Az Európai Néppárt vezetői és tagpártjai kitanulják Orbán mellett a szakmát, hogy illiberálisoknál soha semmi nem az, aminek látszik. Állandó készenlétben kell lenniük, hogy résen legyenek, mikor, mivel próbálja megvezetni őket Orbán. Azt már tudhatják, hogy Orbánnak soha nincs egyetlen egyenes, tiszta, őszinte szava és akciója. Mindenben van valami csavar, rafinéria, csapda, ügyeskedés. Ezt nevezi Orbán „csavaros magyar észjárásnak”, de ezt inkább simlisségnek hívja a magyar ember, de aki olyan régen ismeri, mint Simicska Lajos, az G-nek nevezi.
Orbán ezúttal is tett egy ajánlatot az Európai Néppárt frakciójának, amely látszólag segíteni próbál a Néppárt és a Fidesz konfliktusán, valójában ugyanolyan simlis javaslat, mint Orbánnak minden megnyilvánulása. Orbán levelet írt Manfred Weber frakcióvezetőnek, amelyben javaslatot tesz a problémák megoldására, s látszólag engedékenynek mutatkozik, miközben éppen kicsavarja kezükből a „fegyvert”, hogy ne tudjanak soha megszabadulni tőle. Orbán látszólag úgy tesz, mintha maga ajánlaná fel a távozását, de ez csak annak kivédését szolgálja, hogy ne rúghassák ki. Aztán pedig úgy távozna, hogy maradna. Erre mondaná megint Simicska azt, amit erre mondani kell.
Orbán megértőnek mutatkozva azt javasolta Webernek (cserébe például azért, hogy Deutsch Tamást ne zárják ki a frakcióból), hogy legyen lazább a kapcsolat a Fidesz és a Néppárt frakciója között. Elsőre ez úgy tűnik, mintha a Néppárt kapna egy kedvező ajánlatot, hogy végre lazulhat a kapcsolat Orbánnal és az embereivel, valójában ez arról szól, hogy nem tudnának tőle soha megszabadulni. Pedig a Néppárt tagjai ezt szeretnék. Orbán azt javasolta, hogy legyen olyan a Néppárt és a Fidesz kapcsolata, mint a brit konzervatívokkal volt akkor, amikor még Orbán is alelnöke volt a Néppártnak. A britek külső támogatóként csatlakoztak, és külön csoportot alkottak, mégis Európai Néppárt és Európai Demokraták néven egy frakciószövetségként kezelték őket.
Ezzel Orbántól nemhogy nem szabadulnának meg, hanem még jelentősebb, a Néppárt egészével egyenrangú félként állnának kapcsolatban, amelynek immár nem tagpártja lenne a Fidesz (egy a sok közül), hanem önálló partnere, amelyet a többiek immár nem is bírálhatnak, hiszen nem a Néppárt része, viszont egyenrangú szövetségese. Erre mondja az eszes felcsúti szurkoló, hogy Orbán madárnak nézi a Néppártot. Ha nem ismernék eléggé, vannak ezek olyan jószándékú hülyék, hogy meg is egyék az újabb cselt. De mostanra megedződtek talán annyira, és megismerték O1G „csavaros” észjárását, hogy átlátnak a nagyon is lyukas szitán. A Néppárt egészének annyira elege van Orbánból, hogy talán már a németek sem tudják megvédeni. Donald Tusk, a Néppárt lengyel elnöke pedig kelet-európai, aki ismeri ezt a fajta simlis gondolkodást, és Orbánt pedig annak látja, aki.
Az egész trükk arra irányul, hogy Orbán elkerülje a kirúgást, és a felfüggesztéséhez hasonlóan azt mondhassa, hogy nem kirúgták, hanem ő lépett ki (ahogy magát függesztette fel egykor). Már ezt sem lenne szabad megengedni neki, mert ezzel nemcsak Magyarországon, de Európában is sokakat megtéveszthet a valóságot illetően. Másrészt Orbán az a G, aki úgy távozik, hogy marad, s nem ugyanabban a szerepben, hanem egy annál előnyösebb pozícióban. Azzal szédíti a Néppártot, hogy elmegy magától, így megszabadulhatnak tőle, de megtarthatják külső szövetségesként a Fidesz tíz szavazatát. Ezért nem gyengülne a Néppárt frakciója. Emellett még azt is mondhatnák, már nem közéjük tartozik. Kitalálta ezt jól a G, hogy a barátja által adott szép és találó becenevén szólítsuk.
Az más kérdés, hogy tanultak-e már a Néppártban eleget ahhoz, hogy átlássák, milyen drága lenne nekik a tíz szavazat, milyen sokba kerülne ez nekik. Attól kezdve nem ők tartanák nyomás alatt Orbánt, hanem fordítva, állandóan zsarolná őket, és szövetségesként „tanítaná” őket arra, mi az igazi kereszténydemokrácia. Magyarországon azt zengené a propaganda, hogy nem kirúgta Orbánt a Néppárt, hanem ő hagyta el őket, mert Soros György befolyása miatt túl liberálisak lettek, de Orbán a Néppárt egyenrangú partnereként képviseli az igazi keresztény értékeket. A Néppártból át is léphetnek hozzá azok, akik igazi kereszténységre (értsd: fasizmusra) vágynak. Orbán nem megszégyenül, hanem megdicsőül, a Néppárt pedig nem megszabadulna tőle, hanem a fogságába kerülne. Ennyire hülyék már tényleg nem lehetnek. Most kiderül az, hogy Orbán alaptalanul lenézi őket, vagy tényleg ennyire ostobák.
Meg kell végre tanulniuk Európa liberális és konzervatív demokratáinak is, hogyan kell bánni a fasisztákkal. Semmit nem szabad elhinni nekik, mert mindig simliskednek, semmit nem szabad elfogadni tőlük, mert az nagyon drága lesz, nem szabad semmiféle kapcsolatot tartani velük, mert annak súlyos ára lesz. Tisztán kell cselekedni, nem szabad hozzájuk hasonlóan simlis módon gondolkodni, hogy „azért hasznot húzunk belőlük”, mert annak az ellenkezője lesz. Ki kell rúgni, és végképp meg kell szabadulni tőle. El kell határolódni tőle, s ha távozott, akkor távozzon. Semmi köze a Néppárthoz. Ne felejtsék el a Néppárt tagjai, hogy Orbán melengetése a jogállamiság taposása, és nem lehet az, hogy egyik oldalról a jogállamiságot követelik, másik oldalról szövetségre lépnek azzal a fasisztával, aki programszerűen számolja fel a jogállamiságot, s egész Európára vonatkozóan ez a terve.
Egész Európa, de különösen a magyar emberek, egyenességet várnak a Néppárttól és a Néppárt frakciójától. Ne legyenek gyerekek, akiket megvezet és becsap a cukrosbácsi. Legyenek végre felnőttek, határozottak, és vágják ki ezt a simlis, trükköző fasisztát úgy, hogy nyekkenjen. Aztán menjen a szélsőjobboldal frakciójába, ahova való. Máris fellélegezhet kissé Európa és Magyarország.
