Újabb korszakváltás, pedig holvan még Tasnádfürdő: a kínai diktátortalálkozóról szóló orbáni élménybeszámoló szerint „korszakhatárhoz érkeztünk, elvesztette lendületét a globalizáció régi modellje, amely arra épült, hogy a pénz, a profit, a technológiai tudás Nyugaton van, és onnan áramlik a szegényebb, kevésbé fejlett keleti országokba”.
Először is, büszkék lehetünk arra, hogy a korszakok határa mindig ott van, amerre a mi nagy filozófusunk jár, aki legott észre is veszi, hogy „na helló röfik”, itt egy korszakhatár, hoppá. S az is a mi szemünkfényét dicséri, hogy a múló korszak mindig az, amit ő elhagy, s a fejlődés új iránya mindig az, amerre ő tart. Móricka óta ilyen még nem fordult elő.
A gazdaság húzóereje szerinte nem Nyugaton, hanem Keleten van, a Kelet felzárkózott már a Nyugat mellé, és a technológiai fejlettség szempontjából a keletiek már nem maradnak el a nyugatiaktól, „igazából legnagyobb mennyiségben pénz ma Ázsiában halmozódik fel”, ami „azután megindul visszafelé, Nyugatra”.
Ezt elemezzük egy kicsit. Először is, Orbán már jó régen nem járhatott Nyugaton, csak az ő kedvenc keleti diktatúráiban, hogy nem látja a nyugati gazdaság húzóerejét. Pedig láthatná Kínában is, mert Kína például azt másolja és hamisítja, amit a Nyugat előállít. Valóban egész jó a négycsíkos Adidas és alig lehet észrevenni a Nike hamisítványokat is, de azért mégsem abban játszik Ronaldo.
Arra is felfigyelhetett volna Röfi, hogy Kína a rabszolgamunka és a gyerekmunka révén abból tartja el magát, hogy a húzó nyugati gazdaság nagy cégei ott dolgoztatnak. A technológiai fejlettséget azért tudta dicsérni a mi fényességes csillagunk, mert a nyugati cégek építenek fel gyárakat és összeszerelő üzemeket a kínai rabszolgamunka számára.
Nagy kár, hogy Orbán csak a Magyar Időket és Pesti Srácokat olvas az Origóval felváltva, és ezért nem láthatta a portfolio.hu – kapásból előszedett – tavaly őszi cikkét, mely szerint nem minden pontosan úgy van, ahogyan azt néhány napos látogatása alapján a felcsúti Maradona véli. A cikk szerint „Bármikor összeomolhat Kína…”, ezt csak úgy kerülheti el, hogy a hitelei helyi devizában vannak nyilvántartva, ezért a pénznyomással manipulálva túlélhetik.
De ez még annyira nem menő, mint ahogy a mi eszünk és furfangunk azt képzeli. Ezen még segíthet, ha üzletet kötnek ekkora barmokkal, mint ő, aki 2400 év múlva megtérülő vasútat hiteleztet meg velük. Hogy nagy mennyiségű pénz (és főleg készpénz) Ázsiában halmozódik fel, az a korrupció mértékét mutatja, mert tisztességes cégek banki átutalásokkal dolgoznak és nem táskában fizetnek, ahogy azt a mi kedves fideszes barátaink szeretik s megszokták.
Hogy utána ez a pénz megindul Nyugat felé, az egyrészt máris arról szól, hogy a Nyugatot gazdagítják és ott van vásárlásra méltó áru és szolgáltatás, másrészt a Rogán Cilihez és a Habony-közeli oligarcha-feleségek párizsi bevásárló körútjaira utal, amely megfelel ennek a kultúrának, és pontos lenyomata az aranyfogú ukrán és orosz bűnözőfeleségek szokásainak. Annyi a különbség, hogy kínaiak esetében vannak határok, mert amit az Orbán-banda tesz, azért a kommunista Kínában nyilvánosan felakasztanák a fél Fidesz-frakciót és Orbánt.
Hogy „amerikai és európai nagy cégeket kínaiak vásároltak fel, ezért nőtt meg hirtelen a kínai kézben lévő magyar beruházások aránya”, ez is csak azt mutatja, hogy minden, ami technológiai újdonság, érték és működőképes vállalkozás, azt amerikai és európai cégek hozzák létre, a kínaiak legfeljebb jó drágán megveszik tőlük, de nem hoznak létre hasonlót saját kútfejükből. Hogy az amerikaiak és európaiak eladják nekik, azt mutatja, hogy ezek a komoly cégek menekülnek ki a NER diktatúrájából. Alacsonyabb munkakultúrájú és sokkal bizonytalanabb egzisztenciájú tulajdonosoknak átadva mindent.
Orbán szerint a világ egy tekintélyes részének elege lett a régi globalizációs formából, mert az két részre, tanárokra és diákokra osztotta a világot, és egyre bántóbb volt, hogy néhány fejlett ország kioktatta emberi jogokból, demokráciából, fejlődésből, piacgazdaságból a világ nagyobbik részét. Nyilván azért, mert súlyosan sértették az emberi jogokat, a piacgazdaság pedig nem szereti a Mészáros Lőrinceket és az állami korrupciónak azt a primitív formáját, amit valami tévedés folytán Orbán Magyarországnak s nem felcsúti bűnszervezetnek nevez.
Orbánnak meglepő módon az emberi jogokat lábbal taposó Kína és Oroszország nem kéri számon üzletfeleitől az emberi jogokat. A diktatúrák nem akarják a diktatúrákat cseppet sem megváltoztatni, és nem támasztanak demokratikus feltételeket. Ezt Orbán a haladás és a fejlődés új irányának vélte, és mivel ő sem emberi jogokat, sem demokratikus normákat nem tisztel, Kínát, a pénzzeel teli bőröndöket, a hamisítványokat és csalásokat választja.
Egyszersmind ennek ki is szolgáltat másik tízmillió embert, aki azért válik függővé ettől, hogy Orbánnak ne kelljen tiszteletben tartania saját országa polgárainak jogait és jogállami normákat. Ezért hazárdíroz megbízhatatlan szélhámosokkal, diktátorokkal, semmiféle írott és íratlan szabályt be nem tartó bűnözőkkel való együttműködéssel. Ezek közül még a jobb partnerek közé tartozik Kína, akik a világ legnagyobb szélhámosai és tolvajai. Összeillenek.
Orbán simán kivezeti Magyarországot a nyugati civilizációból, és a keleti bazárokba viszi a magyar gazdaságot. Ha Las Vegasban feltenné a magyar költségvetést, több esélye lenne, hogy lesz belőle valami haszna.
