Orbán Viktor miután a messze földön híres, gyomorforgató kézcsókjainál is ízléstelenebb szexista megjegyzésben dicsérte Merkelt, a „keményen dolgozó sikeres nőt”, akik előtt „a magyarok már messziről leveszik a kalapot” (Orbán leszokhatna már arról a taszító szokásáról, hogy magát a magyarokkal azonosítja, még akkor is, ha önmagát egyszemélyes uralkodóvá tette az országban), említést tett a magyar-német kapcsolatok múltjáról. Felidézte, amikor István király a német-római császársághoz csatolta az országot és eladta az ország függetlenségét, csak nem egészen így mondta.
Majd a kapcsolatokról azt mondta: „Régi dolog ez, régebbi, mint a soporni piknik és régebbi, mint a 20. századi közös vereségeink”. A 20. századi közös vereségeink alatt az I. és a II. világháborút kell érteni, de időben és hatásában közelebb esik a II. világháború. Orbán ízléstelen megjegyzése egyrészt egy burkolt utalás volt arra, hogy a németek miatt lettünk kétszer is vesztesek, veszítettük el területünk kétharmad részét. De a II. világháborúra való utalás egyértelműen arra vonatkozik, hogy Orbán a jelenlegi Németországot a náci Németország utódjának tekinti és jogfolytonosként azzal azonosítja.
Ez azért is rendkívül durva sértés, mert Németország valóban szembenézett a nácizmussal, a felelősségével, és a legteljesebb mértékben elszakította magát attól. A német kereszténydemokrata jobboldal azért nem fogékony Orbán „illiberális” (antiliberális) fasiszta szövegeire, melyek időnként Adolf Hitler kijelentéseit idézik, mert tanult a történelemből, elhatárolódik nácizmustól. Ezzel szemben Magyarország semmit nem ismert el, semmivel nem nézett szembe, semmivel nem számolt el, hanem meghamisítja a történelmet és tisztára mossa a nácikkal szövetséges horthysta „keresztény” Magyarország múltját.
Ezért, ha valakinek fel lehet róni a II. világháborús magatartást, az orbáni Magyarország az, amely egy katonai diktatúrára emlékeztető, sötét, megfélemlítő hangulatúra állította vissza a Kossuth teret, az 1944-es legborzalmasabb állapotokat helyreállítva. A Szabadság téri náci emlékmű a németekre hárít minden felelősséget, Horthy kultusza virágzik, és a „keresztény-nemzeti” Magyarország ideológiáját támasztotta fel Orbán új keresztényfasiszta rendszere. Orbán diktatúrája épp a demokrácia kérdésében kerül konfliktusba Németországgal, és boldog lenne, ha a jelenlegi helyén a náci Németország működne (a történelmi ismeretek nélkül).
Orbán nem először nácizza le a demokratikus Németországot. Merkelnek egyszer már tett egy megjegyzést a Magyarországra bevonuló német tankokról, mintha legalábbis nem Hitler szövetségeseihez jöttek volna ezek a tankok, hanem egy antifasiszta demokratikus országba. Tudatalatti hárítás is ez, amikor Horthy-t legitimáló keresztényfasiszta rendszerét próbálja áldozati szerepbe beállítani, amely ma a német liberális demokrácia áldozata, ahogy korábban a német nácizmus áldozata volt. Orbánnak sikerült úgy fogadnia a német kancellárt Sopronban, hogy mindenért a németeket tette felelőssé.
Az orbáni világkép megértését segíti az, amit Orbán Helmut Kohl-ról mondott. Orbán azt állította, hogy Helmut Kohl „a magyarok hőse, és ezért van hatalmas kultusza idehaza”. Ezzel szemben Helmut Kohlnak semmiféle kultusza nincs Magyarországon. Helmut Kohl – minden érdeme ellenére – nem sokat mond és nem sokat jelent a magyaroknak. Annál inkább Orbánnak, miután Kohl volt az akkor még félreismert Orbán egyik legnagyobb támogatója, méltatója, és mire Orbánról kiderült, hogy valójában kicsoda, akkorra Kohl már nem volt abban az egészségi állapotban, hogy ezt a véleményét átértékelje.
Így Helmut Kohl megmaradt Orbánnak az egyetlen nyugati és német politikusként, aki még utoljára elismerte és támogatta. Orbánnak az egyetlen hivatkozás, és „bezzeg” ember. Ezért Orbán őrzi a kultuszát, s ezt undorító szokásához híven ezúttal is a „magyar embereknek” tulajdonítja, mert ő maga nem más, mint a „magyar emberek”, a „magyar nép” és ő „Magyarország”. Innen lehet megérteni az orbáni világképet: aki őt elfogadja, elismeri, támogatja, az egy hős. Aki a fasiszta diktatúráját bírálni meri, az ellenség, a magyarok ellensége, bukott ember, bla, bla, bla, bla. Esetleg náci…
