Orbán hazug módon összekapcsolta az oroszok melletti politikai kiállást a rezsicsökkentéssel, ami Magyarország egyik legkártékonyabb programja, ami hosszútávon iszonyú károkat okoz. Orbán azt hazudja a magyaroknak, mintha az olcsó orosz gáznak (és olajnak) lenne köszönhető az egyébként is erősen megkérdőjelezhető rezsicsökkentés, nem pedig kormányzati döntésnek, a hatósági ár bevezetésének, függetlenül az orosz energia árától.
Ennek legnagyobb bizonyítéka, hogy amikor a gáz világpiaci ára olcsóbb volt, mint a magyar hatósági ár, amelyen a lakosságnak adták, akkor sem követték a piac mozgását, hanem rezsicsökkentés címén drágábban adták a gázt a lakosságnak, mint amennyit a világpiaci ár megengedett volna. Orbán a tömeggyilkos orosz állam melletti politikai kiállását és az oroszok elleni szankciók vétóját a rezsicsökkentéssel magyarázza a magyaroknak, mintha a rezsicsökkentés Putyin és Oroszország ajándéka lenne, és emiatt kellene az oroszok elleni szankciókat szabotálni.
Ez hazugság, mert noha a Gazprom bizonyos kedvezményei csökkentik a rezsicsökkentéssel vállalt terheket, a rezsicsökkentés nem ennek köszönhető, hanem egy olyan kormányzati döntésnek, amely a Gazprom mindenkori árától függetlenül állandó szinten tartja a lakossági fogyasztási árat, a hatósági árral kikapcsolva a piac kedvező és kedvezőtlen változásait. A rezsicsökkentésnek az lett az egyik hatása, hogy megnőtt az energiafogyasztás, mivel olcsóbb a rezsi, emiatt pazarlóan bánik a lakosság az energiával, miközben az energiaszektor lerohad és elmaradnak a fejlesztések.
Abban a politikai légkörben, amelyben az Európai Unió országai óriási áldozatokat vállalnak, amikor lemondanak az orosz gázról és most már az orosz olajról is, Orbán számíthatna kompenzációra és anyagi támogatásra, ha az orosz energiafüggőséget megszüntetné. De Orbán politikai okokból, egy fasiszta és náci rendszer támogatása miatt nem mond le az orosz energiáról, mert ezzel nem csupán a magyar megrendeléseket tartja meg az illiberális fasiszta orosz rendszernek, hanem erre hivatkozva akadályozni tudja (már amennyire eddig tudta) az uniós szankciókat.
Orbán ugyanis nem az Európai Unió, hanem Putyin szövetségese, nem az EU-hoz áll közel, hanem az oroszokhoz. Emiatt nem hajlandó megszabadulni a politikai függőséget is jelentő orosz energiafüggőségtől, mert részéről ez a „függőség” önkéntes. Orbán az orosz oligarchikus, fasiszta és náci állam modelljét követi, ellensége a liberális demokráciáknak, szívből gyűlöli a Nyugatot, az Európai Uniót és a NATO-t, és ezek ellen harcol. Ebben pedig a legnagyobb szövetségese a népirtó és tömeggyilkos orosz állam.
Ezt azonban nem lehet kimondani, ezért a Magyarországot hosszútávon lepusztító rezsicsökkentésre hivatkozik, mintha a rezsicsökkentés az orosz energián múlna, s ha nem az oroszoktól kapná az energiát, akkor nem lehetne rezsicsökkentés. A kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. Hatósági árat bármilyen forrásból származó energiára is meg lehet állapítani, az orosz energia nem olcsóbb annyival, hogy az csak azzal lenne végrehajtható. Sőt, időnként a gáz világpiaci ára olcsóbb volt, mint a magyar hatósági („rezsicsökkentett”) ár.
Az biztos, hogy ha ebben a helyzetben Orbán benyújtott volna az EU-nak egy elszámolást, hogy szívesen lemond az orosz energiáról, ha az ezzel járó veszteséget finanszírozza az EU, nem mondtak volna nemet. Épp ilyen ígéretekkel próbálták rávenni Orbánt az orosz szankciók támogatására. De Orbánnak nem kellett a kompenzáció, mert neki csak az számít, hogy Putyin és az orosz illiberális fasiszta rendszer ne bukjon meg, mert akkor elveszíti a magyar fasiszta diktatúra a legnagyobb hátországát, s ezzel romba dől Orbán Európát és a demokratikus világot fasizálni akaró álma.
Ezért hazudik a rezsicsökkentésről, ezért állítja be úgy a magyaroknak, mintha az oroszoknak lenne köszönhető, mintha az orosz energiától függne. Szomorú, hogy az ellenzék is azzal kampányolt, hogy a „rezsicsökkentés marad”, ahelyett, hogy a lakossági terhek enyhítésének más módját találta volna ki, és a rezsicsökkentés nevű hazugság eltörlését javasolta volna. Hatósági árat diktatúrák alkalmaznak, amely hosszútávon biztos útja a csődnek, az iparág tönkretételének és az energiahatékonyság csökkentésének. A végén ez többe kerül, és a veszteséget a lakosság fizeti meg.
Orbán ezt még egy tömeggyilkos rezsimnek is tulajdonítja, mint a volt megszállók és mai népirtó oroszok kedves ajándékát a magyar népnek, hogy az ő fasiszta rendszerének megmaradjon az orosz támogatottsága és hátországa a szabad és demokratikus Nyugattal szemben, ez mindennek a teteje. Az pedig ennél is felháborítóbb, hogy ezt a hazugságot senki nem leplezi le a mindent tudó, sőt mindent is jobban tudó magyar népnek. Borzalmas és szánalmas.
Mindennek pedig a normális nyugati demokráciák isszák meg a levét, de szerencsére Merkel távozásával Orbán elveszítette a legbecstelenebb támogatóját, így az EU lassan átlép rajta, és már egyre kevésbé foglalkoznak vele. Ezzel viszont a magyarok ezerszer többet veszítenek, mint amit a rezsicsökkentéssel nyernek. Pontosabban, amiről hiszik, hogy nyernek, mert amit ott megtakarítanak, azt kifizetik máshol. A különböztetet ugyanis valakinek meg kell fizetnie, és az nem Orbán, meg nem az Orbán-család, nem is a strómanok, hanem az ostoba magyar emberek.
Ezért ne mondja senki, és ne higgye el senki, hogy Orbán „harcolt”, mert Orbán nem harcolt, hanem hazudozott és szemétkedett. Mindezt kizárólag saját maga, a lánya, a veje, az apja, a testvére, a felesége, a strómanjai, az oligarchái, s a legkisebb mértékben sem a magyar nép érdekében. A magyar nép érdeke az lenne, ha eltakarodna ez a gazember, és Magyarország belépne a demokratikus nyugati országok közösségébe, ahonnan Orbán kiléptette, s ahol már csak formálisan van jelen. Orbán a barátot mondja ellenségnek, az ellenséget barátnak.
Magyarország barátja a demokratikus Nyugat, ellensége pedig Orbán, a saját fasisztái és a velük szövetséges népirtó oroszok.
