Orbán szellemi elődei lélekben, intellektusban és stílusban már elhozták Ázsiát a magyarok számára, amiből egy időre sikerült kikecmeregni, pillanatig európainak gondolni magunkat, de Orbán horthysta keresztényfasiszta (kereszténynáci) ősei nyomán visszarántotta megint Magyarországot Ázsiába és a középkorba, de már nem elégedett meg ezzel.
Orbán beváltotta Ady Endre vízióját, ő már nemcsak lélekben süllyedt le a legsötétebb ázsiai színvonalra, hanem fizikailag is visszament Ázsiába. Ott gyűjti a barátait, ő már oda tartozik. A legújabb, rendkívül értékes, Kazah Állami Barátság Érdemrend első fokozata kitüntetés igazolja, hogy az Európát és a Nyugatot elhagyó Orbán nemcsak politikailag, intellektuálisan, kulturálisan érkezett meg Ázsiába, hanem fizikai valójában is befogadták.
Az antiszemita illiberalizmus, amelynek jelképe a neonáci Soros-gyűlölet, Ázsiába vitte vissza az antiszemita keresztény-nemzeti csordát, ahogy azt Ady Endre előre megmondta. A türk államok (?), az ázsiai primitív, barbár és korrupt diktatúrák szintjére süllyesztve le az ország színvonalát, de be is lépve ez államok közösségébe. Ezek az államok a baráti minták, mint a nepotista, középkori, korrupt, kazah diktatúra, ahol kínozzák a foglyokat.
A sötét középkor ez.
Orbán már megérkezett. Idő kérdése, mikor viszi magával az egész országot, mikor lép ki az EU-ból és a NATO-ból, hogy megszabaduljon a szabadság és a civilizáció zsidó igájától, a jogállamiság terrorjától. Addig is elhozza a Kárpát-medencébe az ázsiai szép világot, a türk és kazah és üzbég csodálatos mindennapokat. Kár is a szóért, a Hortobágy poétája is csak káromkodott és fütyörészett. Ez a szittya kipcsak magyar valóság, senki ne reménykedjen.
Olvassuk el, mit írt erről 121 évvel ezelőtt egy európai magyar, Ady Endre, aki meg sem lepődne, hogy semmi nem változott. Ha a magyaroknak megpendítik az antiszemita húrokat, azonnal visszatérnek ázsiai önmagukhoz. Az írás más részeiben Ady Endre Orbán szellemi elődeit idiótának és baromnak nevezi, csak úgy mondjuk, miheztartás végett:
„Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna.
