Orbán gyakran eljátssza, mintha a feleségének, Lévai Anikónak bármilyen beleszólása lenne a döntéseibe. Ha nem akar valamire egyenes választ adni, akkor hivatkozik a feleségére. Katarban arra a kérdésre, hogy mikor szándékozik visszavonulni (soha – A szerk.), Orbán azt válaszolta: „Amikor a feleségem úgy dönt.” Orbánnál nehéz olyat mondani, hogy ennél arcátlanabb kijelentést nem is lehetne elképzelni, mert nagyaon erős mezőnyben hangzott el ez a hazugsága is. De legyen elég annyi, hogy ez mindennél jobban megalázza a feleségét, akinek még a saját döntéseihez sincs köze.
Orbán családfelfogását ismerjük az alaptörvényéből, az apa férfi, az anya nő, ami alatt azt is kell érteni, hogy ki az úr a háznál, ki a gazda. Orbán a féridomináns társadalom vadbarom képviselőinek is egyik legszélsőségesebb példánya, akinek nőkről alkotott éleménye kifejeződik a „Fehérvári huszárok” című kedvenc dalában, a szingli hordákról alkotott fideszes áláspontról, a vakkomondoros esetekről, amelyek nemcsak Balogh képviselő és Terike kapcsolatában fordultak elő, ezt biztos forrásból tudjuk. Orbán különben sem foglalkozik nőügyekkel, olyan mélyre nem süllyed.
Orbán felfogásában a férj és az apa szerepe kizárja, hogy a felesége mondjon meg bármit, fordítva pedig nem is lehet másképp. Ha Lévai Anikón múlna, Orbán már régen visszavonult volna, de neki ebbe annyi beleszólása van, mint Röfinek a vacsorába, vagy a magyaroknak saját sorsukba: semmi. A megalázó ebben az, hogy Lévai Anikó tudja, hogy neki mennyi lapot oszt az „ember”, s utána kell ezt olvasnia, hogy bármi úgy történik (főleg Orbán visszavonulása tárgyában), ahogy ő dönt.
Diktátorok nem szoktak visszavonulni, mert nekik a hatalom a levegő. Diktátorok vagy a bunkerben, vagy a lámpavason, vagy a kivégzőosztag előtt, vagy a hágai nemzetközi bíróságon végzik, de a hatalomból soha nem vonulnak vissza. Ez csak demokratákra jellemző. Diktátorok a családjukban sem demokraták. Az Orbán-családban ugyanolyan diktatúra van, mint a Fideszben és az egész országban. Aki neki ellentmond, annak vége.
Ezért igazán alantas ez a hivatkozás, amely felhívja a figyelmet éppen az ellenkezőjére, a nők másodrendű szerepére. Mindezt attól az embertől kell hallani, aki a nőket csak szülő teheneknek nézi, akiknek azon kívül a konyhában van a helyük. Éppen attól az embertől hangzik el ez ahazugság, aki a mintapéldánya a férfidomináns macsó bunkónak, aki mellett mindenkinek kuss a neve. Attól az embertől, aki szerint csak egyfajta család lehet, amelyik olyan, mint az övé, ahol a férfi parancsol mindenkinek.
Akinek a feleségén messziről látszik, ahogy megtörve baktat az „ura” után, és már régen beletörődött a sorsába, hogy neki semmi beleszólása nincs semmibe, és csak kerülni akarja a bajt. Lévai Anikó őszinte, intelligens ember, egyszer szívéből mondta, arra a kérdésre, hogy gondolt-e már arra, hogy elváljon: „Arra, hogy elváljak, még nem gondoltam, de arra, hogy megöljem, már igen”. Ez minden valószínűséggel így van, a válásra esélye sem lenne, Orbántól csak egy módon tudott volna szabadulni.
Hogy ez megfordult a fejében, az mindent elmond Orbánról és a kapcsolatukról. S arról is, mennyi beleszólása lehet bármibe.
