Nemcsak a Fidesz – „SS” tetoválásával híressé lett – biztonsági őre, hanem számos más körülmény is kínálja a párhuzamot az 1936-os berlini náci olimpiával. Ahogy akkor Adolf Hitler, ma Orbán Viktor fenyegeti Európát fasiszmussal, nácizmussal, a liberális demokrácia megdöntésével, Magyarország militarizálása révén pedig háborúval is. Amíg azonban a náci Führer rejtegetni próbálta rendszere és ideológiája lényegét (például az olimpia idejére eltüntettek antiszemita feliratokat), addig Orbán kifejezetten kérkedik azzal, hogy Magyarrország egy autokratikus, fasiszta diktatúra.
A hasonlóság mindenképpen fennáll, mert Orbán is propagandacélokból rendezte meg az atlétikai vb-t, amely főpróbája egy magyar náci, keresztényfasiszta olimpiának. A budapesti atlétikai vb sportértéke a nullával egyenlő az önmagát fényező Orbán-rezsim számára. Ez a berlini olimpiához hasonlóan egy erődemonstráció, melldöngetés és propaganda, amely az Orbán-rezsim nagyságát és erejét hivatott demonstrálni a világ előtt, a magyar náci vezér dicsőségét zengi és reprezentálja a külvilág és a magyarok számára. Egy hazug szemfényvesztés keretében.
A náci olimpia és a magyar atlétikai vb közötti különbség az is, hogy amikor Hitler az olimpiával az új, erős és egységes Németország képét mutatta, az a Németország valóban erős és egységes volt, miután a I. világháborús vereség után frusztrált németek számára Hitler nacionalizmusa és antiszemitizmusa (a tragédia okozóinak felmutatása és a zsidók elleni gyűlöletpropaganda) megtette a hatását, és a németek a führerük mögé álltak. Orbánra ez nem igaz, Orbán és klientúrája, az általuk elbutított és megvezetett emberek, valamint az ország másik fele közötti szakadék egyre nő.
Míg Hitler elaltatni akarta a világ közvéleményét a német náci rendszer lényegéről és veszélyéről, addig Orbán ellenkezőleg: a keleti diktátorok (Orbán undorító és hazug kifejezésével élve: az ő „politikai barátai”) meghívásával az volt a célja, hogy félelmet keltsen, mint a világ legocsmányabb diktátorianak szellemi és politikai vezére, hogy Magyarországot és Budapestet a nyugatellenes embertelen és söpredék diktatúrák központjának és fővárosának állítsa be. Elmebeteg ötlet és demonstráció volt ez, amivel a Nyugat felé akart megint erőt fitogtatni és provokálni.
Orbán pszichológiai szempontból nem nőtte ki az óvodát, mint minden diktátor, a legfontosabb vonása a sértettség, a frusztráltság és a bosszúvágy. A magyar liberális demokraták elleni gyűlöletét az egész nyugati demokratikus szabad világgal szembeni gyűlöletté transzformálta, frusztrációját az egész demokratikus és szabad világgal szemben kiterjesztette. Mint egy toporzékoló óvodás, aki a pelenkás fenekét veri a földhöz, és ha egy kicsit nőni fog, majd belerúg a társaiba, kínozza őket, de a bogarakat és a madárfiókákat is, s ő lesz a legsunyibb, legaljasabb verekedő.
Orbán ezt a frusztráltságát akarja beoltani a magyar emberekbe, ezért hazudik a Nyugatról, az EU-ról, Amerikáról, hogy a magyaok is frusztráltak és betegek legyenek, mint ő, s ugyanazt érezzék, amit ő. A probléma egy jó orvossal megoldható lenne, annak hiányában egy jogállam is megtenné, amely félresöpörné az útból, de Orbán elődei nyomdokain haladva elsöpörte ezeket a jogállami eszközöket, ezért nem lehet demokratikus úton félreállítani. Az egészségügy az ő színvonalára esett vissza. Azért sem jók a vezérelvű diktatúrák, mert az általuk vezetett országok színvonalának határai a diktátor intellektuális határaival esnek egybe.
Hitler esetében más volt a helyzet, mert ott valóban létezett egy frusztrált tömeg a világháborús vereség miatt, s úgy került ennek a tömegnek az élére, mint a legfrusztráltabb német, aki ráadásul nem a világháborús vereség miatt frusztrálódott, hanem azért, mert egy zsidó származású professzor elutasította, mint festő hallgatót a képzőművészeti egyetemi felvételijén. Hitler maga mögé állította az egészen más okból frusztrálódott tömeget, hogy bosszút álljon ezen a sérelmén. Ez volt a holokauszt. Ebből látszik, milyen erő van az ilyen frusztrált betegek sérelmeiben.
Orbánnak a sértett, frusztrált tömeget magának kell létrehoznia, Trianonnal, liberális zsidókkal, Brüsszellel, Amerikával, genderekkel, bevándorlókkal ijesztgetve. Orbán atlétikai vb-jének és Hitler olimpiájának propagandája között az is nagy különbség, hogy míg Hitler Németországa gazdaságilag erős volt, addig Orbán mögött egy csődbe jutott, a csődöt takargató és leplező állam áll, amely csak hazugságokkal tudja letagadni a csődöt és a Holdról is látható, elképesztő és visszafizethetetlen mértékű állami eladósodást.
Hasonlóság azonban, hogy Orbán is a militarizáció, a háborús készülődés, a fegyvergyártás felé indult el, s ettől reméli a társadalmi és a gazdasági stabilizálódást. Minden olyan diktatúra, amely a nacionalizmusra épül, a végén háborúhoz vezet. A nacionalista propaganda és uszítás, a sérelmi politika nem áll meg egy szinten, hanem egyre inkább fokozódik, a konfliktus erősödik, a tömegek izgatásához militarizmusra és fegyverkezésre van szükség, s ennek az útnak a végén a háború áll. Orbán ezen az úton halad, és pontosan látható, hogy ennek mi lesz a vége. Háború.
Ezért hasonlóság az is, hogy amiképpen 1936-ban elkerülhetetlen volt egy háború, amit Hitler robbantott ki, a jelenlegi állás szerint ugyanúgy elkerülhetetlen egy háború, amit Orbán robbant ki. Ez elvégzett dolog Orbán súlyosan beteg elméjében, és senki nincs, aki ebben korlátozza vagy megállítsa. Augusztus 20-án nem rejtegette, hanem nyilvánosan hirdette azt, hogy a Nyugat ellensége, hogy ő nem demokrata, hanem egy diktátor, és a világnak rettegnie kell tőle. Csak ez az érzés tudja rövid időre megnyugtatni a beteg elméjét, s a tudat, hogy bosszút áll, s a pusztítás felé halad.
Orbán mindezt egy sportrendezvénnyel legitimálta, egy atlétikai vb-vel állította a diktatúra és a nacionalista hazugságai, a világ leszennyesebb diktátorai oldalára érzelmileg az embereket. Már akiket lehetett: azokat az idióta hülyéket, akik nem látnak tovább az orruknél, nem fogják fel, hogy ezt a cirkuszt az ő pénzükből az becsapásukra, kifosztásukra, meggyilkolásukra találták ki. Akik egy futásért eladják az életüket, a jogaikat, a biztonságukat, a békéjüket, akik bevállalnak ezzel maguknak egy diktatúrát és egy háborút.
Akik elhiszik, hogy itt valami nagy dolog történik, ami nem a magasugrás, a futás és a távolugrás.
