Igazolva azokat a megállapításokat, hogy Orbán tudatosan készül a világ szélsőjobboldali átrendeződésére, az illiberális fasiszta világuralom megteremtésére, s azért mindent meg is tesz, elmondta a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitó eseményén, hogy ennek idejét 2030 környékére teszi. A tudósítások szerint úgy fogalmazott, hogy „2030 környékén, amikor mindenfajta nagy átrendeződések lesznek a világban, amiről most már nincs időm beszélni, de Amerikától az Európai Unióig sok minden történni fog, arra a 2030 környéki időpontra, ami minden nemzetet megpróbál majd, és komoly, ennél a mostani pandémiánál sokkal nagyobb stresszteszt alá helyez majd…”
Orbán nyilván azzal számol, hogy Amerikában Trump győz, s ott folytatja, ahol 2021. január 6-án abbahagyta. Ha még egyszer hatalomra kerül, többet nem szabadulnak meg tőle és a republikánus párt trumpistáitól, akik Amerikából is egy illiberális államot csinálnak az amerikai alkotmányosság megszüntetésével. Hogy ez milyen reakciót vált ki Amerikában, és ennek megakadályozására az amerikaiak vállalják-e egy újabb polgárháború megvívását, ahol az illiberális fasiszták birtokolják az állam erőszakszervezeteit és szabad zsoldosaik a fegyvereikkel egy másik hadsereget jelentenek, ezt nem tudjuk. De a veszély nyilvánvaló, nem véletlenül akarják Trumpot is Pestre hívni, hogy Orbán fasiszta rendszere legyen az amerikai republikánusok mintája.
Orbán vélhetően ekkorra számít arra, hogy az európai szélsőjobb többségbe kerül az Európai Unióban, az orosz és a kínai terjeszkedés amerikai és európai támogatással és jóváhagyással valósul meg, és ebben a nagy átrendeződésben helyezi el Orbán a maga mintának számító fasiszta rendszerét. Orbán meggyőződése, hogy a jogállamiságra, a törvényuralomra, az emberi és polgári jogokra épülő liberális világrendszer nem a vége és a csúcsa az emberi társadalom fejlődésének, mert a liberalizmus által abszolutizált egyéni jogok és szabadság zsákutcához és bukáshoz vezetnek.
Ezért a saját magát korlátozó önkényuralmi fasiszta állam modellje, amely az emberi szabadság útját állja bizonyos „értékek” nevében, hatalomra jut, és ez magasabbrendű, mint a felvilágosodásra épülő liberális demokratikus állam. Ez tévedés, amit a történelem már bebizonyított, mert az orbáni illiberális fasizmusban semmi új nincs, csak abban különbözik a korábbi diktatúráktól, hogy különböző eszközök kombinációjával helyettesíti a nyílt totális diktatúrát, de azt is csak egy ideig teheti meg. A fasizmus az fasizmus, a diktatúra az diktatúra, nevezzék bárhogy a jogfosztást.
Ezért Orbán állama és modellje halálra van ítélve, viszont ugyanúgy borzalmas pusztulással jár, mint a korábbi diktatúrák. Ebből a magyaroknak jelenleg csak annyit kell látniuk, hogy az Orbán-rendszer lényegének fel nem ismerésével, a demokratikusnak hazudott választási cirkusszal, és azzal, hogy nem lázadnak fel és nem kergetik el Orbánt, előidézői lehetnek egy világméretű illiberális katasztrófának, ami nagyon súlyosan fogja érinteni őket is.
Azt is láthatják ebből, hogy Orbán mire számít, mit tervez, mire készül, amiből megállapítható, hogy esze ágában sincs átadni a hatalmat és lemondani erről a jövőképről egy olyan ember javára, aki összevissza beszél, és akinek még a nevét sem hajlandó kimondani. A magyar választás abban az esetben lenne érdekes, ha egy önjelölt ámokfutó nem rombolta volna le az ellenzék esélyeit, és sikerült volna egy normális programmal, hiteles emberekkel egy rendszerváltó hangulatot létrehozni, amit Orbán kénytelen lett volna egy nyilvánvaló csalással és/vagy erőszakkal elfojtani.
Az ellenzéki előválasztás meghekkelt második fordulója után ez a lehetőség elúszott, az ellenzékiség lejáratása és az ellenzék demoralizálása zajlik, egy várható újabb kétharmados győzelemmel, amihez még látványosan és direkt módon csalni sem kell. A csalás már bele van építve a rendszerbe, amit az ellenzék tudomásul vett és elfogadott, és ez elég lesz. Orbán pedig készül az illiberális fasiszta világforradalomra, amihez a rendszere politikai stabilitását és legitimációját most erősíti meg áprilisban újra.
