Volt idő Magyarországon, amikor elítélték a választás előtti osztogatást, mert az nemcsak erkölcstelen, hanem gazdasági szempontból is káros: kedvezményeket nem a választás megnyerése miatt, hanem közgazdasági okok alapján kell adni, mert az növeli a termelést vagy a fogyasztást, beindítja a gazdaságot, illetve olyan szociális megfontolások alapján, amelyek a választástól függetlenül a kormány és az állam kötelessége a hátrányos helyzetű vagy önmagukon segíteni képtelen emberek ellátásában.
A választási ingyen sör és a virsli csalásnak minősül. Ha valaki a választás napján és szavazóhelyiség környékén krumplit osztogat, az is az. Ezzel egyenértékű, amikor Orbánnak egy minden eddigi választásnál keményebb megmérettetésre kell számítania, és a választás évében dönti a pénzt a családosoknak, a pedagógusoknak, a kampánymenedzserek által kiválasztott rétegeknek. Mindenki kap valamit, a kiéheztetett nyomorultak egy zsák krumplit, a jómódú családosok akár 100 milliós hiteleket, támogatásokat és kedvezményeket. Ez is szavazatvásárlás, mint az ingyen sör.
A magyar embereket meg akarja venni kilóra, méghozzá a saját pénzükből. Választási évben önmérsékletre kell inteni az Orbán-családot, a strómanokat és oligarchákat, a politikai klientúrát, mert a választás évében kell adni valamit ezeknek a barmoknak is, akik elmennek szavazni, hogy ne géppisztollyal kelljen fenntartani a diktatúrát, hanem csak hazugságokkal. Ne kelljen akkorát csalni, amit már mások is észrevesznek. A nép egy részét le kell fizetni, a szabályokat még szorosabbra kell húzni, és egyéb közvetett csalással kell az állandó kétharmadot bebiztosítani.
Akkor és annyit kell adni a gondolkodásra képtelen, zsigeri érzékszervek által irányított embereknek, hogy arra emlékezzenek a szavazásnál, és azt gondolják, hogy nekik még ilyen jó nem volt, és milyen jó ember az Orbán Viktor, mennyit adott nekik: kinek-kinek egy zsák krumplit vagy 100 milliós kedvezményeket, közmunkára szánt, agymosott, janicsárképzőkbe terelt, „állami” gyerekek gyártásáért cserébe. A legtöbb magyar ember azt hiszi, hogy ezt Orbán adja, az önzetlen jó szívéből, miközben az ő pénzüket kapják meg, amit Orbán zsarolásra és saját érdekeire használ fel.
Minden aljas eszközt bedobnak, egyik oldalról a megfélemlítést: a bevándorlókkal, a melegekkel, az Unióval való ijesztgetést, másik oldalról a lefizetést, mindezt elárasztva hazug propagandával és uszítással, a választási szabályok önkényes átalakításával, a határon túli kártya kijátszásával, a levélszavazatok manipulálásával, és legvégső esetben még a számolás is az ő kezükben van, amit nem tud ellenőrizni senki. Mi ezért biztosak vagyunk az előre kiszámított, elcsalt, újabb kétharmados győzelmükben. A fájdalmas csak az lehet, ha nem derül ki, hogy ez nem is lehetett volna másképp.
Mi 2010-től a rendszer és a választás bojkottját hirdetjük, amivel már rég meg lehetett volna buktatni a rezsimet (vakoknak nem tudunk szemet adni, ezért nem fogjuk százezredszer is leírni, hogy miért, mert az orruknál tovább nem látó emberek úgysem értik meg, akinek esze van, az úgyis tudja), de a mostani választáson való részvételt annak reményében támogatjuk, hogy kiderülhessen a magyar nép számára az, amit 2010 óta tudhatna, hogy Orbánt nem lehet demokratikus úton leváltani, mert azt nem engedi. Nincs demokratikus út, azt ő megszüntette.
Arról nem beszélve, hogy ha úgy döntene, hogy elveszi a kedvét örökre mindenkinek attól, hogy rajta kívül mást akarjon, és átengedné néhány hónapra a kormányzást, a diktatúra alaptörvényével megakadályozná a kormányzást, és Magyarországon magukat értelmiséginek nevező emberek (egy részük korlátolt, más részük korrupt hazudozó) is elhiszik azt, hogy az alaptörvény törvényesen született alkotmány, amit tiszteletben kell tartani, miközben egy bűnszervezet államellenes bűncselekményének a része, amit azonnal el kell törölni, mert törvénytelen és ezért semmis.
De ma már van néhány értelmiségi és néhány politikus is, aki szembenézett ezekkel a tényekkel. Hátha egyszer meg tudják értetni a sok hülye emberrel, hogy egy törvénytelen törvény semmissé nyilvánításához nem kell semekkora többség, mert azt a törvénytelensége okán kell megszüntetni, nem a megválasztott többség akarata miatt. A jogállam helyreállítása és a diktatúra megdöntése nem önkényuralmi intézkedés.
Ezért érdemes elmenni szavazni, mert hátha lesz annyi ellenszavazó, hogy kiderüljön: Magyarországot elfoglalta, fogságba ejtette, az önrendelkezését felszámolta egy fasiszta bűnbanda, akiket nem lehet leváltani, nem lehet a négyévenkénti választásokban reménykedni, mert az nem alkalmas a megdöntésükre. Csak a legitimáció megvonása, az engedelmesség felmondása, a passzív ellenállás és a bojkott, az ország megbénítása, a békés, de határozott ellenállás vezethet el a bukásukhoz.
Ha pedig Orbán hazardírozna, és elkövetné azt a hibát, hogy engedi nyerni az ellenzéket, mert bízik az alaptörvényében és a diktatúra intézményeiben, a kilopott pénzben, akkor nagyon határozott vezetésre van szükség, amely azonnal felmondja az Orbán-rendszert, leváltja a legfőbb ügyészt, törvényes eljárásokat indít a bűnözők ellen a köztörvényes bűncselekményeikért, és letatóztatja őket, még a menekülésük vagy egy polgárháborús helyzet szítása előtt.
De ehhez az kellene, hogy a magyarok köszönettel fogadják el Orbán kezéből azt, ami egyébként is az övék, és kivételesen nem ez a mocsok banda lopja el, és aztán szavazzon ellenük. Másrészt az ellenzéknek fel kell nőnie a feladathoz. Mindkét kívánalom nagy érettséget kíván, ezért nem hisszük, hogy ez bekövetkezne, de az elmúlt tíz évhez képest mutatkozik némi fejlődés, amit értékelni kell. Minden, ami a diktatúra tényének lelepleződését segíti, pozitív fejlemény. Az ellenzék pedig az előválasztással nagy fegyvertényt hajtott végre, és talán ők is beleszerettek a demokráciába.
Ez a választási osztogatás nem demokratikus, nem nyugati módszer, hanem primitív, korlátolt afrikai és ázsiai rendszerek sajátja, és súlyos kritikája a magyar népnek, hogy ezzel egyáltalán hatni lehet rá. Ennek a lényegét jól megvilágítja, amikor a „Geci” (vö: Simicska) elment Nagygecire, és ott Bözsi néninek megígérte, hogy megemeli a nyugdíját. Mintha ő lenne az atyaúristen, mindenki a tulajdona lenne, s mindenkivel azt csinál, amit akar. Nagy találkozás volt a település nevével is, és Röfivel is. A két disznó közül az ólban levő volt a kevésbé ártalmas.
