A NER megalakulása után sokáig nagy viták dúltak arról, mi a helyes magatartás Orbán Viktor illiberális rendszerében. Mi számít megalkuvásnak, kollaborációnak, minek kell nevezni Orbán rendszerét, s hogyan kell viszonyulni hozzá? Lapunk kezdettől fogva fasiszta diktatúrának látta Orbán rendszerét, amely minden hatalmat Orbán kezébe helyezett. A hatalom kizárólagos birtoklását hozta létre, a törvények uralma helyett egy korlátlan hatalommal rendelkező ember uralma jött létre. Felszámolta a hatalmi ágak megosztását, ami csak a jogállamiság és a civil szabadság felszámolásához vezethetett.
Álláspontunk az volt, hogy a lényeget kell meglátni: nem a látszatot, hanem a valót, és arra fel kell hívni a közvélemény figyelmét. Egy diktatórikus rendszer kiépítését nem lehet élő egyenesben közvetíteni, és egy diktatúrában nem lehet úgy viselkedni, mint egy demokráciában. Más eszközökre van szükség. Ezért többször kerültünk konfliktusba a Klubrádióval, annak tulajdonosával és a rádió legendás riportereivel, mert álláspontunk szerint a rádió nem az adott helyzetnek megfelelően reagált Orbán „rendszerváltására”, „ellenforradalmi” rendszerére, az alkotmányos rend felszámolására.
Még a rádió élő műsorában is vitatkoztunk azon, hogy Orbán rendszere diktatúra vagy nem. Mert a diktatúrát egyesek a fizikai erőszakkal azonosítják. Erre azonban nincs szükség, mert Orbán törvényesíti, lepapírozza a törvénytelenséget, de attól az még nem törvényes, hanem törvénytelen. A Népszabadságot nem úgy zárták be, hogy megrohamozta egy fegyveres különítmény, hanem csapdába ejtették, és az új tulajdonos gazdasági döntésének álcázva kivégezték Magyarország legnagyobb napilapját. A teljes vidéki sajtót sem gépfegyverekkel foglalták el, de attól még elfoglalták és megszállták.
Vajon diktatórikus lépés-e a Klubrádió bezárása? A Klubrádió velünk vitatkozó képviselőinek logikája szerint nem az, mert törvényes úton, törvényes módon vették el a frekvenciájukat (borzasztó sajnálatukra, de az érintettek vessenek magukra, ha nem tudtak megfelelni a törvényességnek, ami Orbán rendszerében mindennél fontosabb). Ha ők hűségesek saját elveikhez, a rendszerről vallott nézeteikhez, akkor azt kell mondaniuk, hogy a Klubrádió bezárása nem diktatúra, nem diktatórikus lépés, hanem a „kormány” (mennyire szerették ezt használni erre a bűnszervezetre), vagy annak „médiahatósága” törvényesen járt el. Mi viszont saját akkori logikánk alapján azt mondjuk, hogy ez egy diktatúra lépése, egy önkényuralmi rendszer ténykedése, fasiszta rendszer döntése, a sajtószabadság elleni támadás.
Nem titkoltuk akkor sem, hogy érzésünk szerint a Klubrádió fél szemmel figyelt arra, hogy a diktatúrában csak addig menjen el, ameddig szabad. Nem kockáztatják a rádió működését, fennmaradását azzal, hogy antifasiszta rádiót működtetnek, amely egyenesen megmondja, hogy Orbán Viktor felszámolta az alkotmányos rendet, törvénytelen diktatúrát hozott létre, a rendszere törvénytelen és illigitim. Csalárd módon törölte el az ország demokratikus alkotmányát a négyharmados küszöb kétharmaddal való eltörlésével. Formálisan megtehette? Talán igen. Az Alkotmány szándékai szerint igen? Semmiképpen nem.
Azt is mondtuk, hogy hiába az óvatosság, ha eljön az ideje, Orbán szemrebbenés nélkül fogja bezárni a Klubrádiót. A kollaboráció, a megalkuvás a rendszer valós lényegének megnevezése helyett, nem menti meg a Klubrádiót sem, ahogy semmi mást sem. Egyenként leszalámiznak mindent és mindenkit. Ennél jobb lett volna a nyílt ellenállás. Igaz, többször írtuk azt, hogy a Klubrádiót megtartja Orbán, mert szükség van a sajtószabadság hamis látszatának fenntartására. De ebben tévedtünk. Már nincs rá szükség. Megérett a helyzet arra, hogy a Klubrádió is mehet a levesbe.
Most bezzegelhetnénk, hogy mi ezt megmondtuk, kiderült, hogy a NER diktatúra, a lényegét tekintve fasizmus. Talán nem kellett volna annyira finomkodni, amikor ugyanez a fasiszta rendszer hasonló módon tett másokkal. A Klubrádió sokkal többet tehetett volna a rendszer igazi természetének felismerése érdekében. Az utolsó demokratikus rádió volt, amely vétkes mulasztást követett el, hogy nem harcolt nyíltan egy fasiszta diktatúra ellen, s emiatt most úgy zárhatják be, mintha mi sem történt volna. Amennyire belesimult a NER-be, a NER „szabályai” szerinti kivégzése már nem is jelent botrányt.
De nincs bennünk káröröm, hanem inkább mérhetetlen szomorúság és együttérzés. Mert vitatkozhatunk ezeken keményen, egymás arcába vághatjuk, hogy másképp kellene, de amikor a diktatúra eltapossa a szabad és demokratikus újságírás egyik utolsó bástyáját, felszámolja a magyar sajtó legkiválóbbjainak egyik otthonát, műhelyét, akkor szolidárisak vagyunk, együttérzőek, és a Klubrádióval, a Klubrádióért és a munkatársakért együtt sírunk.
Ez túl van szakmai és politikai vitákon. Ilyenkor megemlékezünk arról, hogy felfogásbeli különbségeink ellenére ebben a rádióban sok fontos dolog elhangzott, sok fontos igazságot kimondtak, és nagyszerű emberek fontos és érdekes beszélgetéseket folytattak. A Klubrádió így is a magyar kultúra, a magyar szabadság egyik utolsó mohikánja volt, mert azt mondanunk sem kell, hogy az interneten való működését nem tartjuk egyenértékűnek a frekvencián való megszólalással. Orbán egy baloldali, liberális értelmiségi réteget szisztematikusan végez ki, egy nagy generációt eltüntet, háttérbe szorít, akik különbek nála.
Együtt kell látni az MTA, az SZFE, az egyetemek, a Népszabadság, a Klubrádió kivégzését. Ez egy politikai program, eltüntetése a szabad szónak, gondolatnak, minden emberi értéknek. Ennek volt egyik nagy képviselője, pótolhatatlan műhelye a Klubrádió. Megszüntetését egy fasiszta diktatúra aljas támadásának tartjuk a szólásszabadság, a véleményszabadság, a lelkiismereti szabadság és a sajtószabadság ellen. A Klubrádió minden munkatársának együttérzésünket fejezzük ki, és köszönjük mindazt, amit eddig tettek. Kívánjuk, hogy találják meg helyüket az internetes térben, mert az egy másik műfaj.
