Egy dakota közmondás szerint a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát. Márpedig, amit Orbán „csavaros magyar észjárásnak” és „pávatáncnak” mond, az maga a netto hazudozás. A Soros-Juncker plakátokkal Orbán elérte, hogy az Európai Néppárt megunja az ócska hazudozást, amire ő oly büszke. Három nappal március 15-i beszéde előtt pedig azt mondta Manfred Weber, a párt frakcióvezetője, hogy meglátják, mit tesz Orbán a következő napokban. Ezért Orbán most lapít. De március 15-én, a szabadság ünnepén kénytelen lesz kiállni a zsarnok, és a márciusi ifjak jelmezében beszédet mondani, akik azért harcoltak, hogy megszerezzenek olyan szabadságjogokat, amelyeket ő elvett.
A március 15-i beszéd hagyományosan a Brüsszel elleni kirohanásokról híres. Ekkor szokta Brüsszelt Moszkvához hasonlítani. De ezúttal azt kell megoldania a nagy „pávatáncosnak”, hogy úgy üzenjen a tíz éve EU-ellenes hazugságokon nevelt támogatóinak, hogy azok értsék, de a Néppárt ne értse. Az illiberális látszatot is, a néppárti tagságot is meg kellene tartania. Nem lesz könnyű bűvészmutatvány.
Orbánnak egyik oldalról azt a látszatot kell keltenie, mintha befejezte volna a Brüsszel elleni hazugságkampányt, különben kirúgják a Néppártból. De ezt úgy kell megtennie, hogy a populista propagandán hízlalt hiveit se bizonytalanítsa el. Az idegengyűlöletre épülő propagandakampány ne veszítsen az erejéből, és ne derüljön ki az Orbán-hívők számára, hogy a vezérük gyáva: megfutamodott, lesre futott, nem mondhatja, amit akar. Mert akkor az Orbán-nimbusznak vége: akkor ő egy senki, egy pojáca, aki túltervezte magát. Lopott eleget a szarka, de a nagypolitikát nem bírta a farka. Természetesen a feladatot megoldja március 15-én, mert áthallással, feltételes módban beszél. De egy szerencsétlen ember hebegése lesz akkor is, mert az világos, hogy nem beszélhet nyíltan, és nem mondhatja, amit akar. Végre élvezettel ülhetünk le, és nézhetjük a kínos makogását ennek az embernek, aki tíz év alatt tönkretette az életünket, de kiderült, hogy nem olyan nagyfiú ő, mint ahogy megjátszotta.
Lesz még ennél nagyobb örömünk is, amikor végleg megbukik, amikor a halandzsát mindenki kineveti és gúnyolja, és mindenki a legszigorúbb büntetését és elszámoltatását követeli majd. De tudjunk örülni a kis dolgoknak is. Március 15-én – ha valami átlátszó mellébeszéléssel le nem mondja – egy tollaitól megfosztott, csupasz fenekű pávát látunk majd tétován lépegetni, amit ő még mindig táncnak hisz, és próbálja fölfújt kebellel előadni, de azt már előre mondhatjuk, hogy szánalmas lesz. És azért lesz szánalmas, mert Orbán valójában egy jellemtelen alak, mint aminek a csókos barátja mondta. Amikor a nála kisebbekkel, gyengébbekkel kell szívóznia, akkor nagyfiú. Szemtelenkedik a nagyokkal, mert tudja, hogy nem ütnek vissza. Aztán amikor átlépi a határt, és odafordulnak hozzá, akkor törpe lesz.
Orbánból éppen az hiányzik, aminek mutatni akarja magát, a vagányság, a rámenősség, az egyenesség, a másokat megdöbbentő bátorság, ami ámulatra késztet. Nincs meg benne a világhódító nagyságok bátorsága, a mindent egy lapra feltevő egyéniség varázsa. Ő csak egy pitiáner tolvaj és elnyomó. Ahol nála nagyobb fiúk vannak, ott meghunyászkodik, alakoskodik, képmutatóskodik. De az arcátlansága elvitte egy olyan pontig, amikor vagy bátran továbbmegy és kihívója lesz a nagyoknak, vagy összecsinálja magát, és egy törpe senki lesz, akár kirúgják, akár bentmarad. S csak egy kis szemtelenkedő alak marad, aki ha nem bír magával, szájon vágják. Egy ilyen jellemű ember képviseli, testesíti meg Magyarországot. Szánalmas. Olyan, mint egy megkopasztott tyúk, ahogy kapirgál az udvaron, és próbál a kakasok kedvében járni. Orbán még csak nem is egy páva, aminek próbálta mutatni magát, hanem egy szemétben kapirgáló, kopasznyakú tyúk a felcsúti baromfiudvarból.
Orbán a butaságával előreszaladt, azt képzelte, bármit megtehet. Ezért most nyakon csapdossák, mint egy hülyegyereket. Neki ebben a helyzetben egyetlen esélye az lehetett volna, amit a Magyar Nemzet megírt. Ha vállalja saját magát, frontálisan nekimegy a fasiszta és náci elméleteivel a Néppártnak, közzétesz egy „Világ Fasisztái Egyesüljetek!” kiáltványt, és az élükre áll. Akkor is vége lenne, de legalább az idióták nemesebb módján. Így viszont egy szánalmas, szűkölő kutyaként kúszik a sarokba, és próbálja bent tartani magát, abban reménykedve, hogy elmúlik a vihar, és az aljas kis mocsokságait folytathatja. De ha megalázó módon nem rúgják ki, és bentmaradhat, akkor sem folytathatja, amit eddig, mert most már figyelnek rá. A türelem tényleg véget ért. Orbán bedőlt a saját propagandájának, elhitte, hogy a világ tényleg kész az illiberális fasiszta hatalomátvételre, de úgy tűnik, még nem.
A liberális demokraták nem omlottak úgy össze az orosz propagandától és fasiszta ijesztgetéstől, mint ahogy azt ő remélte. Vannak még tisztességes és elvszerű emberek, akik különbséget tudnak tenni jó és rossz között. Az eszme, amit ő képvisel, az állammodell, amit létrehozott, olyan aljas, mocskos, undorító és förtelmes, hogy az ma már látszik, és az emberek nem akarnak Orbán Viktor vagy kis orbánviktorok alatt élni, a hazugságaikat hallgatni, jogaikat elveszíteni, gyűlölködni mindenki ellen, aki nem olyan, mint ők, és ezt kereszténységnek nevezni. Egyelőre nem akarják megismételni a történelem legborzalmasabb korszakait, ő pedig a röhejes, álpuritán kolostorából nem tudja ezt a világra erőltetni. Ez látszik, és ha ez nem is lesz mindig így, ennek a pillanatnak most örülhetünk, ahogy görnyed a papírja fölé, és próbálgatja ákombákom cserélgetni a szavakat, hogy az ezt is jelentse, meg ne is. Micsoda nyomorult élet, micsoda züllés, micsoda romlottság, micsoda mélység és sötétség.
El fogja mondani a köpedelem beszédét, de ha van ember, akinek nyomorúságát senki, az általa üldözött hajléktalan sem irigyli, akkor azt Orbán Viktornak hívják. Beletáncolta magát a sötét gödörbe, ahonnan nincs kiút. Reméljük, hogy lesz a végén katarzis, hogy elnyeri a méltó büntetését, de ennek az embernek büntetés már az élet is, ahogy azt élnie kell. Megvetett ember, és az embernek kijáró tiszteletet nem pótolja a tőle függő, személyiségükben összetört, megfélemlített, megalázott, általa is lenézett, kioperált agyú lakájok hízelkedése, dörgölőzése és hazudozása. Nevét ki diccsel ejtené, nem él oly velszi bárd. Akiknek a véleménye számít, undorral fordítják el tőle a fejüket. És ez csak rosszabb lesz. Nem segít rajta az sem, ha mindent bekebelez, mindent lemészárol, mindenkit eltapos. Uralkodhat még, de meztelen a király.
Undor, utálat és megvetés. Orbán ez lettél. Ez vagy. Mert elvetted az emberektől azt, ami az övék. Amitől emberek. És ez nem a pénz. A pitiánerségedet jelzi, hogy még azt is elloptad. Azt hitted, abból lesz a „nemzeti burzsoázia”, hogy mindent ellopsz. Még buta is vagy, nemcsak erkölcstelen. Repülj páva, tollak nélkül. Jaj, de jó így látni téged. Megcsapott a bukás szele Európában. De eljön a nap, amikor ugyanez Magyarországon is meglesz. És akkor véged. Egy boldog nép szabadul meg majd tőled. (Ja, és jó lenne, ha nem hoznál idegeneket éljenezni, mert a lengyeleket egyszer megkergetik Pesten.)
