Minden tisztelet Karikó Katalinnak, nemcsak a tudományos teljesítménye, hanem egyenes, őszinte, emberséges megnyilvánulásai miatt is. A kérdés csupán az, mikor döbben rá arra, hogy kikkel áll szemben, miután már láthatta, hogy Orbán propagandagépezete meghamisította a vakcinák hatásfokáról kiadott táblázatot is. Ebben a kínai vakcina végzett az első helyen, a Pfizer lett az utolsó, ami pedig a legjobb, s ami az ő találmányára épült. Az emigráció alatt hozzászokott a demokratikus normákhoz, ennek megfelelően elfogadta Orbán meghívását, de a találkozó után láthatta, hogy megint propagandára használták fel.
Egy demokratikus jogállamban a miniszterelnökkel való találkozóról egy korrekt szakmai nyilatkozatot adtak volna ki, amely fontos és a védekezés szempontjából lényeges információkat tartalmaz. Az kiderült Orbán szövegéből, hogy Karikó Katalin el is mondott ilyen információkat, melyekből a magyar emberek Orbán mórickás interpretációja alapján csak annyit tudhattak meg, hogy „csomó érdekes dolgot mondott, orvosbiológiai szakmai dolgokat is. Volt, amit megértettem. Azért egy ilyen beszélgetés egy magamfajta jogász számára nem olyan egyszerű”. Ez egy miniszterelnök szövege, miután találkozott egy tudóssal.
A találkozónak a magyar emberek, a vírustól rettegő emberek, ennélfogva Karikó Katalin számára is ez lett volna a fontosabb, nyilván ezért találkozott Orbánnal, nem azért, hogy a magyar disznósajtról beszéljen vele. De ebből Orbán egy szót nem jegyzett meg, mert mint mondta, neki a találkozó kapcsán a legfontosabb az, hogy „itt ismét egy nagy magyar teljesítménnyel állunk szemben. Van abban valami nagyszerű, hogy valaki Kisújszállásról elindulva a ma élő legismertebb magyarrá válik. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Karikó Katalin a ma élők között a legismertebb magyar. Ráadásul egy olyan teljesítménnyel jut el a világhírnévig, amivel sok millió ember életét lehet megmenteni ”. Az a nagy szám, hogy valaki „a legismertebb magyar”.
Nagy kár, hogy miközben Karikó Katalin munkájának következtében a világon sok millió ember életét mentették meg, addig Magyarországon feleslegesen hal meg több tízezer ember, mert Orbán inkább a semmit nem érő kínai vakcinával oltatta be a magyarokat, nem pedig a Karikó Katalin találmányára épülő Pfizerrel. Könnyen lehet, hogy Karikó Katalin beszélt Orbánnak arról, hogy mi a különbség a vakcinák között, és a kínai vakcina miért sokkal-sokkal hatástalanabb, de erről egy szót nem szólt Orbán.
Az emberéleteket úgy lehetne megmenteni, ha Orbán egy szót is megjegyzett volna abból, amit Karikó Katalin mondott, akkor talán nem lett volna Magyarország lakosságarányosan világelső a halálozásban. De abból egy szót sem jegyzett meg. Őt csak a propaganda érdekli, hogy Karikó Katalinnal dicsekedhessen, a magyar nacionalista büszkeséget erősítse, a féltéglával vert mellett duzzassza, a buta önteltséget erősítse. Karikó Katalin nem ezért ment el hozzá, az biztos. Még szerencse, hogy nem keverte bele megint Puskás Öcsit, és nem dobta a labdát Karikó Katalin elé, hogy vegye le és dekázzon, mint a Varga.
Az is egy borzasztó nagy hazugság, hogy „van abban valami nagyszerű, hogy valaki Kisújszállásról elindulva a ma élő legismertebb magyarrá válik”, mert abban semmi nagyszerű nincs. Karikó Katalint ugyanis kirúgták a magyar munkahelyéről, lehetetlenné tették a munkáját, ezért kellett elmennie Magyarországról. Ha a büszke magyarok között marad, semmit nem talál fel, legalábbis nem lett volna belőle semmi. Ez a tragédia, és a magyar népre Karikó Katalin történetéből megint csak ennyi tartozik, hogy elüldözik a tehetségeket, lehetetlenné teszik a normális munkát, és aki vinni akarja valamire, annak el kell mennie Magyarországról.
Orbán megtalálta megint, mi a fontos abból, amit a világjárvány közepén a halálos vírus elleni vakcina magyar feltalálója mondott. Karikó Katalin a Nagykunságból származik, Orbánnak pedig erről az jutott az eszébe, hogy „ugye az én édesanyám mezőtúri, a feleségem pedig szolnoki, tehát Magyarországnak azt a részét, amit Hunniának lehet nevezni, elég jól ismerem. Az egy szálkásabb világ, mint a pannon világ a Dunától nyugatra. Ott keményebb harc folyik az életért, de az jót tesz a küzdőszellemnek”. Mintha egy paródia lenne a Friderikusz-showból, ez a szint egy magát idiótának tettető riporter szintjét nem üti meg.
Kemény harc folyik az életért, ezt úgy kell érteni, hogy fejletlenebb, elmaradottabb vidék, ezért van szükség „küzdőszellemre”, amiről egy miniszterelnöknek a felzárkóztatásnek kellene eszébe jutnia, nem az anyjának meg a feleségének. A végére maradt egy kis mórickás megjegyzés a felcsúti kocsma közönségének: „tehát van egy magyar ember, aki ha bármi baj van, elérhető, fölhívható és tud nekünk tanácsot adni, hogy mit tegyünk”. Ez megint a jól ismert magyar önvállveregetés, itt van nekünk a Józsi. Már megint van egy magyar ember, akit a Viktor csak fölhív, aztán kész. Csapos, még egy fröccsöt.
A lebutított magyar hülyék ezt el is hiszik, miközben a „magyar ember” megtisztelte ezt a félnótást, elment hozzá, elmondta, amit tudni kell, és abból semmit nem jegyzett meg. Minek hívná fel, ha semmi nem érdekli? Orbán sokkal előbb hívja fel a strómanjait, a kínai vesztegető embereket, mint bármelyik hozzáértő tudóst. Amikor a tudós elment hozzá, hogy segítsen a magyarokon, akik elüldözték az országból, akkor Orbán arra terelte a szót, ami az ő színvonala, ami őt érdekli: a disznósajtra.
Ez az ember Magyarország miniszterelnöke és a járvány elleni védekezés vezetője. Ennek az embernek a kezében van tízezrek élete. Azzal zárta a beszélgetést, amivel zárórakor a részegek a kocsmában: „paprikát csak Szegedről”. Üdvözletüket küldik a kalocsaiak.
