A papírformának megfelelően végződött a parlamenti választás. Orbán kétharmaddal nyert, az ellenzék pedig tragikus vereséget szenvedett. Mindez borítékolható volt előre. Érthetetlen, hogy az ellenzék tábora hogyan nem volt képes szembenézni a tényekkel és a valósággal hónapok óta, és ennek köszönhetően képtelen volt a korrekcióra. Emiatt a biztos megsemmisítő vereségbe futott. Márki-Zay Péter már hónapokkal ezelőtt lenullázta az ellenzéki esélyeket, amivel képtelen volt szembenézni az ellenzéki összefogás, és tenni ellene, emiatt súlyos felelősség terheli a vereség miatt.
A vereség elsőrendű felelőse Márki-Zay Péter, a „kapitány”, aki előbb megpuccsolta az ellenzéki előválasztást azzal a hazugsággal, hogy ő majd elhódítja a jobboldali szavazókat, és nélküle nem lehet leváltani Orbánt (illetve csak ő képes leváltani Orbánt). A másodrendű felelős az ellenzéki összefogás, amely képtelen volt megállítani ennek a tehetségtelen, beképzelt, dilettáns embernek az ámokfutását, és azt képzelte, hogy ezt meg lehet úszni és ennek nem lesz súlyos következménye. Harmadrendű felelősei azok, akik Márki-Zay őrültségeit és őt magát védték hazugságokkal.
Az Amerikai Népszava előre megmondta, hogy ennek csak tragédia lehet a vége. Egyesek azt képzelik, hogy ha a szabad sajtó nem írja meg a miniszterelnök-jelölt botrányos szereplését, akkor az olyan, mintha meg sem történt volna. Nem olyan. Ezért van a független és szabad sajtó, amit meg kellene becsülni, hogy időben jelezzen, és arra a politikusoknak és a közvéleménynek figyelnie kell. Az Orbán-rezsim alatt elveszítette az ellenzéki tábor a demokratikus érzékenységét és feladta (egyebek mellett a sajtószabadságról vallott) elveit, ezért nem váltották le Márki-Zay-t, s buktak.
Az Orbántól való szabadulás kétségbeesett vágya, hisztériája és a pánikhangulat arra késztette az ellenzéki tábort, hogy feladja önmagát, az elveit, a józanságát, a valóságismeretét, mert mindent alá akart rendelni a szent célnak, hogy leváltsák Orbánt. Azt nem értették meg, hogy ezzel a magatartásukkal hiúsították meg azt, hogy legalább megszorongassák és olyan csalásra kényszerítsék, amiből kiderül, hogy ezt az embert nem lehet demokratikusan leváltani, mert nem engedi. Felesleges a következő négy évre és az újabb választásra várni, mert az csak Orbán legitimálására való.
Ebben az évben először látszott remény arra, hogy 12 borzalmas év után szembesülhet a magyar társadalom a valósággal, hogy a hazáját ellopták. Magyarországot kisajátították, és nem lehet már választáson megbuktatni az ország diktátorát. Ezért más, békés (!) eszközökre van szükség, amit az Amerikai Népszava 12 éve hirdet, méghozzá a rendszer bojkottjára, a rendszerből való azonnali kivonulásra, passzív ellenállásra, az élet megbénítására. Mindenképpen a rendszer legitimációjának megvonására, a demokrácia hamis látszatának megszüntetésére.
Mi 12 éve mondjuk, hogy ezek a választások előre „el vannak csalva”, ezek Orbán mindenkori kétharmados győzelmére vannak beállítva. A megvalósult ellenzéki összefogás azt az ígéretet hordozta, hogy Orbán nem tudja a választást elcsalni a rendszerbe iktatott elemekkel, hanem olyan csalásra kényszerül, ami felébreszti az országot, hogy egy bűnözővel áll szemben, aki leigázta az országot, s akitől nem lehet választások útján megszabadulni. Olyan, mint egy idegen megszálló hatalom (Putyin bábjaként majdnem szó szerint az is).
Erre minden esély megvolt, mert az ellenzék tartósan, magabiztosan és meggyőzően vezetett a Fidesz előtt, s ha az az előny megmarad, akkor Orbánnak nagyon durva csalásra lett volna szüksége. De ekkor megjelent a színen Márki-Zay Péter a hazugságával, hogy ő majd az ellenzék mellé állítja a fideszes szavazókat és a bizonytalanokat. Jöttek az önjelölt szürke eminenciás értelmiségiek, akik 12 éve rombolják és pusztítják még azt is, ami van, és elhitették az előválasztás második fordulója előtt, hogy egy jobboldalival kell legyőzni a jobboldali Orbánt. A koncepció is őrültség volt.
Mindez nem elég, mert Márki-Zay Péter nem hozta azt a minimumot sem, amire bárki képes lett volna. Ha nem hoz senkit, de legalább nem veri szét az ellenzéket, nem üldözi el a szavazók nagy részét, még lett volna esély. De ez az ember maga volt a borzalom, és mindennek ellentéte, amilyennek az ellenzéknek lennie kell, és amivel alternatívát kell nyújtania Orbánnal szemben. Márki-Zay szétverte a reményt, a pozitív hangulatot, behozta a gyűlölködést, a fideszes mentalitást és stílust, amiket beszélt, attól pedig felfordulna minden kutya, ha megenné. Elfogadhatatlan.
Az Orbán leváltásának vágyába beleőrült ellenzéki támogatók nem ismerték fel, s nem mérték fel, hogy ez az ember mekkora csapás. Képtelenek voltak szembenézni ezzel, védelmeztek mindent, amit tett, mert azt gondolták, hogy erre van szükség, hogy leváltsák Orbánt. Miközben ezzel a magatartásukkal egyre távolabb kerültek ettől. A többség ma sem képes megérteni és szembenézni azzal, hogy Márki-Zay Péter a magyar közélet egyik legsötétebb és legveszélyesebb figurája, akitől azonnal szabadulni kellett volna, mert megfertőzött és lerombolt mindent.
Önteltsége nem ismert határokat, mindenkit elnémított, mindenkit háttérbe szorított, mert meg volt győződve arról, hogy csak ő az egyetlen alkalmas ember, miközben ő volt a legalkalmatlanabb. Ki kell mondani, hogy egy öntörvényű, ellentmondást nem tűrő, beképzelt majom sajátította ki az ellenzék pozícióját, egy potenciális diktátor, akit a tehetségtelensége akadályozott abban, hogy ezt meg is valósítsa. Ez az első eset, hogy Orbán aljas, csaló győzelmeinek pozitív hozománya is van, éspedig az, hogy Márki-Zay Pétertől megszabadulhat az ország.
Ezt is csak feltételes módban írjuk, mert feltűnése óta fenyegetésekkel, árulózással, zsarolással, a legaljasabb módszerekkel szerezte meg és tartotta meg az ellenzéki vezér pozícióját, és ahogy telik az idő a sokkoló vereség után, biztos lehet mindenki abban, hogy újra próbálkozik, nem adja fel. Újra előáll a hazugságaival, hogy csak ő válthatja le Orbánt, miközben nem váltotta le, hanem egy súlyos vereségbe vitte az ellenzéket. Ahogy Jakab Péter mondta: nem leváltotta, hanem megbuktatta az ellenzéket. Márki-Zay Péternek nemcsak mennie, hanem takarodnia kell!
Vészjósló az a szöveg, hogy „fogjuk meg egymás kezét”. Ne fogjuk meg, Márki-Zay kezét senki ne fogja meg, ő megbukott, leszerepelt, egy politikai hulla. Mindent magára vállalt, most viselje annak következményeit is. Elvette egy ország reménységét az önzése, a beképzeltsége és a felfuvalkodottsága miatt. Ha egy kicsit demokrata (nem az), akkor most visszavonul. Nem lehet következmények nélküli az ország, ezt ő mondta. Ennek a súlyos vereségnek, amit ő idézett elő, következményének kell lennie, ami az ő távozása az országos politikából és a közéletből.
Emlékezzünk meg ezen a szép napon az ellenzéki „csőcselékről”, amely lincshangulatot teremtett azok körül, akik időben jelezni merték, hogy ebből nagy baj lesz. Emlékezzünk meg azokról is, akik feladtak minden elvet, értéket, akiknek nem számított a migránsozás, a sorosozás, a buzizás, a négerezés, a zsidózás, semmi. Letagadtak mindent, mert „csak Orbán leváltása a fontos”. De Orbán leváltása nem lehetséges ilyen korrupt, erkölcstelen, elvtelen mentalitással, mert az olyan, mint a fideszeseké. A Belzebub által meg nem lehet kiűzni az ördögöt. Csak különb emberek képesek rá.
Hazugság, hogy nem lehetett volna megszabadulni Márki-Zay-tól. Az első jelek után azonnal ki kellett volna rúgni, de soha nem lett volna késő. Az Amerikai Népszava azt mondta, hogy ha az utolsó héten vagy az utolsó nap rúgják ki ezt a hólyagot, azzal is hatalmsat nyer az ellenzék, mert visszatér az élet a lebénított ellenzékbe és egy csomó ember meggondolja magát és mégis elmegy szavazni az ellenzékre, amit Márki-Zay miatt nem tett meg. Ez az ember az előnyből hátrányt csinált. Ezt lehetett látni, és nem rúgták ki. Ez a súlyos vereség oka.
Bizalmatlansági indítvánnyal még megválasztott és regnáló miniszterelnököt is el lehet távolítani, nemhogy egy miniszterelnök-jelöltet. De az önjelölt értelmiségi királycsinálók, akik mindig biztos kézzel tesznek keresztbe minden jónak, megvédték Márki-Zay-t, hazudtak, hogy nem lehet leváltani. Meg sem szabadott volna választani. De amikor kiderült, hogy kicsoda, milyen a személyisége, mi van a fejében és a szívében, akkor azonnal el kellett volna zavarni, mert az ellentéte annak, amit az ellenzék képvisel. Márki egy másik Orbán, sokkal gyengébb kivitelben.
Szeretnénk, ha az ellenzék minél előbb lezárná a Márki-Zay kérdést, amíg a súlyos vereség „meleg”, mert ez az ember nem fogja feladni, és megosztja az ellenzéket, szétszakítja a pártokat, ha most azonnal nem szabadulnak meg tőle. Legalább ennyi haszna legyen a súlyos vereségnek, hogy ezt az ámokfutót elkergetik, hogy ne lebegjen a fejünk fölött ez a hamis messiás, a potenciális diktátor önjelölt. Elég volt belőle. Köszönjük a remek produkciót, a nagy csodafegyvert, amiről azt hitte, hogy azzal győz, ha mindent visszaforgat Orbán fejére. Nagyon primitív. Ezzel kimerült a tudomány.
A választásnak vége. Márki-Zay megbízatása a mai nappal lejárt. Mától egy senki. Legalább most nézzen szembe mindenki a tényekkel, a valósággal, a számokkal, s fejezze be az eddigi hazudozást.
