek nincs, nem is lesz, ilyen független induló sem létezik, aki mellé odasettenkedhetnének. Ezért a vásárhelyi győzelem nem jelent semmit, egyetlen eleme vagy tanulsága sem működik, legfeljebb arra alkalmas, hogy az öncsalás, az önbecsapás és utána a pofára esés még nagyobb legyen. A cikkünk elején említett tényezőről nem beszélve, hogy akkor Orbán alakít megint valamit a feltételeken, és az elvtelen, pénzéhes kollaboráns ellenzék azt szó nélkül elfogadja.
Ha ez a győzelem esetleg több embert elvisz szavazni valamelyik ellenzéki jelöltre, akkor az ellenzéki pártok most abban reménykednek, hogy több pénz és több mandátum juthat nekik, de természetesen, csak a megmaradó egyharmadból, és egymás rovására. Bárki megláthatja, semmi nem fog változni, sem az ún. összefogás, sem a koordinált jelölés, sem független közös jelölt támogatása tekintetében. Minden csak azokon a kereteken belül változhat, amelyeken belül az elnyerhető kampánypénzek és éves pártfinanszírozás még nem változik, nem romlik. Ezért a parlamenti választási győzelmet mindenki felejtse el.
Ha nem így lenne, akkor az ellenzék bojkottálná a rendszert és bojkottálná a választást, mert azonnal tudnák, hogy demokrata ilyen csaló választáson nem vehet részt, és Orbánt a maga által manipulált és állandóan az esélyekhez alakított feltételek között leváltani nem lehet. A pénz miatt viszont ezt letagadják, elhazudják, becsapják az embereket, és azzal a hamis illúzióval ringatják őket, hogy Orbán legyőzhető. Orbán nem győzhető le. Nem azért, mert annyira fantasztikus, vagy annyira szeretnék, hanem azért, mert ő egy diktátor, aki nem azért döntötte meg az alkotmányos rendet, foglalta el a sajtót és minden intézményt, hogy valaha le lehessen váltani, hanem azért, hogy soha ne lehessen. Erről a legaljasabb eszközökkel gondoskodik.
S akkor még nem beszéltünk azokról a kérdésekről, amelyekről az álellenzék rég elterelte a figyelmet, hogy Magyarországon nemcsak egy kormányváltásra, hanem rendszerváltásra van szükség. Erről nem is beszélnek, amivel egyszerűen elterelték a figyelmet Orbán 2010 után végrehajtott államcsínyéről, az Alkotmány önkényes eltörléséről, Orbán államellenes bűncselekményéről, s a bebetonozott NER-ről. Ha Orbánt nem bűnözőként vezetik ki abból a hatalomból, amelyből kirobbantani sem lehet, akkor pillanatok alatt bénítja meg az elvi lehetőségként emlegetett ellenzéki kormányzást. Működésképtelen az ország, ha nem tér vissza az alkotmányos rend megpuccsolásának tényéhez és a bűnszervezet felelősségre vonásához.
Ez az ország soha nem fog úgy működni, hogy Orbán Viktort demokratikusan leváltották, és ő a következő négy évet ellenzékben tölti. Ez az ember legfeljebb géppisztollyal a kezében hajlandó átadni a hatalmat, efelől senkinek ne legyen kétsége. Ha elszámolnák magukat, és őt magát is meglepve, az ellenzék közös jelöltje vagy listája vagy bármije nyerne, Orbán egy hét alatt polgárháborús hangulatot teremtene, a beépített csapdákkal működésképtelenné tenné az országot. De ez a veszély nem áll fenn, erről ő maga mindig gondoskodik. Az ellenzék szembesül elsőként saját hazugságával, amikor próbálja azt a látszatot kelteni, mintha itt „demokrácia” és szabad választás lenne. Ezek bűnözők, akiket nemcsak azonnal börtönbe kellene csukni az államcsíny miatt, hanem bűnözők abban a tekintetben is, hogy nem tartanak be törvényt, szabályt, semmit. Nem adják át a hatalmat.
Ezért az ország jövőjének egyetlen záloga a törvényes helyzethez való visszatérés, a NER és a NENYI bűncselekménnyé nyilvánítása az Alkotmány alapján, a bűnszervezet vezetői letartóztatása, bíróság elé állítása, alaptörvényük egy tollvonással való eltörlése, majd a köztörvényes bűncselekmények miatti felelősségre vonásuk. Ezeket az embereket minden törvényes alap szerint felelősségre kell vonni, ki kell őket azonnal iktatni a közéletből, és egy új Alkotmányt kell készíteni. Ezt követően demokratikus és egyenlő választásokat kell tartani. Ehhez pedig az út a kivonulás a rendszerből, a bojkott, a polgári engedetlenség felmondása. Az ok, az alkotmányos rend megdöntése, a hatalom kizárólagos birtoklása.
Most nagy az öröm, ami érthető, és van is rá ok. Nagyon jó, hogy Lázár kapott egy pofont, arcra esett a hazug, képmutató hólyag. De ennél több nem történt. A hódmezővásárhelyi eredményből semmilyen következtetést nem lehet levonni, mert a parlamenti választások feltételei mások. Emlékezhetünk Kész Zoltán győzelmére, akkor is ámította magát és a népet az ellenzék, de a világon semmit nem jelentett, csak annyit, hogy Orbán túl szűkre szabta a kétharmadot, és véletlenül elveszítette. Ennek ellenére megoldotta a kétharmados kormányzást. Semmit nem számított Kész Zoltán győzelme.
Attól kell tartani, hogy azt leszámítva, hogy nem lehet a mellüket döngetni (igaz az ország nagyobb része nem is értesül róla, mert a Fidesz által lenyúlt – „nemzeti tulajdonba vett” – média be sem számol az eredményről), a győzelem inkább Orbán hazugságának kedvez. Lám, Magyarországon demokrácia van, lehet nyerni vidéki városi polgármesterválasztáson. Ki mondta, hogy itt diktatúra van? Lázár Jánost is le lehet győzni, a strómanjait is le lehet. De nehogy az gondolja bárki, hogy Orbánt is le lehet, és majd Orbánt bárki leváltja.
Semmi nem változott. Hódmezővásárhely megutálta Lázárt és a hűbéreseit, fellázadt, és még az sem zavarta őket, hogy a sok álellenzéki párt is a függetlent támogatta. Egy város lakosságát nem lehet a propaganda sajtóval etetni, hogy mi van a városban, mert tudják. Magyarország kétharmadának gondolkodását a Fidesz-propaganda irányítja. Elbutítottak az emberek, megfélemlítettek. Orbán még mindig úgy csalhatja el a választást, és szerezhet a NER hamis legitimációt, hogy még mindig a demokrácia hamis látszatát fenntarthatja.
A bojkott ezt szüntetné meg, de ebben az ellenzéki pártok anyagilag ellenérdekeltek. Ezért Orbán fog uralkodni Magyarországon, amíg van hozzá kedve és ereje. Így tessék örülni. Ha az ellenzék nem hazudna, és levonná a hódmezővásárhelyi választás konzekvenciáját, akkor az összes körzetben egy darab független jelöltet indítanának, aki jobboldali, ha lehet, volt fideszes, nagycsaládos „keresztény”, de akkor nekik nincs se kampánypénz, se frakció, se százmilliós évi állami támogatás. Meglesz ez? Meghozzák ezt az áldozatot? Na, ugye.
