Nincsenek könnyű helyzetben a Hit Gyülekezete tagjai, amikor Németh Sándor tanítása szerint imádkozni akarnak a démonok és a betegségek ellen, mert a vezető lelkész legújabban már azt tanítja, hogy a „démonokat és a bűnök terheit”, de sokszor a betegségeket is, „a Szentlélek helyezi az emberekre”, méghozzá a Hit Gyülekezete istentiszteletei alatt. Ez még akkor is felveti a józan távolmaradás gondolatát, ha ezt az énekesekre, zenészekre és „szolgálótestvérekre” (magára) vonatkoztatja, mert akkor mi a garancia, hogy a Szentlélek nem helyezi ezeket másokra is.
Itt látható a felvétel:
A „prédikációban” az hangzik el, hogy azokat a démonokat, és a bűnöknek a terheit, amelyeket a gyülekezet tagjai az istentiszteletekre visznek, azokat „többnyire a zenészekre, énekesekre és a szolgálótetsvérekre a Szentlélek valamiféleképpen ráhelyezi”. Majd így folytatódik: „Ha a szolgálótestvér nem kezd el imádkozni ezekért a dolgokért, gyakran még betegségeket is ráhelyez, ilyen is van”, akkor bajba kerül, mert sátáni befolyás alá kerül. Németh Sándor szerint ezt a sátáni befolyást, démonokat, bűnök terheit és betegségeket, a Szentlélek helyezi rá.
Csakhogy felmerül a kérdés, ha Isten harmadik személye (akit a Biblia „Vigasztalónak” nevez) helyezi rá a szolgálótestvérre (vagyis: Németh Sándorra) a démonokat és a betegségeket, akkor kihez imádkozik, hogy vegye le azokat róla? Ha Isten helyezte rá, miért venné le róla? Ha leveszi róla, akkor miért helyezte rá? Ki ki ellen van? Ha a Szentlélek helyezi a démonokat és a betegségeket őrá, akkor ki ellen imádkozik? A Szentlélek ellen? Hiszen a Szentlélek helyezte rá. Vagy az Atya, esetleg a Fiú fordul a Szentlélek ellen? Amelyik ház meghasonlik magával, az elpusztul.
Számos kérdést felvet Németh Sándor démonológus szakértő új elmélete, leginkább azt, hogy mióta bútorozott össze Isten az ördöggel, a Megváltó Jézus Krisztus (aki Szentlélekkel keresztel) mióta használja a Sátánt az emberek ellen, és mióta teszi a Szentlélek a démonokat, bűnök terheit és betegségeket az emberekre? Jézus kiűzte a démonokat, meggyógyította a betegeket, soha senkire nem helyezett se démont, se betegséget. A Szentlélekről pedig azt mondta, hogy az még nála is jobb lesz, ezért jobban járnak a tanítványok, ha ő elmegy, és jön helyette a Szentlélek.
Nem beszélve arról, hogy mekkora szívás a Hit Gyülekezete tagjának lenni, ráadásul Németh Sándor agymenéseit hallgatni, mert ha eddig nem démonizálódott valaki, vagy nem betegedett meg, akkor a Hit Gyülekezete pénztiszteleti alkalmain ezt simán összeszedheti, mert a Szentlélek ráhelyezi. Hacsak nem magától Németh Sándortól démonizálódnak az emberek, és nem attól lesznek betegek, hogy ezt a zöldséget hallgatják. Mert aki ebbe belegondol, az vagy bűntudattól szenved, hogy nem ő fertőzi-e meg a többieket, vagy nem tudhatja, mit szedett össze egy „istentiszteleten”.
A Hit Gyülekezetében évtizedek óta nagyobb tiszteletben részesítik az ördögöt, mint Istent, a démonokat, mint a Szentlelket, nagyobb erőt tulajdonítanak nekik és a bűnöknek, mint a megváltás és a kegyelem erejének, de arra még a legjobb tizedfizetők sem számítottak, hogy egyszer még az is kiderül, hogy nem a Szentlélekkel töltekeznek be, hanem démonokkal, nem meggyógyulnak, hanem megbetegszenek, ha elmennek a Hit Gyülekezetébe. Ami még ennél is rosszabb, hogy maga a Szentlélek helyezi rájuk a démonokat és a betegségeket, ahelyett, hogy levenné őket.
Vagy ami ennél is rosszabb, hogy miattuk mennek démonok a zenészekre és Németh Sándorra, miattuk lesz démonikus és beteg a vezető lelkész. Ha elkezdik magukat kárhoztatni, hibáztatni és keresni a módját, hogyan tudnák ezt megakadályozni, akkor garantált egy féléven belül a diliház, ahova enélkül is elég sok hites bekerült Németh Sándor zseniális „szellemi látásai” nyomán. De a Bibliában hívő embereket ugyancsak erős kérdések elé állítja ez a „kemény eledel”, mert a Bibliával szemben Németh Sándor szerint az Isten gonosz.
Van a teológiai tévelygéseknek és durva eretnekségeknek olyan szintje, amikor a prédikátort megkérik kedvesen, hogy vonuljon nyugdíjba, amíg tragédiákat nem okoz a tudtalanságával és a totális eretnekségével, vagy megkérik, hogy nyújtsa előre a két kezét, amíg ráhúzzák a kényszerzubbonyt. De a Hit Gyülekezetében ez nem lehetséges, mert Németh a tulajdonos, ezt is lopta, mint az ATV-t, és mindent egész életében. Korlátlan hatalommal rendelkezik, és mindenkinek engedelmeskednie kell, mert aki neki nem engedelmeskedik, az Isten ellen lázad.
Ráadásul, tévednek azok, akik azt hiszik, hogy Németh Sándor meghülyült, eretnek vagy elmebeteg lett, mert ehhez hasonló tanítások (és azok borzalmas hatásai, tragédiái) szegélyezik az útját. Az oka pedig az, hogy Németh Sándor saját bűneit, démonait, betegségeit mindig másoknak tulajdonítja. A Szentlélek csak úgy keveredik bele ebbe, hogy egy ilyen szenthez kiférne hozzá, mint csak a Szentlélek. Képes Istenből Sátánt csinálni, csak ne kelljen szembenézni saját magával.
Erre kiváló példa ugyanennek az október 2-án elhangzott prédikációnak az alábbi részlete, amelyben arról beszél, hogy reggel keserűséget érzett magában, de a nagy szellemi szakértő azt már tudta a nagy rutinjával, hogy ez nem az ő keserűsége, hanem azoké, akik majd este megjelennek a Hit Gyülekezetében, ún. „istentiszteletre”. Még ott sincsenek, de ő már érzi a keserűségüket, és miattuk szenved, nem maga miatt. Ezért felszólítja a nála sokkal különb embereket, hogy térjenek meg, hogy elhagyja a keserűség, amit ő érez, de nem az övé. Nem ő tér meg.
Érdemes meghallgatni:
Mintha egy paródiát látnánk, amikor azt mondja, hogy van akkora tapasztalata, hogy „ez nem az ő keserűsége”. Ilyenkor szokta megátkoztatni azokat, akiket gyűlöl, mert nekik szokta tulajdonítani a saját rossz érzéseit. Ezúttal nem a Bartus, az Iványi, a BAGY és a többi „ellenség” jutott eszébe (majd ezután a cikk után igen), hanem saját gyülekezetének mit sem tudó tagjai, akik nem éreznek keserűséget, csak ő. De ő rájuk olvassa. Ki az, aki nem vétkezik? Mindenki megtalálja magában a hibát és az okot, csak ő nem, aki keserű. Ha eddig nem voltak keserűek, mostantól azok lesznek.
„Miért jött be ez a keserűség? – kérdezi. – Világos volt számomra, hogy ma az összejövetelen részt vesznek olyanok, akik nagyon megvannak keseredve, és mást sem csinálnak, minthogy másokat hibáztatnak” – mondja. Nem veszi észre, hogy éppen ezt csinálja. Saját magáról beszél. Ezért másokat szólít fel az Úr Jézus Krisztus nevében, hogy térjen meg, mert a keserűségből így nem fognak kijönni. Ezt mondja: „Gyakran a keserűség az ember rossz döntéseinek, vétkeinek a következménye.” De ez rá nem vonatkozhat, csak másokra.
Elmondja másoknak, hogy mit kellene tennie (valójában neki): „ha megbánod a bűneidet, ha bűnbocsánatot kérsz az Istentől, akkor az elmegy a lelkedbe, és ráadásul meg is szabadulsz abból a kényszerérzésből, hogy másokat állandóan kipellengérezz”. Vélhetően itt van a megoldás a kulcsa, hogy attól szenvednek évtizedek óta tízezrek, hogy van egy diagnosztizálható beteg, akinek az a betegsége, hogy nem képes szembenézni saját magával, s mindig másban keresi és találja meg a hibát. Ezért már az Istenre is rákeni saját démonait, bűneit és betegségeit.
Egyesek nárcisztikus pszichopataként diagnosztizálják ezt a betegséget. Most már csak az a kérdés, hogy egy ilyen ember lehet-e lelkész és pásztor? Közpénz milliárdokat bezsebelve.
